Paksa Balázs: Számkivetve

Különös tendencia üti fel fejét mostanság az álomgyárban: amíg rendületlenül készülnek (és aratnak) a folytatások, remake-ek és adaptációk, melyekben a (leginkább szuper-)hős ténykedésének tétje minimum az Univerzum megmentése, addig egyre nagyobb érdeklődésre tartanak számot az egyetlen szereplőt középpontba állító, eredeti alapötletet feldolgozó alkotások. A leküzdendő akadály a természet, az egyetlen társ a magány, a tét pedig a puszta túlélés.  

mMindezt természetesen lélegzetelállító látvánnyal és fölényes technikai profizmussal is el lehet adni, amint arra jó példa a tavalyi moziszezon egyik meglepetéssikere, a Gravitáció. Alfonso Cuarón nehezen elkészült űrthrillere talán először használja okosan a 3D-technikát és a számítógéppel generált látványt, hiszen segítségükkel eléri, hogy a magára maradt főhőssel együtt éljük át az űr vérfagyasztó ridegségét. Ha azonban e rétegeket lefejtjük az alkotásról, a rendező korábbi filmjeihez hasonlóan egy meglehetősen egyszerű (újjá)születéstörténetet kapunk, melyben a hős (Sandra Bullock) önhibáján kívül kerül kiszolgáltatott helyzetbe, mely lelki, szellemi állapotának újragondolására készteti, hogy végül megtisztulva, bölcsebben meneküljön meg s élje tovább életét.

E mozzanatok a túlélőfilmek többségére egyébként is jellemzőek, köztük az idén bemutatott Dermesztő mélység és Minden odavan című alkotásokra is. Előbbi egy izlandi halász hajótörését és hihetetlen megmenekülését meséli el, utóbbi pedig – Robert Redford jutalomjátékában – egy idős vitorlázó lassú kínlódását veszi vászonra. S ez a kínlódás olyannyira lecsupaszított, hogy emberünk – akinek a stáblista szerint még neve sincs – egy rövid, film eleji monológot és néhány indulatszót leszámítva meg sem szólal. Amíg a 127 óra sziklához szorult adrenalin- függője (James Franco) képzeletbeli showműsort rögtönöz önnön szórakoztatására, de még a Számkivetett Robinson Crusoe-ja (Tom Hanks) is talál magának egy baseball-labdát, akihez beszéljen, J. C. Chandor elhagyja a dramatizálás ezen lehetőségeit, s mindvégig főszereplőjére koncentrál, aki ugyan elkövet néhány hibát, ám mindvégig racionálisan próbál cselekedni, miközben túlélési esélyei egyre csökkennek. Eleinte fel-felnéz az égre, némán fohászkodva, aztán elmarad ez is az egyre törődöttebb mozdulatok között. A néző pedig csodát vár: egy arrafelé elhaladó hajót, egy alacsonyan szálló helikoptert – akármit, csak hogy megmenekülhessen ez a csendes ember, akiről semmit sem tudunk, mégis megkedveltünk. Eljön-e a csoda? Nem tudjuk, miféle kéz nyúl a már öntudatlanságba süllyedt főhős után – a történet nyitva marad.

Baltasar Kormákur filmje, a Dermesztő mélység továbbmegy, és megvizsgálja, mi történik hősével a megmenekülés után. Izlandi halászok szállnak vízre egy átmulatott éjszaka után, s a munka jól is megy egészen addig, míg a háló bele nem akad valamibe. A hajó elsüllyed, a legénység pedig gyors fagyhalálra van ítélve a jéghideg tengervízben. Egyetlen ember éli túl a hajótörést, Gulli (Ólafur Darri Ólafsson), aki megriadt kisemberként próbál partra evickélni, miközben egy fölötte köröző madárhoz esdekel, s ígéri, ha ezt túléli, megváltozik. A megtörtént eseten alapuló történet aztán érdekes fordulatot vesz: Gulli nemzeti hőssé válik, tudósok serege vizsgálja, miként tarthatott ki órákig az emberi szervezet számára csupán percekig elviselhető fagyos vízben, ám magyarázatot nem találnak. Kormákur nem árnyalja hősét, csupán empátiáját, és egy helyi lány iránt érzett gyengéd érzelmeit mutatja be. S egyszerű, csendes jelenlétét, miután maga is ráeszmél: csoda történt vele.

Vettessék emberünk bár űrbe, óceánba vagy akár a föld alá (Élve eltemetve), a külső természet sivársága visszahat benső természetére, s a magány életének átértékelésére kényszeríti. E határhelyzet olyan tanulsággal szolgál, melyet – ha megmenekül – csodaként emleget további életében. Számkivetve lenni alapélmény, ugyanakkor hosszú távon elviselhetetlen állapot: a rutin összezavarodik, az ész csődöt mond, s nemsokára levegőért kapkodunk. Hisz az ember társas lény: eltörölhetetlenül vágyódik a Másik jelenlétére.

Gravitáció /Gravity, amerikai thriller, 91 perc, 2013. Dermesztő mélység / Djúpið, izlandi dráma, 95 perc, 2012. Minden odavan / All Is Lost, amerikai dráma, 106 perc, 2013.