Előző cikk Következő cikk

Hekler Melinda: Álmok álmodói

Vajon a siker annak függvénye, amit gyerekként vágyunk az élettől? Négy teljes életet élő ember ugyanarról mesél: voltak-e színes álmaik, és azok
megvalósultak-e? Két férfi és két nő: egy operaénekesnő, egy színész, egy orvosprofesszor és egy szerzetesnővér mesél hajdani álmairól.

„Nem is gondoltam volna…”

Wiedemann Bernadett operaénekesnő, a Magyar Állami Operaház Liszt-díjas művésze, tanár

Mi szeretett volna lenni gyermekkorában?

Kamionsofőr akartam lenni egészen 8 éves koromig, aztán óvónő, ez a vágyam a mai napig élő, mert imádom a gyerekeket és a velük való foglalkozást. Aztán az általános iskola végén két helyre kellett beadni a felvételi papírt, így jelentkeztem Kapuvárra az Óvónőképzőbe és a Zeneművészeti Konzervatóriumba Győrbe, mivel 6 éves korom óta zongoráztam, sokszor nyertem népdalversenyeken és szerettem énekelni. Az énekszakos felvételi előbb volt, így még a másik felvételi előtt kiderült, hogy felvettek, ezért el sem mentem az Óvónőképzőbe. Örültem, hogy a zenével foglalkozhatok, de továbbra is tanítani szerettem volna, úgy gondoltam, hogy majd énektanár leszek egy általános iskolában. Pár év múlva felvettek a Zeneakadémiára, ekkor már középiskolai tanárnak készültem, majd elmentem életemben először az Operaházba, és odaszoktam. Innentől kezdve elkezdtem gyakorolni, és eldöntöttem, hogy énekes leszek. Amikor lediplomáztam, odajött hozzám az Operaház akkori igazgatója a diplomakoncert után, és felajánlotta, hogy szerződjek oda. Már 22 éve ott énekelek. A vágyam, hogy tanítsak, a mai napig megmaradt, most a Pécsi Tudományegyetemen dolgozom.

18 éves kori önmaga mit szólna ahhoz, akivé vált?

Büszke lenne rám, mert olyat értem el, amit akkor nem is gondoltam volna. Többet értem el annál, mint amit kitűztem magam elé. Az alacsony elvárásokhoz hozzátartozik, hogy én vagyok az első nagybetűs zenész a családban, de engem követett a húgom és a fiam, Bence. Ő most diplomázik opera szakon.

Milyen álmai voltak a családi élet terén?

Mindig nagy családot szerettem volna. Nem tudom, ez a vágyam honnan jött, mert mi ketten voltunk a húgommal, de biztos a gyerekek iránti nagy szeretetből fakad, szeretem a zsivajt, a pörgést. Bár mindig ez volt a vágyam, csak egy gyermekem született, de ez nagyrészt a pályámnak köszönhető. Bence még az akadémiai évek alatt született, és érkezése akkora lökést és olyan sok energiát adott, hogy kétszer annyit gyakoroltam, mint addig. Ezt sorsszerűnek tekintem, mert miatta kezdtem el sokkal komolyabban venni az éneklést. Én tulajdonképpen boldog vagyok most, csak egy kis unokára vágyom.

A cikk teljes terjedelmében A Szív /februári számában olvasható. A lapszámot keresse az újságárusoknál, vásárolja meg digitális formátumban a www.dimag.hu oldalon vagy fizessen elő folyóiratunkra az Előfizetés oldalon.