Szentes Anna: Hagyomány és átváltozás

A Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum Hagyomány és átváltozás című kiállítása Gaál József képzőművész alkotásai segítségével értelmezi újra a wayang művészetét. A Zboray Ernő gyűjteményéből származó eredeti bábok, valamint Gaál József kortárs wayang inspirációi – büsztök, maszkok és „bábok” – együtt láthatók az Andrássy úti múzeumépületben 2014. augusztus 31-ig. A tárlat kurátora: Brittig Vera.

A wayang az indonéz szigetvilág egyik legismertebb művészeti ága. Míg Nyugaton gyakran bábszínházként, árnyszínházként említik, eredeti környezetében, a jávai kultúrkörben egy igen sokrétű hagyományt magába foglaló, változatos előadási módokon keresztül megnyilvánuló rítus: egy-egy előadás akár összművészeti alkotásnak is tekinthető.

B. V.: A kiállítás egyik célja, hogy Zboray Ernő emlékét, gyűjtőtevékenységét felidézze, a Hopp Ferenc Múzeum gyűjteményében őrzött wayang golek bábok ugyanis az ő gyűjtésének köszönhetően kerültek Budapestre. Gyűjteménye először a Hopp Ferenc Keletázsiai Művészeti Múzeumban 1931 és 1933 között volt kiállítva. Zboray Ernő 1921-ben, húsz éves fiatalemberként, munkát keresve érkezett Jáva szigetére. Már a legelső ott töltött éveiben elkezdett érdeklődni a helyi művészet, és elsősorban a wayang hagyománya iránt – s ez igen figyelemreméltó az ültetvényesek világában. Wayang készletét és a hozzá tartozó gamelán zenekart 1931-es hazalátogatásakor ajánlotta fel kiállításra a múzeumnak.

A tárlat címe: Hagyomány és átváltozás. Miként kell ezt értelmeznünk?

A kiállítás alapvetően két részre tagolható: egyrészt az indonéz szigetvilág, azon belül is elsősorban a jávai kultúrkör egy hagyományos művészeti ágát, a wayangot szerettük volna bemutatni. Mindezt – a múzeum új kiállítási sorozatába illeszkedve – egy kortárs magyar művész, Gaál József alkotásait segítségül híva; az ő kortárs alkotásaira utal az átváltozás.

Bár gyakran a kortárs művészeti alkotások sem könnyen értelmezhetők, mégis, a saját kultúránk műalkotásai. Azzal, hogy újabb értelmezési szempontokat adnak, talán egy távoli kultúra művészetéhez is közelebb kerülhetünk.

Milyen változata ismert ma?

A jávai wayang hagyománya rendkívül változatos formákban nyilvánul meg; egyrészt, szigorú szabályok által kötött és archaikus, ugyanakkor rendkívül rugalmas műfaj, amely ma rendszerint az iszlám értékeit is közvetíti. Folyamatos kölcsönhatásban áll a külvilággal, és ma is népszerű Indonéziában. A wayang különböző változatait, azok sokszínűségét szeretnénk a kiállítás első termében bemutatni. Legismertebb változata kétségkívül az árnyjáték (wayang kulit) – ebben az esetben nemcsak maga a bőrből készült báb lett kiállítva, de vászonra vetített árnyát is láthatják az érdeklődők. Ugyancsak ebben a teremben látható az egyik, ma már egészen ritka változat, a wayang klitik (vagyis fából faragott, lapos bábok) két darabja, melyek bőrből készült karja mozgatható. És természetesen látható egy jellegzetes wayang golek (körplasztikus, fából faragott) báb Zboray Ernő gyűjteményéből. Bár a wayangnak ez a változata talán kevésbé ismert a nyugati világban, mint az árnyjáték, Zboraynak köszönhetően múzeumunk egy wayang golek készlet darabjait őrzi. Ebben a teremben látható még Gaál József egyik legizgalmasabb alkotása, egy animációs rövidfilm, a falra kivetítve. Ezzel az alkotással itt azt is szerettük volna érzékeltetni, hogy a wayang nem egy régmúltba vesző, letűnt néphagyomány, hanem ma is él és folyamatosan alkalmazkodik a változásokhoz.

A második terembe lépve már abba a világba érkezünk, amelyet Zboray Ernő gyűjteményének bábjain, valamint Gaál József alkotásain keresztül szeretnénk bemutatni.

