Horváth Árpád SJ: A kék ló

Tiszta színek, bátor formák, felfelé mozgó arányok, természet, lélek, prófécia.

fFranz Marc a spirituális absztrakt művészet úttörője. Festészetére jellemző a természet csodálata. Mint a romantikusoknál, Franz Marc számára is a természet igazabb és tisztább, mint a saját magától és a környezetétől is elidegenedett ember. A társadalmi élet megnyilvánulásait és civilizációs jeleneteket szinte nem is festett. Expresszionista festő, azaz a külső világ feltárulkozó formái segítik megérteni saját belső világát, és a természet formáit ábrázolva fejezi ki a lélek erejét. Kora akadémikus művészetének sápadt naturalizmusával ellentétben élénk és tiszta színeket visz a vászonra, a kubizmusra emlékeztető avantgárd vonalak, profetikus kiállás jellemzi.

A kék ló című festmény voltaképpen egy portré, talán saját magát festette meg a művész. Élettapasztalatai fényében egyféle hitvallás ez a kép az ember, illetve a férfi szerepéről. A kék szín Franz Marc művészet- és életfilozófiájában is a kiállás, a világos elvek, valamint a magasság színe, ezért nem csak a ló, hanem az eget súroló hegy színe is kék. A kompozíció középső részén látható sárga a női princípium színe: a völgy, az alap, a biztonság meghatározó ereje, az életerős háttér. A festmény jobb alsó sarkában látható piros szín a kék ellentéte: egyrészt ellensúlyozza az égbenyúló hegy kékségét, másrészt a kék ló is egyik lábával ezen a piros felületen áll. A piros az éggel, az elvekkel ellentétben az anyag színe. A férfi nagy feladata az anyag kordában tartása, mint ahogy az égieknek is folyton ellensúlyozniuk kell a lehúzó erőt. A kék ló másik két lába a zöld fövenyen áll, és a ló szerény tekintetével ezt a zöld felületet szemléli. A zöld a viruló élet színe, a kék és a sárga, a férfi és a nő közösségéből származik. De nyughatatlan szín, főleg a pirossal együtt nem bírják egymást. Az anyag és a zabolázatlan életerő könnyen felborít minden harmóniát. A kompozíció jobb oldalán látható lila ezt a feszültséget hivatott ellensúlyozni: a lila a kék és a piros, a szellem és az anyag megbékélése, a hajnalpír és a naplemente színe. Egyik lábával a ló a kiengesztelődésnek ezen a lila felületén áll. A zöld növény is, a festmény jobb alsó sarkában, a piros anyagból nő ugyan ki, de a lila felületébe növekszik, az ég felé.

Ez az első látásra talán derűt és harmóniát sugárzó festmény – ahol még alapvetően kiegyensúlyozottság van és még a ló idomainak ívei is a dombok vonulatait követik –, ha jobban megnézzük, eléggé törékeny harmóniáról tanúskodik. A szellem ugyan meghatározó e térben, de a világmindenség, a festmény hátterében látható dombok mintha buborékok módjára emelkednének, és mintha a színek viadala még csak ezután következne. Nem sokkal e festmény elkészülése után (1911) káoszba is fulladt a világ, Franz Marc is, mindössze huszonhét évesen, a fronton veszett. A háborúra érdekes mód mégis úgy gondolt, mint valami megtisztító erőre, önként jelentkezett az első sorozáskor! Azt remélte, hogy a kimért egyensúlyok világának szükségszerű összeroppanása után talán eljön az az idő, amikor a harmónia már nem a különböző elvek, nézetek, szerepek kényes erőviszonyát jelenti majd, hanem olyan újrakomponált valóságot, ahol a szellem ereje, a lélek, egészen új formákban és felállásban határozza meg a világot.