Kiss Bertalan: A békétlenség félszigete

109 évvel ezelőtt volt utoljára egységes, független, önálló kormánnyal rendelkező koreai állam a Koreai-félszigeten. Az elmúlt több mint egy évszázad nem hozott megnyugvást a félszigeten. Szinte állandó volt az idegen katonai jelenlét és a békétlenség.

11905. november 17-én kényszerítette ki Japán a protektorátusi szerződés aláírását, majd 1910. november 29-én megtörtént a japán annexió, így Korea a Japán birodalom részévé vált. Az annexióra válaszul szinte azonnal elkezdtek megalakulni a japánellenes mozgalmak. A koreaiak merényletekkel és fegyveres gerillaharccal küzdöttek a japánok ellen. A japán terjeszkedéssel együtt a koreai ellenállók is egyre nagyobb területen váltak aktívvá. A harcok egyik fő területe az újonnan alakult japán bábállam, Mandzsukuo lett. A szovjet hatalomátvétel után sok koreai keresett menedéket az orosz Távol-Keleten. A lázadók itt fegyveres és ideológiai képzést is kaptak. A japán kormány mindent megtett a koreaiak fokozatos eljapánosítása érdekében. Névváltoztatásra kötelezték a lakosságot, mindenkinek japán nevet kellett felvennie. A hivatalokban a japán nyelv lett a hivatalos. Japánul folyt az oktatás és a sajtó nyelve is japán lett. Több százezer koreait kényszerítettek Japánba, ahol kényszermunkát kellett végezniük. Közülük sokan a II. világháború után is Japánban maradtak, az ő leszármazottaik máig jelentős koreai kisebbséget alkotnak Japánban.

A KETTÉSZAKADT FÉLSZIGET

A Koreai-félszigetet a szövetséges hatalmak szabadították fel 1945-ben. Az USA és a Szovjetunió megállapodott abban, hogy az európai harcok befejezése után a szovjetek hadba lépnek az ázsiai hadszíntéren. Megállapodásuk szerint Koreát északról a szovjetek, délről pedig az amerikaiak szabadítják föl. A felszabadítóknak a 38. szélességi foknál kellett találkozniuk. A Vörös Hadsereg 1945. augusztus 9-én intézett támadást Mandzsúria ellen, és sikeresen felszabadította Korea északi részét. Egyes egységek Szöul közelébe is elértek, de a szovjet parancsnokság visszavonta erőit a 38. szélességi foktól északra. Az amerikai csapatok csak Japán megszállása után, 1945. szeptember 8-án szálltak partra Koreában. Addigra már önszerveződő alapon megindult a koreai kormány megalakítása Koreában. A tervek szerint a koalíciós kormányban helyett kapott volna a későbbi északi és déli vezető Kim Ir Szen és Li Szin Man is. Ez volt az a pillanat, amikor a legközelebb állt Korea ahhoz, hogy újra független és egységes legyen, de a felszabadító szövetségesek másként alakították a történelmet. Az amerikai vezetők félve attól, hogy az új kormányba kommunisták is bekerülhetnek, nem ismerte el a koalíciós kormányt. Így északon a szovjetek vezetésével kezdődött meg a rendcsinálás, míg délen a helyi viszonyokat nem ismerő amerikaiak hibát hibára halmozva próbálták megszervezni a rendet. Japánbarát tisztviselőket neveztek ki tanácsadóknak. Északon elkezdődött a kollaboránsok felelősségre vonása és a földreform. Mindezek délen megkésve, vagy egyáltalán nem történtek meg, nagy elégedetlenséget okozva a lakosság körében. 1947-ig folyamatosan nőtt az elszigetelődés a két megszállt terület között. 1948-ban az ENSZ felügyeletével általános választásokat kellett volna tartani északon és délen, hogy egységes koreai kormány alakulhasson. A választásokat végül csak délen tartották meg, mivel észak elutasította azt. A Koreai Köztársaságot 1948. augusztus 15-én kiáltották ki délen. Erre válaszul észak 1948. szeptember 9-én bejelentette, hogy megalakult a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság. Ezzel a Koreai-félsziget hivatalosan is kettészakadt. A kommunista országok az északi, az USA és szövetségesei pedig a déli területet ismerték el új államnak. A két Korea megalakulása után a megszálló csapatok elkezdték csapataik kivonását a térségből. Északon 1948 decemberére, délen 1949 júniusára fejeződtek be a csapatkivonások.