Bárdosy Éva:
Az öregedés nem leromlás, hanem megtisztulás

Nemes Ödön jezsuita az időskor és a súlyos betegség adta korlátokról és a veszteségek adta távlatokról üzen nekünk a Párbeszéd az öregsegről című könyvéből készült válogatásban.

jJó, ha már fiatalon nyitottak vagyunk minden értékre Mivel időskorban nehéz elkezdeni barátkozni másféle értékrendekkel, arra alapozhatunk mégis, hogy korábban hogyan kezeltem a különbözőséget és a másságot. Ha annyira begyöpösödtem, hogy azt tartom, az én nyolcvan éven át kialakított értékrendem az egyedül lehetséges értékrend, akkor bajban vagyok. Ha viszont fiatal korom óta mindig képes voltam értékeket fölfedezni más világnézetű emberek életében, ha nyitott voltam új értékekre és tapasztalatokra, akkor nyolcvan évesen is sikerülhet megmaradnom ebben a nyitottságban. A rugalmasság biztosan csökken a kor előrehaladtával, de annak készségét igyekezzünk megőrizni, hogy feltételezzük az értéket abban is, amit már nem tudnánk egészen követni.

A két alapvető érték számomra: hittel és másokért élni

A hit azt jelenti, hogy nem csak a magam erejére számíthatok, vagyis belekezdhetek olyasmibe is, ami erőmet (erőtlenségemet) figyelembe véve lehetetlen volna. Az utolsó nagy útra sem lehet kinek-kinek saját erejéből felkészülnie. Elengedhetetlen, hogy Isten erejére támaszkodjunk. Van a hiten kívül néhány dolog, amelyek kiállták az idő próbáját: a szabadság, a megkülönböztetés fontossága, tehát annak felismerése, hogy az egymást követő helyzetekben mi lehet Isten akarata. Megelégedni azzal, ami ugyan nem tökéletes, de jó. S itt van az a bizonyos szabadság. Mindig vágytam rá, de az adódó feladataimat olyan jól akartam végezni, ahogy csak lehet, s emiatt nem voltam igazán szabad. Most a betegség miatt több a szabadidőm, tehát sok emberrel nyugodtabban beszélgethetek. Ez mutatta meg számomra, hogy élhettem volna még szabadabban is. Egyre több olyan emberrel beszélgettem, akik az életük valamely területén kényszerből cselekednek, mert nem tudják feldolgozni a múltban kapott sebeiket, vagy félnek valamitől, a munkájuk elveszítésétől vagy szüleik haragjától. Ezek a félelmek indokoltak is lehetnek. Ahogy velük dolgozom a kényszerek feloldásán, én is több hangsúlyt fektetek a szabadságra és az örömre.