Csapó Barbara: Erőm az erőtlenségben

„Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm az erőtlenségben ér célhoz” – Kocsis Fülöp görögkatolikus püspök papi jelmondata minden nap irányt mutat a püspöki feladatok és a szerzetesei élet kihívásaiban. A Hajdúdorogi Egyházmegye püspökével nem sokkal azelőtt beszélgettünk, hogy Ferenc pápa kinevezte őt az újonnan megalapított Hajdúdorogi Metropólia első metropolitájává, „érsekévé".

Mitől erős a keresztény férfi? Lehet-e gyenge?

Sajnos manapság kevés az erős férfi, pedig nagy szükség lenne rájuk. Egy erős férfinak határozottnak, céltudatosnak, védelmezőnek kell lennie, akinek vannak elvei és akaratereje. Nagyon fontos még a céltudatosság, hogy tudja hová tart, s legyen kitartó. Mai világunkban sokszor ezek hiányoznak a férfiakból, s ezért elvesznek az életben. Rossz irányokkal találkoznak, elvesztik a transzcendens célt, és kicsinyes, köztes célokat találnak maguknak. Az igazi nagy célok helyett hétköznapi „sztárokat” építenek fel, őket tartják a követendő példának. Így válik céltalanná a mai ember. Emiatt lesz a férfi is céltalan és erőtlen.

Amikor a gyengeség értékéről beszélünk, nem szabad, hogy félreértelmezzük a férfias erőt. Jézus Krisztus a legjobb példa erre, hiszen igazi férfi volt, de tudott hihetetlen gyöngéd is lenni. Egy férfiban kell, hogy legyen gyengédség. Az egészséges személyiségben ennek a kettőnek egyensúlyban kell lennie.

Jézus idejében azért másként működtek a női és férfi szerepek…

Természetesen, de akkor sem jól. Abban a kultúrában a nőknek nem volt becsülete, sokszor emberszámba sem vették őket. Akkor meg ez nem működött rendesen. Jézus viszont felemelte a nőket, figyelt rájuk, szembeszállva az akkori társadalmi gondolkodással. Tudta, hogy mik a gyenge pontjai a társadalmi berendezkedésnek, és ezekkel bátran szakított is. Nem akart női emancipációs mozgalmat, de mivel ismerte a világ eredeti rendjét, ezt is helyén tudta kezelni. Megadta a tiszteletet és figyelmességet a „gyengébbik” nemnek. A kinyilatkoztatás is milyen szépen kezelte ezt a kérdést! Hiszen gondoljunk csak bele, kik voltak a feltámadás első hírvivői? A nők vitték az apostoloknak a feltámadás hírét, és nem fordítva.

Jézusban is megvoltak a női vonások éppen annyira, amennyire egy tökéletes férfiban jelen kell, hogy legyen a gyengédség, a figyelmesség, a szeretet kifejezésének bátorsága. Figyeljük meg például, amikor azt kérdezi Pétertől, hogy szeretsz-e engem, milyen merész beszélgetést kezdeményez! Meghökkentő, ahogy ez a két férfi beszélget: Szeretsz? Szeretlek. Ma nyomban félreértelmeznék, nem? Jézus azonban tudta, hogy ki kell mondatnia Péterrel, hogy szereti Őt. Amikor megtagadta Jézust, keserves, vigasztalhatatlan sírásra fakadt. Önmaga képtelen lett volna feldolgozni ezt a szörnyű bűnt. Jézus tudta, hogyan gyógyítsa meg: ki kellett mondania, hogy szeretlek. Nekünk is szükségünk volna ám erre! Vajon szoktuk-e mondani, Istennek, hogy: szeretlek? Érdemes gyakran imádkozni a 18. zsoltár kezdő sorát: „Szeretlek téged, Uram, én erősségem.” Olyan ez, mint egy Jézus-ima.

Fontos tehát, hogy egy férfi tudjon gyengéd is lenni, de szabad-e neki gyengének látszania?

Fontos, hogy egy férfi tudja tartani magát. Vannak helyzetek, amikor valakinek erősnek kell lenni, s ez gyakran a férfi feladata. Ugyanakkor, szabad sírnia is egy férfinak, nincs abban semmi szégyellnivaló. Akkor van baj, ha hiúságból nem mutatja ki egy férfi az érzéseit, vagy ha mások elvárásai miatt teszi ezt. Mindkettő hamis.

Emlékszem, gyermekkoromban, amikor esténként édesapám levette a szemüvegét, s letérdelt közénk a szőnyegre, tudtuk, hogy rávethetjük magunkat, lehet játszani, gyepálni, ugrálni rajta. Ez a leereszkedés nem teszi kisebbé a szülőt. Ez inkább a gyengédség kifejezésének bátorsága. Ehhez folyamatos önképzésre van szükség. De ezáltal válnak a szülők példává a gyermekük szemében. Attól nagyobbak azonban nem tudunk lenni, mint amekkora nagyságot az istenképmásság ad. Hiszen attól nagy az ember, hogy Isten a maga képmására és hasonlatosságára teremtette. Emiatt bármihez le tudunk ereszkedni, bármilyen megalázó dolgot elvégezhet az ember, mert semmi nem ingatja meg ezt a belső, elvehetetlen méltóságát.