Itt az egyik falon a wayang golek készlethez tartozó, bőrből készült, úgynevezett kellékbábok láthatók, a szemközti falon pedig Gaál József alkotásai közül a maszkokat állítottuk ki. Középütt, posztamenseken láthatók még Gaál József büsztjei is. Itt még a wayang-játékok szereplőinek két jellegzetes csoportját tekintheti meg a látogató: a bútákat, vagyis az előadások démonszerű lényeit, valamint a panakawanok csoportját. Az ő szerepkörüket a szolgabohóc, vagy egyszerűen csak a bohóc kifejezésekkel írhatnánk le; ők a wayang-játékok komikus szereplői.

Miért kerültek ilyen kiemelt szerepbe a kiállításon a démonok és a bohócok?

Gaál József alkotásait mindenekelőtt a wayangjátékok szereplői közül a karaktereknek ez a két csoportja inspirálta; éppen ezek a darabok, amelyek Zboray Ernő gyűjteményéből származnak. Zboray a démonszerű figurákat „erdei embereknek” nevezi leírásaiban; az ő megfogalmazásában ezek a szereplők a bűnöket, az erős negatív érzelmeket, az emberi agresszivitást testesítik meg. Az előadásokban az „erdei emberek” olyan hirtelen és váratlanul jelennek meg, ahogyan az emberben a negatív érzelmek törnek elő, ahogyan fellángol a düh. Bár az ikonográfiájuk alapvetően kötött, a bábkészítők bizonyos mértékben szabadon alakíthatják ezeket a bábokat. Ezzel szemben a bábjátékok főbb szereplőinek esetében, az ikonográfiai előírásokat szigorúan követniük kell a készítőknek. A másik kiemelt csoportot a panakawanok, vagyis a rituális értelemben vett bohócfigurák képviselik. Az egyik legjellegzetesebb figura köztük Semar, aki mindnyájuk előképének tekinthető. Eredetét tekintve isteni származású, épp ezért a társadalmi szabályok felett áll, őt nem kötik az illemszabályok sem. A wayang-játékokban feladata a főhős kísérése, akit bölcs tanácsokkal lát el, segítségükkel a hősök meg tudnak birkózni a felmerülő nehézségekkel. Az itt kiállított panakawan figurák jellegzetesen nyugatjávai darabok, s rendszerint mint Semar fiait említik őket. A wayang-játékok szerkezete kötött, szigorú szabályokat követ, ezeknek a komikus karaktereknek a jelenete során azonban a szabályok fellazulhatnak. A bábmesternek, vagyis a dalangnak ezeknek a jeleneteknek az alkalmával nyílik lehetősége az élet aktuális dolgaira való reagálásra, saját véleményének megfogalmazására.

A bábmester gondolatai mennyire önállóak? Mit közvetítenek?

Az előadások menete meghatározott rendet követ, amelyet a bábmesternek természetesen be kell tartania. A komikus részek azok, ahol szabadon kifejezheti a világról alkotott meglátásait. Ezek lehetnek akár konkrét politikai utalások, vagy a társadalmat érintő kritikát is megfogalmazhat, de a helyi közösségben felmerülő aktuális problémákra, eseményekre is reagálhat, akár éppen az előadás előtt hallottak alapján. A wayang-előadások azonban alkalmasak arra is, hogy jól megfogalmazott hatalmi érdekeket, értékeket közvetítsenek. Jáván a hagyomány szerint, az iszlám tanításainak terjesztéséhez a wayang-játékokat is felhasználták, sőt, a wayang golek változat létrehozását is többen egy muszlim tanítónak tulajdonítják. De később, az Indonéz Köztársaság megszületésekor is alakítottak ki újabb wayang változatokat az új értékek, új ideák közvetítéséhez. A wayangnak ma is számtalan változata él, köztük létezik bibliai történeteket bemutató, keresztény változata is.

Milyen történeteket adtak elő a wayang bábokkal?

A múzeum gyűjteményében őrzött készlet darabjai az indiai eposzok, a Mahábhárata és a Rámájana történeteinek eljátszására alkalmasak. Ezek a történetek azonban már alkalmazkodtak a jávai hagyományokhoz, a wayang-játékok során bemutatott történetek általában is követik a szigetet érintő változásokat. Emellett természetesen új történetek is bekerültek a repertoárba; így az újabb vallások érkezésével, mint például az iszlám vagy a kereszténység, újabb történetek is bemutatásra kerülnek. De a legújabb kor kultúrája is mindig megmutatkozik az előadások során.

Gaál József alkotásai félelmetesnek tűnnek…

Gaál József mindenekelőtt a panakawanok, vagyis a bohócok és a démonszerű „erdei emberek” karaktercsoportjára reflektál alkotásaival. A címüket olvasva azonban – Bánatos démon, Sápadt bohóc, Öntelt, Ripacs, Kaján – felfedezhetjük: bármennyire ijesztően néznek is ki első látásra, ahogy az emberek, ők épp úgy – az esetenként ijesztő felszín alatt – esendők. És ha már esendők, akkor nem is lehetnek olyan félelmetesek. Olyan karakterek, melyek mélyen emberi vonásokat hordoznak. Bármilyen távol is állnak egymástól a különböző kultúrák, az emberi érzések mindenhol azonosak, ez egy egyértelmű kapcsolódási pont.

