Előző cikk Következő cikk

Nemeshegyi Péter SJ: A fény a Bibliában

Goethe mondja Faust című művének a végén: „Minden, ami mulandó, csupán hasonlat.” (Alles vergängliche ist nur ein Gleichnis.) Ezt leginkább a „fény” nevű furcsa teremtményről lehet mondani. A testi szemünkkel látható, evilági, mulandó fény, szinte szükségszerűen, valami nem e világi, nem anyagi, hanem szellemi valóságot sejtet meg velünk. Ezért nem csoda, hogy a Bibliában is sokszor van szó a fényességről.

A jánosi iratok fény-teológiája

A legfontosabb, alapvető állítás János első levelében olvasható: „Ez az az üzenet, amelyet Tőle (Krisztustól) hallottunk és hirdetünk nektek, hogy Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség.” (1Jn 1,5) Valóban, döntően fontos üzenet ez. Arról biztosít minket, hogy Isten, vagyis a Végső Valóság nem fény és árnyék keveréke, nem is néha fény, máskor meg sötétség, hanem csakis fény, vagyis: csak igazság és jóság. E szövegben, mint szinte valamennyi bibliai szövegben az „Isten”-szó az Atyaistent jelenti. Abból pedig, hogy az Atyaisten: világosság, következik, hogy az ő végérvényes kinyilatkoztatója szintén fényesség. Ezt vallja János evangéliumának prológusa: „Az igazi világosság, aki minden embert megvilágosít, a világba jött.” (Jn 1,9) Itt Jézus Krisztus megtestesüléséről van szó. Róla mondja a prológus: „Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogta fel.” (Jn 1,4–5) E szövegben már megjelennek a fény különböző szimbolikus jelentései: a fény megvilágosít és igazságot tár fel, és kapcsolatban áll az élettel. Megjelenik e prológusban már a fény ellentéte, a sötétség is. Ez a sötétség nem más, mint a fény visszautasítása, a bűn választása.

Ezt az ellentétet fejtegeti tovább Jézus Nikodémussal folytatott párbeszéde: „A világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mivel cselekedeteik gonoszak voltak. Mert mindaz, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy el ne marasztalják a cselekedeteit; de aki az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy nyilvánosságra jussanak tettei, mert Istenben cselekedte azokat.” (Jn 3,19–21)

Az Isten fényessége ítéli meg az emberek tetteit, és elfogadja azokat a tetteket, melyek jók és igazak. E fényességet árasztja szét a világban Jézus, az igazi világosság. Maga Jézus mondja: „Én vagyok a világ világossága. Aki követ engem, nem jár sötétben, hanem övé lesz az élet világossága.” (Jn 8,12; vö. 9,5; 12,46) Itt is megjelenik a fény és az élet kapcsolata: a jézusi fény életteremtő, életadó.

Ez azért van, mert a fény szeretetet jelent. A fény és a sötétség ellentétpárja itt még világosabban megjelenik: „Új parancsot is írok nektek, s ez rá (Krisztusra) és rátok (a hívőkre) is vonatkozik, mert a sötétség elmúlt, és az igaz világosság világít már. Aki azt mondja, hogy világosságban van, és testvérét gyűlöli, az még most is a sötétségben van. Aki szereti testvérét, az a világosságban marad, és nem okozza testvére bukását.” (1Jn 2,8–11)

A cikk teljes terjedelmében A Szív /novemberi számában olvasható. A lapszámot keresse az újságárusoknál, vásárolja meg digitális formátumban a www.dimag.hu oldalon vagy fizessen elő folyóiratunkra az Előfizetés oldalon.