Horváth Árpád SJ: Tudatos hittel

A 100 évvel ezelőtt útjára indított folyóiratunk legelső számainak megsárgult oldalait lapozgatva világossá válik, hogy A Szív nem csupán egy jámbor társaság lelki értesítőjeként értelmezte magát, hanem a keresztény hit mind tudatosabb megélését szorgalmazta. Ebből világosan kiolvasható a korabeli jezsuiták lendületes missziós küldetéstudata is, amit így fogalmaztak meg: a személyes élet, a környezet, a kultúra, a társadalom (át)alakítása „Jézus legszentebb szíve szerint”.

aA Szív által száz éven át képviselt lelkiség gyökereit Loyolai Szent Ignác, a jezsuita rendalapító lelkigyakorlataiban érdemes keresni. A kiindulópont az a „vezérelv és alapigazság”, amely az embert Istenre nyitott lényként értelmezi (23. pont). A szentignáci lelkigyakorlatok azonban nemcsak arra bátorítják a lelkigyakorlatozót, hogy kiváló vallásos buzgalommal élje le az életét, hanem hogy a Názáreti Jézus életének „szemlélése” által ismerje fel saját küldetését, ennek megfelelően pedig döntsön, illetve kötelezze el magát jóban és rosszban Krisztus ügye mellett, „a mi legfőbb Vezérünk és Urunk” zászlaja alatt, Jézus társaként (136). A személyes hitbeli elköteleződésen túl ezért ölthet A Szív szerkesztőinek küldetéstudata kozmikus dimenziókat (101), mint amilyen a világbéke előmozdítása, a világegyház hitének védelme a szélsőségesen szabadelvű támadásokkal szemben, vagy akár a keresztények diszkriminációjának szóvátétele a szekuláris Franciaországban.

A vallási élet személyessé válását, illetve a katolikus hit és műveltség tudatosabb megélését hivatott előmozdítani a vasárnapi evangélium magyarázata az újság hasábjain. Érdemes szem előtt tartani, hogy száz évvel ezelőtt a misék még latin nyelven folytak, a népegyház vallási életére inkább jellemző volt a rózsafüzér, a litániák, a keresztutak és kegyhelyek zarándoklatainak igen változatos jámborsági formái, mint a Szentírás olvasása. Egyegy alkalmi ima vagy vers az aktuális ünneppel vagy egyházi évfordulóval kapcsolatban szintén az öntudatos katolikus vallási életre hivatott bátorítani. Feltűnően nagy gondot fordítottak A Szív szerkesztői a katolikus dogmák közérthetően egyszerű magyarázatára, vagy a keresztény erkölcsi élet dicséretére. Rendszeresen voltak kisebb írások „Egyházi történelem” címmel is, és persze a jezsuita szerkesztők gondosan ápolták a Társaság szentjeinek, ünnepeinek kultuszát is.

A Szív kezdetben hetilap volt mindössze négy oldalon, havonta tehát tizenhat oldalnyi volt az újság, mégis meglepően nagy teret biztosított a világ dolgainak, illetve a világegyház eseményeinek. A háborús években minden számban volt valami hír a frontról, az „Innenonnan” cím alatt több rövid hír az egyház diplomáciai életéből, sőt statisztikák a keresztények számának alakulásáról a földkerekség akár legtávolabbi helyeiről is. Rendszeres volt a „Tudomány”, a „Család és Iskola”, az „Irodalom és Művészet” rovat. Helyet biztosítottak az „Üzenetek” című rovat számára is, melyben az olvasók visszajelzései szerepeltek, valamint apróhirdetéseket is közöltek. Valószínű azért tudott A Szív nagyon rövid időn belül az egyik legolvasottabb újsággá válni szerte az országban (ami akkor még az egész Kárpát-medencét jelentette), mert a lelki élet és a vallási hagyományok forrásainak közérthető feltárása mellett a szerkesztők nagy gondot fordítottak a kor égető kérdéseinek szem előtt tartására is.