Szabó Sándor Bertalan OP: Az isteni tudás és a jövő

A 21. század emberének helyzetét és gondolkodását erősen meghatározza a jövő. Az okosság egyfajta felkészülés a jövőre, az előttünk álló események bizonyos fokú előrelátása. Keresztény szempontból is el lehet fogadni ezt a meghatározást, ám a hit világossága felülmúlja a természetes emberi okoskodást és előrelátást. Szeretnénk a jövőről a hit szemszögéből, sőt elsősorban Isten szemszögéből beszélni. A vállalkozás merésznek tűnhet. Isten gondolkodásába és terveibe nem tudunk igazi mélységben beletekinteni, de azért a teológusok segíthetnek nekünk abban, hogy e kérdésben egy kicsit világosabban lássunk. 

Isten tökéletes tudása

 A Summa Theologiae nagyszabású szintézisével Aquinói Szent Tamás sokat tett azért, hogy Isten titkát közelebb hozza az emberekhez. Az isteni tudás vizsgálatánál (Ia, q. 14, a. 13) bukkan fel a probléma: vajon ismeri-e Isten a jövőbeli eseményeket? Idegen szóval ezeknek az eseményeknek a „kontingens” jelzőt is szokta adni a teológia: ez a szó esetlegességre, a jövőben megtörténő eseményekre, lehetőségekre utal.

A jövőbeli dolgok megismerése szorosan Isten mindenhatóságához kapcsolódik; Isten mindenhatósága sérülne, ha elvitatnánk tőle a kontingens dolgok megismerését. De ha Isten valóban az Actus Purus, a Tiszta Tökéletesség (ezt a metafizikai igazságot Szent Tamás korábban igazolta), akkor első látásra nehéz elképzelni, miképpen ismerheti a tökéletlenséget. A jövő ugyanis metafizikai értelemben tökéletlenséget jelent azzal a teljességgel szemben, amely a már megvalósult dolgokra és végbement eseményekre vonatkozik. A kérdés az, hogy a jövőben rejlő bizonytalanság és tökéletlenség nem szab-e határt az isteni tökéletességnek.

Válaszában Szent Tamás először is a 32. zsoltár 15. versére emlékeztet: „Egytől egyig Ő alkotta szívüket, ismeri minden tettüket.” A Biblia tehát egyértelműen azt tanítja, hogy mivel Isten alkotta az emberek szívét, ismeri is a cselekedeteiket. Márpedig az emberi cselekedeteket jellemzi az esetlegesség, hiszen azok az emberi szabad akarattól függnek. Isten nemcsak befejezettségükben ismeri e tetteket, hanem a megvalósulásuk előtt is.

Tegyünk különbséget a jövőbeli dolgok vizsgálatánál azok kétféle állapota között. A jövőbeli cselekedetet lehet úgy tekinteni, mint a jelenben ténylegesen megvalósuló eseményt: attól a pillanattól fogva, amikor az végbemegy, már nem jövő, mivel megvalósult, kézzel foghatóvá vált. A jelen a megvalósult jövő – mondhatjuk egyszerűen, de ez még csak az első lépés ahhoz, hogy a problémát megoldjuk. Mi a helyzet akkor, amikor valóban a jelenből tekintünk a jövőbe?

A jövőt nemcsak a maga bizonytalanságában és tökéletlenségében kell szemlélni, hanem az ok szempontjából is érdemes megközelíteni. Mi, emberek, a jövőről csakis feltételes módban tudunk beszélni. Az orvos, látva a betegséget, elmondja a prognózisát, amely szerint a betegség kifejlődhet, vagy pedig jobb esetben bekövetkezhet a gyógyulás. De a legjártasabb orvos prognózisa is feltételezés, és így az esetlegesség fennmarad. Mi, emberek, csak valószínűségek és aktuális tendenciák szerint látjuk a jövőt. Isten viszont nem ezen a módon ismeri a jövőt, mert akkor tökéletlenséget kevernénk Tiszta Tökéletességéhez.