Varga László SJ: Jövőből jövőre hangolva

Közös jövőnk kémlelésével kapcsolatban óvatosságra intenek az utólag karikatúrává vált előrejelzések, amikről hírhedté váltak az egyébként igényes gondolkodók. Nagyívű jövőképek latolgatása helyett ezért inkább egy különös filozófiai búvópatak felfedezésére hívjuk a kedves olvasót. Akár bevett elképzeléseink módosításának árán is keressük: találhatunk- e bölcseleti támpontokat ahhoz, hogy a manipulálhatatlan jövőnek tudjunk valós elsőbbséget adni?

Mielőtt nagyon előre tudnánk

mMindenekelőtt érdemes tiszteletben tartani a kiszámíthatóságra való igényünket. Szellemi törekvéseink javát mozgatja, hogy előre ki akarjuk olvasni a lehető legtöbb következő lépést. A szabályszerűségek hasznosítása közben mégis szembesülünk: amennyire beválnak előrejelzéseink bizonyos körülhatárolt rendszerek keretei között, úgy hagynak minket cserben a többsíkú és pláne emberi tényezőkkel való bánásmódban. Bármilyen ügyesek legyünk is tendenciák megállapításában, mindig is alapvető fáziskésésben találjuk magunkat, hiszen a valósággal való találkozásainkat leginkább utólagos tükröződések (vö. spekuláció, reflexió) igénybevételével dolgozzuk fel. Jövőnk körvonalazásánál ezért inkább egész életérzések, hangoltságok szabadulnak el. Növekvő hatalmunk és makacs kiszolgáltatottságunk bűvköreiben gyakran még „hivatásos” gondolkodóink számára sem világos, hogy hiteles reményeket-aggodalmakat fogalmaznak-e meg, vagy inkább önbeteljesítő jóslatok által bujtanak fel kétes cselekvésmódokra. A rugalmasabbak ezért is ingadoznak, hogy a „történelem végpontjához” érkezésünk tulajdonképpen szabadságunk jótékony kiterjedésének csúcsához visz, vagy inkább egy fékevesztett biotechnológia élezi ki a szolga-úr viszonyokat (vö. Fukuyama álláspontjait). Azért vigaszunkká válhat, hogy a meglepően új születése eddig megbízhatóan írta felül a forgatókönyveinket: Mind a haladást egy irányba szorító fejlődési ideológiák kápráztató délibábjairól, mind a hanyatlás és sorvadás törvényeinek való kérlelhetetlen alávetettségről szólókat. Ebből is sejthetjük, hogy talán máshol dobog az egész tétje: sokkal izgalmasabban árnyaltak a vajúdások, áldozatok és katasztrófák, amelyek váratlanul képesek gyümölcsöt hozni, álmokat táplálni, új irányt adni. Ezen rejtett tét méregetéséhez hívjuk kalauznak Szt. Ágoston, S. Kierkegaard, M. Heidegger és L. Wittgenstein pár egymásra rezonáló filozófiai meglátását.