Szekér Szimonetta: Lengyel, magyar – két jó barát

Csakúgy mint a magyarokban, a lengyelekben is van egyfajta meleg érzés, szimpátia, amikor a magyarokról hallanak. Ezt a mélyen bennünk élő barátságot a Lengyel Intézet a szélesen vett lengyel kultúra terjesztésével 75 éve erősíti.

l„Lengyel, magyar – két jó barát, együtt harcol, s issza borát” – a közmondást szinte minden magyar ismeri. De ismerik a lengyelek is, ráadásul szintén rímekbe szedve: „Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki.”

„Csakúgy mint a magyaroknál, a lengyelek körében is a többség ma már nem tudja honnan származik a mondás, keveset tud a közös történelemről, de van benne egyfajta meleg érzés, szimpátia, amikor a magyarokról hall” – mondja
Katarzyna Sitko, a budapesti Lengyel Intézet igazgatója. A fiatal intézetvezető szép példája az évszázadok óta fennálló, tudat alatt létező szimpátiának. „Egy olyan lengyel városban tanultam meg magyarul, amelyben rengeteg a magyar emlék. Krakkóról van szó, itt végeztem a Jagelló Egyetem magyar szakán. Már maga az egyetem is egy magyar királynőnek, Hedvignek köszönhette 1400-ban az újraalapítását. A középkorban több ezer magyar diák fordult meg Krakkóban, de hosszabb időt eltöltött itt Balassi Bálint is, akinek a főtéren emléktáblája is van. Családilag nincs magyar kötődésem, de a magyar nyelv nagyon megfogott. Szépnek, dallamosnak találtam hangzását, olyan kicsit molos, szomorkás volt – számomra nagyon vonzó. De izgalmasnak találtam azt is, hogy a magyar nyelvet mindenki nehéznek, nagyon bonyolultnak tartja, így volt benne kihívás is” – meséli Katarzyna.

Az intézet, amit vezet, 75 éve ápolja a magyar–lengyel barátságot, ráadásul 50 éve ugyanabban az Andrássy út – Nagymező utca sarkán álló épületben. Az 1939. január elsején megnyitott Lengyel Intézet eredeti célja a kulturális együttműködés volt, ám az évtizedek során több lett ennél: egy kikötő, egy találkozóhely, amely az itt megfordulók számára próbált ablakot nyitni nyugatra, valamint szükség esetén lelki támaszt nyújtani. Az Intézet megalapítása után nyolc hónappal elsőként a náci Németország, majd néhány héttel később a Szovjetunió is megszállta Lengyelországot. Több mint százezer lengyel katonai és civil menekült érkezett Magyarországra, a félbetört életű fiataloknak pedig a Lengyel Intézet adott támogatást, hogy tanulmányaikat folytathassák. „A Lengyel Intézet biztosítani akarta az ideérkező fiataloknak a továbbtanulást. Klasszikus lengyel irodalmi műveket adtunk ki lengyelül, hogy a fiatalok le tudjanak érettségizni. De indítottunk magyar nyelvi kurzusokat, és kiadtunk klasszikus magyar irodalmat is, hogy az itt menedékre talált lengyel ifjúságnak lehetősége legyen magyar egyetemeken is továbbtanulni. Így 1944 márciusáig kicsit más volt az Intézet arculata, mint ahogy azt az alapítók eredetileg elképzelték.”