Deák Viktória Hedvig OP: Isteni és emberi barátság

Aquinói Szent Tamás szerint az Isten és ember közötti szeretet legsajátosabb formája a barátság. Ahogyan a közös háttér, közös tulajdonságok, közös birtoklás szükségesek az emberi barátsághoz, amely lehetővé teszi a kölcsönös közlést, úgy áll ez az Istennel való barátságra is.

aA 20. század legizgalmasabb teológiai vitái azon kérdés körül forrtak, hogy milyen kapcsolat van természetes/ emberi és természetfeletti/teljesen isteni dimenzió között. Természet és kegyelem békésen egymás mellett léteznek, esetleg két egymás fölötti épületet képeznek, anélkül, hogy valódi közük lenne egymáshoz? Ha közük van egymáshoz, akkor hogyan? Ennek a kérdésnek egy szempontja éppen az isteni és emberi szeretet viszonyát érinti: vajon van-e átjárás a szeretet emberi tapasztalata és a természetfeletti, isteni szeretet között? Erósz, a megkívánó, a szeretett személyt megszerezni akaró szeretet valóban pogány, az agapé pedig, az önfeláldozó, önátadó szeretet autentikusan keresztény? Erósznak és agapénak nincs közük egymáshoz, sohasem találkoznak? Vagy másképp fogalmazva, agapénak meg kell tagadnia erószt? (Ez utóbbi a híres svéd protestáns teológus, Anders Nygren gondolata: csak az agapé hitelesen keresztény.) (XVI. Benedek pápa első enciklikája – Deus caritas est – éppen ezekről a kérdésekről elmélkedik.) Aquinói Szent Tamás válaszai ezekre a kérdésekre azért lehetnek érdekesek, mert az ő teológiai látásmódjában isten és ember viszonyát nem merev szétválasztás, hanem alapvetően egymásra hangoltság jellemzi. Tamás központi meglátását így lehetne összefoglalni: a barátság egyszerre isteni és emberi tapasztalata az a modell, amely segít a kettő kapcsolatát megérteni.

Alapfogalmak

A szeretet (caritas) a legnagyobb teológiai erény, amely egyesíti az embert Istennel úgy, ahogyan Ő önmagában van. Az erények mindig ún. emberi habitusokat, azaz egy bizonyos cselekvésre való állandó készségeket tökéletesítenek. Az erények tehát szerzett habitusok, készségek, amelyek a személyt olyan cselekvésre segítik, amelyek beteljesítik hivatását. Az értelmi erények azok, amelyek a lélek intellektuális képességeit tökéletesítik, míg az erkölcsi erények a vágyóképességet/akaratot tökéletesítik.

A teológiai erények (hit, remény, szeretet) tökéletesebbek, mint az értelmi vagy az erkölcsi erények, mert közvetlen tárgyuk maga Isten, és általuk irányulunk az örök boldogságra. Azért teológiai erények, mert tárgyuk Isten, Isten önti belénk ezeket, és Ő nyilatkoztatja ki számunkra; a teológiai erények a természetfeletti rendbe emelnek minket, és lelki képességeinknek új szintet nyitnak meg. A teológiai erények közül a szeretet – amely akaratunkat tökéletesíti – a legkiválóbb: „A hit és a remény úgy érik el Istent, amint tőle jön az igazság ismerete és a jó elérése; a szeretet viszont Istennel, a legfőbb jóval való egyesülésre vezet el, hogy benne nyugodhassék meg, nem úgy, hogy mi kapjunk tőle valamit.” (II.II.23.6.) A végtelen Isten, akinek a képére az ember teremtve van, minden emberi cselekedet célja. Az ember a hit által tudatosíthatja ezt a célt. Amikor a hitben elismeri Istent végső célnak, akkor ez az örök élet kezdete benne. A remény által Isten mindenhatóságára, mint segítségre hagyatkozik a cél elérésében. A szeretetben pedig Isten az ember barátja lesz, az ember pedig Isten barátja.