Szabó Ferenc SJ: Az idő a tér fölött áll?
Megjegyzések az őszi család-szinódus közvéleménykutatásának eredményeihez
Ferenc pápa az új evangelizálás távlatában rendkívüli püspöki szinódust hirdetett meg 2014 októberére a családról: a most októberi összejövetel elsősorban a helyzetfelmérés (világméretű közvélemény-kutatás) kiértékelésével foglalkozik; egy év múlva, 2015 októberében, a rendes püspöki szinóduson kerül sor a lelkipásztori kérdések/feladatok megvitatására.
aA III. rendkívüli szinódus előkészítő dokumentuma (2013) először vázolja a házasság és a család mai válságos helyzetét, külön megemlítve az utóbbi években jelentkező új tényeket, problémákat: szabad együttélések, beleértve a hasonló neműek „házasságát”, sőt gyakran ez utóbbiaknak engedik a gyermekek örökbefogadását is. De számos más súlyos helyzet/probléma lelkipásztori gondozása/ megoldása is sürgető: vegyes házasságok keresztények között vagy más vallásúakkal, poligámia, egy szülő általi gyermeknevelés (válások!), kasztrendszerből eredő problémák, radikális feminizmus és a házasság intézményének megkérdőjelezése, relativista/ pluralista erkölcsi felfogás a szexuális erkölcs terén, keresztényellenes törvényhozás, például a válások kimondása az abortusz engedélyezése kérdéseiben. De az egyházon belül, a hívő keresztények körében is megfogyatkozott szentségi házasság helyes megértése és értékelése, illetve bűnbánat szentségéhez és az Eucharisztia vételéhez való hívő járulás gyakorlata.
És itt rögtön megemlítjük az elvált és újraházasodott, de hívő, megtért és gyakorló katolikus felek helyzetét: a szentáldozáshoz való járulás tilalmát, amely a mindjárt ismertetett felmérés eredményei között általában az első helyen áll mint sürgősen megoldandó lelkipásztori probléma. Természetesen a felmérés, megkérdezés, illetve helyzetjelentés a szinódusi atyák tájékoztatására szolgál, és maga a püspöki szinódus sem hivatott arra, hogy morálteológiai döntéseket hozzon ebben a kérdésben, vagy a házassági szexuális erkölcs, például születésszabályozás normáinak újrafogalmazásában.
A szinódust előkészítő dokumentum II. része összefoglalja az Egyház tanítását a házasságról és a családról, idézve a Szentírás, a II. vatikáni zsinat (Gaudium et spes) és Szent II. János Pál Familiaris consortio kezdetű dokumentuma, valamint a Katolikus Egyház Katekizmusa főbb pontjait, hangsúlyozva a teremtő Isten eredeti tervének és a Jézus Krisztus által helyreállított eszmény: a szerelem, a házasság és a család szépségét.
Ehhez a II. részhez kapcsolódik a III., a helyi egyházakba szétküldött kérdőív, amelyből most csak ez egyes kérdéscsoportok címét idézem:
1) Mennyire ismerik a hívek a Szentírás és az egyházi dokumentumok tanítását a házasságról és a családról, mennyire fogadják el és viszik át a gyakorlatba? És az Egyházon kívüliek véleménye, kritikája?
2) Milyen helyet foglal el a természettörvény a civil törvényhozásban, intézményekben, iskolai oktatásban és akadémiai tanításban?
3) Az utolsó évtizedekben milyen tapasztalatokat gyűjtöttek a család-lelkipásztorkodásban, a házasságra való előkészítésben és az evangelizálásban? (Hit átadása, nemzedékek közötti különbség stb.)
4) Néhány nehéz házassági probléma a lelkipásztorkodásban: „élettársi”, házasság nélküli együttélés, elvált és újraházasodottak helyzete (ezek a hívők mit várnak az Egyháztól, hogy az Eucharisztiához járulhassanak?), házasságok semmisségének egyházi kimondása, stb.
5) Homoszexuálisok házassága, általuk gyermekek örökbefogadása.
6) Gyermekek keresztény nevelése rendezetlen házasságok helyzetében.
7) Gyermekáldás vállalása, születésszabályozás Humanae vitae körlevél tanítása…
8) Keresztény hit a családban, mai hit-válság…
9) Egyéb kihívások, javaslatok.
A közvélemény-kutatás eredményei
A háromnyelvű svájci kérdőív eredményei:
Kereken 25 000 válasz érkezett be. Átlagos életkor 54 év, 47 százalék férfi, 53 százalék nő; ezeknek kétharmada gyermekes. A válaszolók nagy többsége egyházi, plébániai médián keresztül kapta meg a kérdőívet. A konzultáció tehát az Egyházhoz közel állók véleményét tükrözi (egyházi házasságot kötöttek, gyermekeiket vallásosan nevelik). Jellemzőjük, hogy ismerik az Egyház házasságra és családra vonatkozó tanítását, mégis nagyon kritikus véleménynek adtak hangot vele szemben.
