Paksa Balázs: Erő az erőtlenségben

Hiánytalan testi funkciókkal rendelkező ember el sem tudja képzelni, milyen kiszolgáltatottsággal vegyes düh kavaroghat olyasvalakiben, akinek még legegyszerűbb, önellátó cselekedeteihez is rendkívüli erőfeszítést vagy mások segítségét kell igénybe vennie. Noha e drámai alaphelyzetből keveset mutatnak, az Életrevalók, A mindenség elmélete és a Szavak nélkül egyaránt megpróbál vigaszt nyújtani végzetesen lebénult hősének.

oOlivier Nakache és Eric Toledano négy évvel ezelőtti, váratlan sikert hozó filmjében ez a gyógymódként szolgáló vigasz nem más, mint a kaland: a siklórepülő-balesetet szenvedett, dúsgazdag Philippe (François Cluzet) már előre unja a rá váró egyhangú életet, és merész húzással a társadalmi rangsor másik végéről választ magának ápolót. Driss (Omar Sy) fekete bőrű, szegénységben tengődő bevándorló, akinek pimasz életvidámsága egyből megragadja az arisztokrata férfit. Az Életrevalók így gyorsan kettejük közös kalandjainak füzérévé alakul, meglehetősen direkt, helyenként politikailag inkorrekt viccelődéssel. A finom melankólia azonban ott lappang a bolondozás mögött, ám drámai csúcspontok nincsenek: főhőseink boldogulása épp olyan csendesen következik be, ahogy filmünk véget ér – jelezve, hogy Philippe és Driss őszinte barátsága sosem múló élettapasztalattal gazdagítja mindkettejüket.

Hasonlóképp konfliktusmentesnek ábrázolja James Marsh Stephen Hawking (Eddie Redmayne) és első felesége, Jane Hawking (Felicity Jones) házasságát A mindenség elméletében, ám a törekvés ezúttal visszájára fordul. Az ambiciózus angol tudós egyre súlyosbodó bénulásának lelki és fizikai terheit aszimmetrikusan viseli a pár: a férj önnön zseniális elméjébe menekül, a mindennapi teendők riasztó egyhangúságát pedig az asszony viseli. A mindenség elmélete mindazonáltal nem hatol be Hawking koponyájába, s elkerüli mind a tudományos traktátust, mind a lelki gyötrelmek bemutatását. Úgy tűnik, az azóta szinte popkulturális ikonná vált tudós belenyugszik sorsába, ahogy a csendes mártír szerepét játszó feleség is, amikor szinte egyszerre döbbennek rá, nincs helyük tovább e kapcsolatban.

A Szavak nélkül főszereplője, Mateusz (Kamil Tkacz / Dawid Ogrodnik) szintén átéli a lassú elhagyatás kínzó élményét, ám ő foggal-körömmel küzd ellene: a szocialista Lengyelország egyik lakótelepén, egy boldog családban felnövő fiúról fokozatosan mond le az orvostudomány, az ismerősök s végül a rokonság is. Maciej Pieprzyca rendező messziről kerüli a szánalomkeltés olcsó gesztusait, filmje mégis az elpusztíthatatlan remény és a minden korlátot szelíden áttörő szeretet hatalmát hirdeti. Filmje az elképesztő életszeretetről tanúbizonyságot tevő főszereplője mellett finom utalásokkal felfesti Közép-Európa történelmi közelmúltját is, melyben nincsenek sem dúsgazdag mecénások, sem tündérmesévé polírozott zseni-életpályák, csupán a hétköznapi kisember minden történelmi fordulatot túlélő, rendületlen kitartása.

Míg a kaland idővel megfakul, az intellektuális kiválóság pedig elidegenít, hőseink számára egyetlen igazi terápia marad súlyos testi fogyatékosságuk szimbolikus legyőzésére: a kimeríthetetlen mélységű, őszinte kapcsolat embertársaikkal. Mindhárom film felvillantja ezt a reményt fináléjában, de csak a Szavak nélkül tudja beváltani. Mateusz ugyanis egy közülünk: se nem gazdag, se nem géniusz, mégis megbékél önmagával és környezetével. Íme, az erőtlenségben rejlő erő.

OLIVIER NAKACHE – ERIC TOLEDANO: Életrevalók (Intouchables). francia film, 107 perc, 2011.
JAMES MARSH: A mindenség elmélete (The Theory Of Everything). angol film, 123 perc, 2014.
MACIEJ PIEPRZYCA: Szavak nélkül (Chce się żyć). lengyel film, 112 perc, 2013.