Bárdosy Éva: Húsvét festett teológiája

A nagyszombat a római katolikus egyházban liturgiátlan idő. Az Urat eltemették, csend van, hívei most a „harmadnapra” várnak. A keleti rítusokban azonban ezen a napon is közös liturgián vesz részt a hívek közössége: a Jeruzsálemi utrenye (a vecsernye reggeli párja) is tartalmas gyertyafényes körmenetet foglal magába. Eközben a hívők beleélik magukat Urunk titokzatos pokoljárásába is.

jJézus „alászállt a poklokra”– ez az egyik fő témája a bizánci Feltámadás-ikonoknak, amelyek arról is tanúskodnak, hogy az Üdvözítő a feltámadásra „várva” sem tétlenkedett. Szent Péter apostol első levelének sorai – Jézus alászáll az alvilágba, hogy felszabadítsa a halál hatalma alatt lévőket – világítják meg az ilyen ikonok jelentését. Ezek egyikét láthatjuk most a borító belső oldalán. Ez a freskó egy Konstantinápoly falain kívül épült 5. századi, bizánci stílusú templom egyik kápolnájában látható. A templom eredeti görög nevéből a Chora maradt meg; az egykor az Üdvözítőnek szentelt szentély ma csupán múzeum, de ikonjai sok évszázados koruk ellenére lenyűgözően őrzik színeiket, szépségüket és szentségüket.

A falfestményen Krisztus mint Pantokrátor ragyogóan fehér ruhában diadalmasan, isteni erővel magasodik az alvilág fölé. A sírok megnyílnak, Jézus pedig erőteljes lendülettel emeli magához az első emberpárt. Két oldalán kétféle embercsoportot látunk, s a megnyitott sírok között egészen alant észlelhetünk valamit a pokol szánni való valóságából is. Krisztus mellett Keresztelő János áll, a jobbja felőli embercsoportot az ószövetségi igazak alkotják, felismerhetjük közöttük Dávid és Salamon király alakját.

Az ikon egyike az egyházi hagyomány megjelenési formáinak: festett teológia. A Szentírás tökéletes megfelelése, vagyis attól függetlenül sem magyarázni, sem megérteni nem lehet. Egy apostoli prédikáció Jézus pokolra szállásának ezt az elsődleges jelentést adta: Jézus, mint minden ember, megismerte a halált, és a lelke leszállt hozzájuk, a holtak honába. De mint Üdvözítő szállt le oda, hirdetvén a jó hírt az ott fogva tartott lelkeknek.

A pokol kérdését a teológusok az idők folyamán sokféleképpen magyarázták. Ez az ikon a kereszténység korai századában készült, s a korában ismert teológiát örökítette meg. Ádám és Éva az emberiséget képviselik, és Krisztus őket, s általuk, velük utódaikat is kirántja a reménytelenségből. Ám a Katekizmus így ír erről: „Jézus nem azért szállt alá a poklokra, hogy a kárhozottakat szabadítsa ki, nem azért, hogy a poklot, a kárhozat helyét megszüntesse, hanem hogy az igazakat szabadítsa ki, akik őelőtte éltek.” (KEK 633.)

Amikor Jézus megkezdte nyilvános működését, Isten országának örömhírét hirdette. Amikor pedig „alászállt a poklokra”, beteljesítette ezt az örömhírt. A sírban „töltött” idő messiási küldetésének az időben sűrített, végső szakasza. Az üdvösség művét kiterjeszti általa minden igaz emberre. Ez az igazi evangélium. Ezt szemlélhetjük a Chora templom másfél évezredes freskóján.