Dyekiss Virág: Sokszínűség és mindennapok

Az egyes ember személyes értéke olyan fogalom, amely egészen különböző dolgokat jelenthet a különböző kultúrákban. A magyar hagyományos kultúrában az ember értéke jelentősen függ a munkabírásától és az erejétől.

tTermészetesen ez a fenti megállapítás leegyszerűsíti a dolgokat – gondolhatunk például a sárközi egykéző falvakra, ahol az egyszem leánynak nagy értéke volt, hozománya és kelengyéje a legkidolgozottabb volt Magyarországon, noha munkát soha nem kellett végeznie. A szegényebb faluból importált, vőnek álló fiatalembernek azonban hiába volt nagy a munkaereje, értéke a közösség szemében igen csekély volt.

Voltaképpen a közösség az, ami saját belső szabályrendszerének és hagyományainak megfelelően meghatározza, hogy számára micsoda, kicsoda az érték. Általában az számít értékesnek, ami a közösség fennmaradását elősegíti. Ahol nagyon nehéz életben maradni, és az emberek végképp egymásra vannak utalva, az egyén személyes értéke nehezebben értelmezhető fogalom. Sokkal nagyobb erőt képvisel a közösség, mint az egyes ember érdekei. Az egységet alkotó emberek mindegyike szükséges a túléléshez, például halász-vadász népeknél a táplálék nagy részét biztosító vadászat során különböző feladatok jutnak a vadászoknak rátermettségük, tapasztalatuk függvényében, de sem a fiatal, vadakat űző vagy a kijelölt úton tartó legények, sem pedig az állatokat váró, azokat halomra lövő tapasztalt vadászok nélkül nem lesz megfelelő a zsákmány. Hiába kitűnő mesterlövész egy fiatal vadász, ha ilyen közösségi vadászat során személyes dicsőségét keresi és lőni kezd, akkor mindenki zsákmányát, téli túlélését veszélyezteti, ezért ki is taszítja a csoport, új társakat kell keresnie. A magyar népmesékben ismerős fordulat, hogy ha a hős nem teljesíti a feladatokat, kővé válik vagy karóba kerül a feje, tehát megbűnhődik azért, amit tett. A nagyon erős közösségi kötelékben élő északi kis népek körében azonban nem az hal meg, aki elkövette a hibát, hanem a körülötte élők pusztulnak el. Sokkal nagyobb büntetés ugyanis egyedül életben maradni, elveszítve a támogató és az élet lehetőségét biztosító együttlétet. Azt a közösséget, ahol mindenkinek megvan a helye, és ha az egyéni kezdeményezéseknek kevés tere jut is, mégis megtart.