Milyen alkalmakkor adták elő a wayang bábjátékot?

Korábban valamilyen jeles esemény, például az ember életciklusaihoz tartozó nagyobb ünnepek, így például születés, esküvő alkalmával adhatták elő, rendszerint megrendelésre. Ma már, akár nálunk a színházi előadásokat, bizonyos rendszerességgel, meghatározott napokon is előadják. A wayang-előadásokon azonban a közönség sokkal fesztelenebb; az emberek esznek, isznak, beszélgetnek, végső soron egy közösségi esemény, ahol mindenekelőtt a jelenlét a fontos.

Hogy zajlik egy wayang bábjáték?

A tárlat harmadik termében azt szerettük volna bemutatni, hogy hogyan is néz ki egy wayang golek színpad. Természetesen ezt csak részben tudjuk szemléltetni: a középső rész mögött ül a bábmester, neki jobb kéz felől helyezkednek el a „jó” szereplők, a balján pedig a „rossz”, negatív karakterek. Azt azonban hangsúlyozni kell, hogy a főszereplők nem tisztán „jók” vagy „rosszak”. Ha a jót testesíti is meg egy-egy szereplő, akárcsak az embereknek, nekik is van valamilyen gyengeségük. Ugyanígy a negatív karaktereknek is van rendszerint valamilyen jó tulajdonsága.

A bábmesterek hagyományosan igen nagy tekintélynek örvendenek a jávai kultúrában; alaposan ismerniük kell a hagyományokat, a kultúrát, a nyelvet, mindemellett természetesen remek bábművésznek kell lenniük. És szórakoztatnia is tudni kell! Mert ugyan végső soron a wayang-játékok a kultúra, a hagyomány, az erkölcsi értékek átadására irányulnak, a bábmester játékával mindenekelőtt a közönséget kell, hogy szórakoztassa.

***

A Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum Hagyomány és átváltozás című kiállítását megismerve, a wayang bábokat meglátva könnyen eszünkbe jutnak az európai kultúrából ismert vásári bábok. Gaál József kortárs művész ezt kézzelfoghatóvá merte tenni, hiszen a tárlaton látható egyik figurája maga Paprika Jancsi. Gaál saját bevallása szerint a bonyolult, sokrétű wayang legegyszerűbb és legváltozatosabb részét fogta meg: a démonokat és a bohócokat. Szemében a démon-bohóc páros jelképezi az ember két pólusát: a jót és a rosszat, azok örök küzdelmét. Az ősi kultúrákban szimbolikusan összefügg a forma és a tartalom, erkölcsi jelentése van. Ami szép az jó, ami csúf, az rossz. Mindennek értelmezése azért lesz egyre nehezebb, bonyolultabb – véli Gaál József –, mert a több évezredes archaikus formanyelv eltűnőben van. Vagyis egyre kevésbé értjük a szimbolikus világképet, a Bibliában, vagy a Koránban is megjelenő példabeszédeket, amik korábban a hétköznapi életet is áthatották. Úgy látja: a wayang talán az utolsó közösségi rituálé, színház, ahol az emberek összejönnek, és nagyon régi, több évezredes eposzt aktualizálnak, értik annak szimbolikus nyelvezetét. Az európai kultúra a felvilágosodás óta egyre racionálisabb, pedig korábban az ember és természet harmonikus összhangban volt egymással. A technikai fejlődés kultusza nem csak jót hozott az embernek, hanem az elmagányosodást is, a közösségek megszűnését. De a wayang hagyománya élővé teszi a közösséget. Gaál József elmondása szerint a wayang által inspirált alkotásaiban már benne van a disszonancia. Szerinte biológiai eredetű lény az ember, ősi ösztöneink zsigeriek. De a technicizmus, a rosszul értelmezett törvények, társadalmi elvárások béklyóba kötnek, lefojtják ösztöneinket. Tele vagyunk szimbolikus protézisekkel, mű dolgokkal, pótszereket használunk. Ezt az alkotásain kézzelfoghatóvá teszi: bilincs, abroncs és szájpecek egyszerre szimbolikus és valóságos. Gaál József arra szeretne rávilágítani, hogy sokszor nem az idegenektől, hanem a bennünk élő szörnyetegektől kell tartanunk. De ezek bárgyú szörnyek: különböző tévedések, előítéletek, önmagunk és mások megtévesztése.