Előző cikk Következő cikk

Andrea Tornielli – Giacomo Galeazzi: Ferenc pápa: Ez a gazdaság öl

n„Nemet mondunk a kirekesztésen és az egyenlőtlenségen alapuló gazdaságra. Ez a gazdaság öl. Miként lehetséges, hogy nem hír, ha egy hajléktalan öregember megfagy az utcán; ellenben hírértékű, ha két pontot esett a tőzsde… Egyesek még mindig védelmezik a leszivárgás elméleteit, melyek azt feltételezik, hogy minden, a szabadpiac által támogatott gazdasági fejlődés önmagában nagyobb kiegyensúlyozottságot és társadalmi befogadást hoz létre a világban. Ez a tények által soha meg nem erősített vélemény elnagyolt és naiv bizalmat fejez ki a gazdasági hatalom birtokosainak jósága, továbbá az uralkodó gazdasági rendszer által szentesített mechanizmusok iránt. Közben a kirekesztettek továbbra is várakoznak.”

Elég volt néhány mondat, egy keményebb megfogalmazás, néhány sovány kis bekezdés az evangelizációnak, sőt az „evangélium örömének” szentelt, Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdításban, s nyolc hónappal a megválasztását követően az amerikai konzervatív körök rásütötték Ferencre a „marxista pápa” bélyegét. Nem sokkal később a The Economist egyenesen Lenin követőjének nevezte. Mások ezt nyilatkozták: ez a pápa „túl sokat beszél a szegényekről”, a kirekesztettekről, az utolsókról. Ez a „latin-amerikai” pápa semmit sem ért a gazdasághoz. Ez a „világ végéről” jött pápa démonizálja a kapitalizmust, vagyis az egyetlen rendszert, amely lehetővé teszi a szegények számára, hogy kevésbé szegények legyenek…

Nem annyira a vádaskodások felszínessége a meglepő, sokkal inkább az a felejtés, amelynek áldozatául esett az egyház nagy hagyományának egy igen jelentős része, kezdve az egyházatyáktól egészen a modernizmussal és túlzottan haladó szellemmel semmiképpen sem vádolható XI. Piusz pápa tanítóhivataláig.

Sokakat kényelmetlenül érint, hogy oly gyakran beszél a szegénységről, hogy kritikával illeti a pénz bálványimádását. A túlérzékenység, amellyel egyes, még katolikus körök is eljárnak, hogy lefagyasszák a vitát, megmutatják a nyugtalanságot, amelyet egy lehetséges változástól tartva éreznek. A nyugtalanságot egy pápa miatt, aki megerősíti az egyház társadalmi tanítását, és azon megfontolások miatt, amelyek megkérdőjelezni látszanak napjainkban a kapitalizmussal kötött vélelmezett „szent szövetséget”, melyet sokan már ténykérdésnek tekintenek.

Mit jelentenek hát a pápa felhívásai? Milyen érvek jelennek meg kijelentéseiben? Képes-e üzenni valamit a kortárs gazdaságnak és pénzvilágnak?

Néhány kérdés, amelyet e könyv megkísérel elmélyíteni. Új kérdések feltevését célozza, s nem annyira válaszokat ad, annak reményében, hogy a pápa szavai mindenkit arra ösztönözhetnek, hogy megvizsgálja életmódját, szabályait, rendszereit. És azt is fontolóra vegye, hogy konkrétan mit tehetünk: nem a megvalósíthatatlan utópiák vagy a régi ideológiák szintjén, hanem hogy legalább egy kis változást kiválthassunk. Lehetőség szerint a jobb irányába.