Görföl Tibor: A vallás és az erőszak

Számos olyan kérdés foglalkoztatja a jelenkori nyilvánosságot, amelyben nagy szerepet játszanak mítoszok, legendák, homályban hagyott történelmi összefüggések és megjátszott őszinteséggel szóvá tett kényelmetlen tények. Ilyen kérdést jelent többek között az a probléma, hogy miféle kapcsolat fedezhető fel a vallások és az erőszak különböző formái (merényletek, háborúk, nemzetközi feszültségek és szellemi elnyomás) között. Nem kell sokat kutatnia annak, aki az erőszak nyomvonalát kívánja felderíteni a vallások történetében – de érdemes józanul közelíteni ehhez a szomorú és nehéz problémához.

EGY TANULSÁGOS VALLOMÁS

A korunk legtekintélyesebb társadalomtudósai közé tartozó német Hans Joas kiterjedt munkásságának két alapvető súlypontja van: egyrészt a háború és az erőszak szociológiája, másrészt az értékek és a vallás elmélete. Magától értetődő lenne tehát, hogy a vallás és az erőszak kapcsolatának is beható figyelmet szentel. Bármily gyakran kérték fel azonban, hogy fejtse ki a véleményét a kérdésről, rendszerint vonakodott az ilyen jellegű kérések teljesítésétől. A közelmúltban megjelent (a kereszténység jövőjének eshetőségeit taglaló) könyvében röviden kitér ellenérzésének igazolására, és „vallomásából” érdemes legalább két mondatot meghallgatni. „Soha nem értettem, miként lehet egy olyan század után, amikor szekuláris-utópista kommunista rezsimek és a nemzetiszocialisták minden idők legnagyobb emberiségellenes bűntetteit követték el, amelyek ugyan tragikus módon keresztények részéről is jelentős támogatást élveztek, valójában azonban minden transzcendens vonatkozású vallás felszámolását és kiiktatását célozták – miként lehet ilyen gaztettek után kézenfekvőnek tartani, hogy a békére nézve a vallásos hit jelenti a legnagyobb veszélyt. Ezzel kapcsolatban a hitet sokszor teljesen reflektálatlanul veszélyesen irracionális tényezőként szokás kezelni, amely csak úgy ártalmatlanítható, ha visszaszorul a magánszférába, miközben a szekuláris racionalitásnak ugyanilyen magától értetődő módon békés és felvilágosult vonásokat szokás tulajdonítani.”

Senki sem tagadhatja, hogy egyetlen világvallásnak sem szeplőtelen a története, a béke ügye mellett állást foglaló kereszténységé ugyanúgy nem, mint a magasrendű etikát képviselő buddhizmusé. A valódi kérdés azonban az, hogy milyen tényezők hatására és milyen összefüggésben kerül kapcsolatba egymással az erőszak és a vallás. A leggyakoribb jelenség (egészen a mai napig), hogy a vallásokat politikai és gazdasági célok elérését szolgáló eszközként használják: ha a vallások engednek a politikai instrumentalizálásnak, nyomban megnyitják magukat a fizikai és a szellemi erőszaknak. Ennek a kísértésnek régre visszanyúló gyökerei vannak, abból az időszakból eredeztethető, amelyet „tengelykor előtti”-nek szokás nevezni.