Kucséberné Farkas Mirtill: Megszelídítettél

A barátság minden ember életében meghatározó, fontos talpköve önmaga megítélésének, meghatározásának, életminőségének. Számtalan idézet, mondás kapcsolódik hozzá. Ki ne ismerné a „Madarat tolláról, embert barátjáról” közmondást? Ezt az örökérvényű témát járjuk körbe körinterjúval, melyben több korosztály képviselője is megszólal.

Milyen szerepet töltött/tölt be az életében a barátság?

Niki (13) tanuló: A barátaim a családom mellett a legfontosabb szerepet töltik be az életemben. Nagyon fontos a véleményük, megvigasztalnak, ha szomorú vagyok és segítenek, ha valami nehezen megy. Nekik el merem mondani a titkaimat és a tanácsaikhoz igazítom a döntéseimet. Nélkülük egyhangú lenne az életem.

Márk (28) tördelő: A barátság tanított meg arra, hogy jobb adni, mint kapni. A barátság által tanultam meg, hogy úgy segítsek, hogy cserébe nem várok semmit, hogy meghallgassam a barátomat, amikor arra van szüksége, hogy áldozatot hozzak másokért. Észre sem vettem, hogy közben nekem is segítettek, engem is meghallgattak, értem is áldozatot hoztak. Ha kellett, a jó útra tereltek, leszidtak, kérdőre vontak, azért, mert a legjobbat akarták nekem, kitartottak mellettem a nehézségben is. A legjobban A kis hercegből vett idézettel tudom szemléltetni: „Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.” A barátságot ugyanúgy gondozni, ápolni kell, mint a házastársi kapcsolatot ahhoz, hogy élő és tartalmas maradjon.

András (60) fordító: Mivel életem a 20–21. században zajlott, tehát reménytelenül deszakralizált világban, a barátság túlnyomórészt elméleti jelentőségű volt számomra. Jóleső érzés volt, hogy létezik olyan, hogy barátság. Könnyebb élni azzal a tudattal, hogy létezik ez a fogalom, hogy lehetséges, hogy voltak nagy és igazi barátságok. Az áldozatos, az önfeláldozó barátságot nem sikerült megismernem, ehhez túlságosan is korom gyermeke vagyok. A valódi barátság mindig síron túli, manapság pedig az emberek azt vallják, hogy egy életük van, az is rövid.

Emerencia (78) nyugdíjas: Egész életemen át végigvonult a barátság. A sors úgy alakította, hogy hat éves koromban ismertem meg azt a személyt, akivel azóta is tart a barátságunk. Természetesen minden életszakaszomban voltak baráti kapcsolataim, de ilyen mély tartalmú és szilárd, amire én is azt mondom, hogy igaz barátság, ez az egy van. Úgy gondolom ez igazi ritkaság, főleg a mai, rohanó világban. Lehet, hogy ez a baráti kapcsolat azért is alakult így, mert sorsunk számos párhuzamot mutat és ez még jobban összekovácsolt minket.