Sághy Marianne: KRISZTUS BOLONDJAI
„Szent bolondokat” minden vallás ismer és elismer, az animista sámánoktól a tibeti buddhista „őrült bölcsekig,” az ógörög filozófusoktól az iszlám majnunokig. „Krisztus bolondjai” azért emelkednek ki mind közül, mert a világot elutasító egyéni életszentség és egyéni szabadság derűs ideálját egyik vallás sem igyekezett annyira megvalósítani és intézményesíteni, mint a kereszténység.
A francia jezsuita, Jean-Joseph Surin verséből kiderül, mit jelent bolondnak lenni Krisztusért: semmibe venni a világot és mindent odadobni Isten szeretetéért. A „szent bolondok” a társadalmat megvetve a társadalomban megvetve élnek, de kinevetik a megaláztatást és a megszégyenülést, mosolyogva fogadják a gúnyt és a sértegetést. Azért „együgyűek,” mert csak egy ügyük van: Istennek élni. Bolondságuk bölcsesség: furcsa, vicces, humoros, sőt néha botrányos vi selkedésükkel hökkentenek rá arra, hogy milyen őrült is az emberi társadalom és milyen bölcs az Isten. A különböző keresztény társadalmak különféleképpen integrálták a „szent bolondokat”: volt, ahol karizmájuk az egyházat erősítette, másutt önálló hivatássá fejlődtek, melyet a világi hatalom is kivételes tiszteletben tartott. A „szent bolondok” óriási hatást gyakoroltak a hitre, fellépésükkel alapvetően megváltoztatták az egyházat.