Novák Zsüliet: Megelőzni az időt

Mekkora őrültség az időutazás? Igen nagy. De Galileit vagy Stephensont is őrültnek tartották, ők mégis hittek valami koruknál nagyobb és magasztosabb dologban.

 s„Soha ne bánj meg semmit, ami az életedben történt, úgysem tudsz rajta változtatni! Valószínűleg minden úgy történt, ahogyan annak történnie kellett!”

Vajon hányan hallottuk már ezeket a mondatokat néhány rosszabb pillanatunkban és hányszor ejtettük ki a szánkon, amikor úgy éreztük, valakinek erre van szüksége. A szándék mindkét esetben jó, és jobb nem is kételkedni ezen szavak valóságában. De mi lenne, ha megtehetnénk? Ha visszaforgathatnánk az idő kerekét és az elfogadás helyett a változatosság kedvéért végre tehetnénk valamit? Ha valóban nem ejtettünk volna ki sohasem bizonyos szavakat, ha ezúttal a helyes döntést hozhatnánk meg, vagy egyszerűen csak elbúcsúzhatnánk attól, akitől nem volt lehetőségünk.

Időutazás?

Galileit vagy Stephensont is őrültnek tartották, ők mégis hittek valami koruknál nagyobb és magasztosabb dologban. A sebesség kérdése jelenleg is probléma az időutazás kapcsán. 1825-ben Stephenson azt ígérte, hogy vonata tíz mérföldes óránkénti sebességgel közlekedik majd Liverpool és Manchester között. Tervét sokan kivitelezhetetlen bolondságnak tartották, rémképek sorát vázolta az akkor sem túl udvarias és támogató közvélemény. A menetszél kifújja a tüzet a kazánból, felgyújtva a környéket. Az őrült száguldás felszítja a kazán tüzét, amely felrobban. A legfőbb ellenérv (a kedvencem) pedig az volt, hogy az utasok eszüket vesztik az óriási sebességtől. Stephenson türelemmel válaszolt minden kérdésre, amikor egy derék ember felállt, és azt kérdezte: „Mi történik akkor, ha egy vasút mellett legelésző tehén a sínekre, a mozdony elé téved?” Stephenson válasza ez volt: „Elüti a vonat.”