Előző cikk Következő cikk

Palócz Bence: Szeretet-szolgálat

A miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnáziumban 2002-ben indították el az Arrupe-programot, amelynek keretében a kilencedik évfolyam diákjai fél éven keresztül végeznek karitatív tevékenységet. A gimnázium igazgatóhelyettese,
Velkey Balázs a program koordinátoraként végzett munkájáért tavaly év végén Pro Voluntarius-díjat kapott.

A Pro Voluntarius-díj egy igen rangos elismerés. Mit jelent önnek ez a díj?

 A Pro Voluntarius-díjat Balog Zoltán miniszter (Emberi Erőforrások Minisztériuma) adományozta nekem, ami Velkey Balázs nevére szól ugyan, de ez számomra jóval többet jelent. Ezt a díjat az önkéntesség, a közjó ellátása, valamint a fiatal generációk önkéntességre neveléséért végzett kiemelkedő tevékenység díjazására hozták létre. Itt úgy érzem, hogy ebben benne van mindaz, amit mi szeretetszolgálat elnevezéssel indítottunk el a Jezsuita Gimnáziumban, közösen a jezsuitákkal, kollégákkal, diákokkal és azokkal a fiatalokkal, felnőttekkel, gyerekekkel, akik segítettek, és akik a mai napig is részt vesznek ebben a programban.

Ez a díj leginkább egyfajta megerősítés számomra. Annak a megerősítése, hogy az, amit közösen elgondoltunk 2002- ben, amit megvalósítottunk, annak van hatása, van értelme, van jövője. Ez az egyetemista diákjaink visszajelzéseiből is jól mérhető, illetve azoknak az iskoláknak az érdeklődéséből, akik érezték azt, hogy itt valami elindult, és mint egyházi iskolákban tanítók kerestek meg engem az ügyben, hogy szeretnének valami hasonlót elkezdeni.

Megerősít a szülőknek is a támogatása, hisz az évek során alig volt olyan szülő, aki megkérdőjelezte volna ezt a programot, annak ellenére, hogy a diákoknak minden héten legalább egy óra plusz feladatvállalást jelent. Megerősítést kapok a diákok részéről, akik az adott évben végzik a szolgálatot, valamint az általuk segítséget kapó avasiak, idősek, fiatalok pozitív visszajelzéseiből.

„Idén is részt veszek a szeretetszolgálatban, mert fontosnak tartom az odafordulást az emberekhez. Az időseknek, betegeknek ugyanis szükségük van segítségre, meghallgatásra és szeretetre. Ezt mi meg tudjuk adni nekik, és ezáltal mi is kaphatunk. Jó érzés, hogy szükségünk van egymásra.” (Kriszti, 17 éves)

Miből áll a szeretetszolgálat programja?

A program 2002-ben jezsuita atyák kezdeményezésére indult. Úgy látták, hogy a közösségi-lelki-tanulmányi fejlesztés mellett szükséges a diákok szociális kompetenciáinak fejlesztése is. Fontos az, hogy a társadalomnak aktív tagjai legyenek végzett diákjaink. Ezért én akkor kilencedikes osztályfőnökként azt a feladatot kaptam Forrai Tamástól, a rend provinciálisától, hogy szervezzek egy olyan szolgálatot, ami a hosszan tartó, rendszeres és konkrét feladatvállalás lehetőségét adja meg a diákoknak. Ezek a feltételek nagyon fontosak voltak és ma is azok a programban, mivel a diákok személyiségének fejlesztéséhez nemcsak a tapasztalatszerzésre, hanem azok feldolgozására, ill. újabb tapasztalatok átélésére is szükség van. A rendszeresség is nagyon fontos, hogy hétről hétre ugyanazokkal a helyzetekkel találkozzanak a diákok, mert így egy idő után természetessé válik számukra az, amit vállaltak. A konkrét feladat szintén nagyon lényeges a szolgálatunkban, hogy ne csak arról szóljon mindez, hogy én valamit csinálok, hanem tudom, hogy mit csinálok. Minden feladatban konkrét személyek várják a diákok szolgálatát, kb. húsz intézményben. Nem az idősotthonba mennek a diákok, hanem meglátogatják az ott lakó Blanka nénit, Pista bácsit, Éva nénit. Ez azért is fontos, mert így személyessé válik a kapcsolat, az a történet, amit egy évig végigkísérnek.