A válaszolók 80 százaléka számára fontos az egyházi házasság, 97 százalék vallásos nevelést akar adni gyermekeiknek. – A hit fontos szerepet játszik a családi nevelésben, ennek jele, hogy Svájcban a keresztelések száma nagyon magas.
De ez a nyitottság a vallás és a hit felé nem jelenti azt, hogy feltétlenül, kritika nélkül elfogadják az Egyháznak a szexualitásról, házasságról és családról szóló tanítását.
Néhány példa a svájci válaszokból
Nagy az egyetértés abban, hogy nem értik és elutasítják az Egyház hivatalos álláspontját az elvált és újraházasodott felek szentségektől való eltiltásában. A katolikusok 90 százaléka azt várja az Egyháztól, hogy elismerje és megáldja az ilyen párok új házasságát. Az Egyháztól több keresztényi szeretetet és megértést várnak az elvált hívők irányában.
Különös módon a svájciak kb. 60 százaléka megértő a homoszexuálisok házassága iránt, ugyanakkor 40 százaléka határozottan elutasítja azt.
A születésszabályozásról vallott egyházi álláspontot (mesterséges születéskorlátozás tiltása) a katolikusok nagy többsége nem fogadja el; már régóta szakadék van e téren a hívő házasfelek körében az egyházi tanítás és a gyakorlat között. Egyébként ez a „szakadék” kisebb mértékben vonatkozik általában az Egyháznak a szexualitásról, szerelemről, házasságról és családról vallott tanítására. Ez sürgetővé teszi e tanítás revideálását a családlelkipásztorkodásban. Fontos lenne a lényeges tanítás megkülönböztetése az aprólékos (revideálható) előírásoktól.
A svájci felmérés összegzése megállapítja: nagyon meglepő a hívők körében a konvergencia, az egyetértés a házasság–család kérdésköreire adott válaszokban: fiatalok és idősek, férfiak és nők, német, francia és olasz nyelvűek gyakorlatilag ugyanolyan válaszokat adtak fontos kérdésekre.
Németország – német nyelvterületek
Stimmen der Zeit, 2014/7, K. Hilpert cikke
Hasonló válaszok érkeztek a német egyházmegyékből is a kérdőívekre.
K. Hilpert hangsúlyozza: szakadék van a hivatalos egyházi tanítás és a választ adó hívő katolikusok életvitele, gyakorlata között! Külön figyelmet érdemel 20 morálteológus és pasztorálteológus professzor szakszerű válasza a vatikáni kérdésekre. Most összesítésként – leegyszerűsítve ‒ csak néhány választ emelek ki.
A házasság előtti szexuális kapcsolatokra, a mesterséges születéskorlátozó eszközök elítélésére, az elvált és újraházasodott hívők Eucharisztiától való eltiltására, valamint a homoszexuális párok „házasságának” elvetésére vonatkozó egyházi tanítást a német katolikusok élesen bírálják; e morált élettől idegennek, maradinak, túlhaladottnak minősítik, ugyanakkor a házasság szentségét, a házastársi hűség és szerelem kizárólagosságát, valamint a gyermekáldást nagyra értékelik.
A cikkíró szerint nem meglepő a közvélemény- kutatásnak ez az eredménye, hiszen az említett és más problémák már az 1968-as Humanae vitae kezdetű körlevél után kirobbant tekintélyi és kulturális válság és morálteológiai viták során terítéken voltak, és – legalábbis lelkipásztori szempontból ‒ ma is megoldásra várnak. Persze egy püspöki szinódus nem oldhat meg egy csapásra morálteológiai problémákat, nem revideálhatja a katolikus szexuális tanítást, de tájékoztathatja a Tanítóhivatalt a valóságról, a hivatalos tanítás és a hívők gyakorlati élete közötti szakadékról, valamint a család–lelkipásztorkodás sürgető feladatairól, éspedig megőrizve az egyházi tanítás folytonosságát.
Ferenc pápa Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdításában (222‒223. pontok) megfogalmazta az alapelvet az evangelizáláshoz: „Az idő a tér fölött áll. Ez az alapelv teszi lehetővé a hosszadalmas, közvetlen eredményekre törekvéstől mentes munkát. Segít türelemmel viselni a nehéz helyzeteket és akadályokat vagy a tervek módosítását, amelyeket a valóság dinamizmusa követel. (…) Elsőbbséget adni az időnek azt jelenti, hogy inkább a folyamatok elindításával, mint a terek birtoklásával foglalkozunk.”