Toldi Éva: Ma hangsúlyosabb az üzenet: „Velünk az Isten!”
„A tehetség nem afféle ajándék, amellyel sarokba lehet vonulni magánüdvű szeszkortyingatásra” – írta Illyés Gyula nagyon találóan, utalva arra, hogy talentumaink igazi értékké akkor válnak, ha embertársaink javára kamatoztatjuk őket. Korzenszky Richárd, a Tihanyi Bencés Apátság perjele, hivatásban eltöltött hosszú évtizedei alatt sokféleképpen kamatoztatta azokat a talentumokat, melyekkel Isten megajándékozta őt. Papként, szerzetesként, magyar–orosz szakos tanárként, iskolaszervezőként, irodalmárként és fotográfusként is sokak javára tudott szolgálni, tudta szolgálni a közösségek lelki emelkedését alkalmas és alkalmatlan időben egyaránt.
Ma hogy látja, sikerült-e az elképzelt, tervezett úton haladnia, Isten hívásait követve a kapott talentumokat kamatoztatni? Vagy voltak kitérők is az életében?
Igazi nagy megrázkódtatások az életemben nem voltak. Persze krízishelyzeteket nekem is át kellett élnem. A feladatokat, a munkát nem magunk választjuk, hanem a legtöbbször úgy kapjuk. S ha nem is születtünk rá, sokszor mégis meg kell birkóznunk vele. A felelősség megint csak nem egyszerű dolog. Könnyebb kibújni alóla, mint vállalni. De ha megvan a bátorság és a készség a vállalásra, megtapasztalhatja az ember a csodát. Nem kis feladat, hogy az ember minden nap szembenézzen önmagával. Tudomásul kell venni, hogy az idő múlik. Fiatalok nőnek fel mellettünk, körülöttünk. Megtapasztalhattam fiatalként, hogy vannak idősebb társak, akik együtt tudnak örülni velünk. Valaki a közelmúltban kérdezte, hogy a nyolcadik X idején mik a terveim. Megdöbbentem: tényleg, a nyolcadik évtizedben járok, alig hiszem el. Vállalni kell, hogy sok minden nem megy olyan könnyen, mint húsz-harminc évvel ezelőtt. Örülök, hogy vannak feladataim, amiket nem én kerestem, hanem megtaláltak engem.