A szeretetszolgálati programunkban csak olyan lehetőséget választhatnak diákjaink, melynek során személyes kontaktus alakul ki. A közösségi szolgálathoz képest ez egyfajta többletet jelent, más hozzáállást. A diákok heti rendszerességgel hét hónapon keresztül végeznek szolgálatot különféle intézményekben. Foglalkozhatnak bölcsődés, óvodás korú gyerekekkel, felzárkóztató foglalkozást szervezhetnek kisiskolásoknak, kórházakban időseket látogathatnak, ezen kívül idősotthonban, illetve az avasi lakótelepen élő magányos, idős néniknek segíthetnek. Szervezünk közös programokat két olyan intézménnyel is, melyekben fogyatékkal élő fiatalokkal találkozhatnak diákjaink.

„Én a Kékvonal Computer Klubházba jártam a program során. Itt kisgyermekeknek segítettünk megcsinálni a házi feladatot, és különféle számítógépes programok használatára is tanítottuk őket. Öröm volt foglalkozni a hátrányos helyzetű kisgyerekekkel, mert ügyesek és tehetségesek. Itt jöttem rá, hogy annak ellenére, hogy ezek a gyerekek egy sokkal szegényebb és embert próbáló környezetben élnek, sokszor több szeretet van bennük, mint azt első ránézésre az ember gondolná.” (Gábor, 17 éves)

A kormányzat 2016 után az érettségire bocsátás feltételeként szabta meg az 50 óra közösségi szolgálat teljesítését minden középiskolás számára. Az állam ezt a jezsuita szeretetszolgálat alapján vezette be? Van ennek a döntésnek valamilyen köze az Önök programjához?

A közösségi szolgálat kialakításakor Szalóki Mihály kollégámmal együtt tanácsadóként vettünk részt magának a törvényi szabályozásnak a kialakításában, segítésében. Ebből következik, hogy a program bevezetésében, ha közvetlenül nem is, de indirekt módon iskolánk szeretetszolgálata, mint megélt, jó gyakorlat, mintául szolgálhatott. Nagyon fontos volt, hogy a törvényalkotóknak egy egész oktatási struktúrába kellett ezt a rendszert bevezetni, és ebből következik az a fontos alapvetés is, hogy a közösségi szolgálatot úgy határozták meg, hogy azt minden iskola megvalósíthassa. Én úgy érzem, hogy ennek nyomán egy jó kompromisszum született meg.

„Azért szeretem a szeretetszolgálat programjait, mert élményt adnak. A görög parókiára járok az Avason, ahol gyerekekkel szoktam játszani. Számomra felemelő érzés, amikor ott vagyok. Jobb kedvre derít, játszunk és nevetünk, megszűnnek a mindennapi gondok. Kellemes utána visszamenni a koliba, de mindig várom a következő alkalmat, hogy mehessek.” (Anna, 15 éves)

Miért fontos ez a szolgálat a mai fiataloknak?

Az, hogy miért fontos, azt jó lenne, ha ők fogalmaznák meg. És meg is fogalmazzák. Mindazok a célok, melyeket mi kitűztünk, azok megvalósulnak. Érezzük azt, hogy a személyiségük fejlődik a közösségi szolgálat által. Tapasztaljuk azt, hogy a szolgálatban megérzik a szeretet adásának a fontosságát. Elfogadják azt, hogy valaki felé odafordulhatnak. Ezen kívül nagyon sok plusz dolog is történt, melyeket kezdetben nem is reméltünk. Azok a diákok, akik nagyon sok energiát fordítanak arra, hogy ebben a szolgálatban megállják a helyüket, azoknál azt tapasztaljuk, hogy tanulmányban, közösségben, lelkiekben is fejlődnek. Tehát egész komplexen hat ez a szolgálat a diákok személyiségére: nemcsak a szociális képességeik fejlődnek, hanem ez a fajta személyiségfejlődés hat a tanulmányaikra, a lelki életükre is.

„Én egy idős nénihez jártam segíteni. Osztálytársammal heti egyszer egy órát töltöttünk el az idősek otthonában. Azért szerettem oda járni, mert tudtam, hogy fontos vagyok, és a néni számít rám. Mindeközben igen jó kapcsolat alakult ki hármunk között. Így a közösségi munka számomra hamar átalakult valódi szeretetszolgálattá.” (Bence, 17éves)