Szentes Anna: Aranykor

Magát az életet mutatja be közvetlenségével és realisztikusságával a 17. századi holland festészet. Ez az időszak az európai kultúra egyik virágkora, amibe betekintést nyerhet a Szépművészeti Múzeum Rembrandt és a holland aranyévszázad festészete című kiállításának közönsége. A 2015. február 15-ig látható tárlat kurátorai Ember Ildikó és Tátrai Júlia.

aA száraz tények: a kiállítás több mint 100 festő 178 alkotását mutatja be, központban Rembrandttal, a kor legnagyobb mesterével, akinek 20 remekművét csodálhatják meg a látogatók. A Szépművészeti Múzeum holland gyűjteménye nemzetközi összehasonlításban is jelentős, a Hollandián kívüli kollekciók sorában Európában az első öt közé tartozik. A legkiemelkedőbb darabok mellé a tárlatra több mint 130 festmény érkezett közel félszáz köz- és magángyűjteményből. A kiállítás az európai művészet egy kiemelkedő korszakának, jelesül az 1600-as évek holland művészetének minél sokoldalúbb bemutatását célozza.

A feladat nagy kihívás volt a kurátorok számára, hiszen erre a festészeti kultúrára rendkívüli gazdagság és sokszínűség jellemző. A rendezők szerették volna, ha a tárlat nemcsak lenyűgözi a látogatókat, hanem a képeken keresztül megismerhetővé válik a születő Hollandia: függetlenségi harcai, a tudományok fellendülése, a gyökeres vallási és társadalmi változások, az emberek életmódjának és gondolkodásának alakulása.

A tárlat 7 szekcióra tagolódik. Az elsőben a történelmi hátteret ismerhetjük meg a kiállított képek segítségével. Az önállóságért a spanyolokkal folytatott tengeri csaták mellett Hollandia 1648-as függetlenné válását is megörökítik a festmények, de látható a gyarmatosítás sikerének allegóriája is. A hajózás, a kereskedelem nagyon fontos volt a megszülető új állam életében. Innét merítette gazdagságát: gyarmatokat szerzett, és számos kereskedelmi társaság alakult akkoriban. A tárlaton találkozhatunk a holland nemzeti hőssel, Michiel de Ruyterrel. A tengernagy jelentős hadisikereket ért el, még az angolokat is legyőzte. E diadala elismeréseként a holland admiralitás minden épületébe kiállították a portréját, a tárlaton láthatjuk az egyiket. Ruyter magyar viszonylatban is fontos személy, hírnevének köszönhetően egyedül neki sikerült kiszabadítania a magyar protestáns gályarabokat.

A második szekció a portréfestészetet mutatja be. A gyors meggazdagodás, az új patrícius réteg kialakulása, valamint egy megerősödött és kiszélesedett középosztály volt a bázisa e műfaj kibontakozásának. A korabeli Hollandiában nagyon erős volt az urbánus kultúra, az ország lakosságának 70 százaléka városokban élt. Nemcsak a férfiak, a nők is írástudók voltak. Mindez elősegítette a portrék elterjedését. A családi portré mellett kialakult a csak Hollandiára jellemző csoportos portré műfaja, amelyen egy-egy céh, egylet tagjait örökítették meg. A Szépművészeti Múzeum kiállításán erre is láthatunk példákat. Ilyen Aert Pietersz Dr. Sebastian Egbertsz anatómiai leckéje, amin nem a boncolás témája a fontos, hanem a szereplők. A képen ugyanis a sebészek céhének minden tagja látható, méghozzá díszruhában. És hogy kétség se férjen ahhoz, hogy a személyek megörökítése volt a cél, az alakok mindegyike be van számozva, a nevük pedig a kép első sarkában olvasható. A csoportportré Rembrandt Éjjeli őrjárat című alkotásában éri el a csúcspontját, ahol a festő a korábbi monoton, egymás mellé sorolt alakok helyett mozgékony és eleven kompozíción örökítette meg a muskétások egyletét. Volt is ebből probléma, mert a polgárőrök egy-két kivétellel nem ismerték fel magukat a képen. A látogató nagy sajnálatára ez a jelentős alkotás nem látható a kiállításon, Amszterdamból soha senkinek nem adják kölcsön.

A 17. századi Hollandiában egy új társadalom épült fel, a protestáns, polgári köztársaság. A bőség a témája a harmadik szekciónak. A képeken megfigyelhetjük, hogy miként bánt a gazdagsággal, hogyan élvezte és gyarapította vagyonát ez a társadalom. Hollandia ekkor a világ közepe volt. A kiállított csendéletek mutatják be azokat a tárgyakat, amiket megvettek, élveztek és büszkén le is festettek. Ugyanakkor a mértékletességre és a múlandóságra való intés is megjelenik a képeken. Ebben a szekcióban kapott helyett Judith Leyster fuvolázó fiút ábrázoló lenyűgöző alkotása is. A képről sugárzik a gyermek elmélyült játéka, és az is megragadó, hogy milyen szépen van megfestve a mű. A korszakból egyébként 5000 festőt ismerünk, közülük 25 nő nevét tudjuk, a tárlaton kettőt mutatnak be. Érdekes mű Pieter Claesz és Roelof Koets közös műve. Az egyetlen olyan csendélet, amit úgy festettek, hogy mindkét alkotó szignálta és datálta. A pompás növényi csendélet mellett az eukarisztiát szimbolizáló borospohár és a megtört kenyér látható, a kompozíció arra utal, hogy a gazdagság és az erkölcsös élet összeegyeztetendő.

Az 1600-as évek a korai kapitalizmus időszaka, amikor a világ meghódításához materiális gondolkodásra volt szükség. Ugyanakkor az ideológia még vallásos, az istenhiten alapuló protestantizmusnak nagyon szigorú erkölcse volt, tiltotta a túlzott pazarlást és örömködést. A vallási pluralizmus festészetre gyakorolt hatásával a negyedik szekció foglalkozik. Hollandiában 1581-ben kimondták a protestantizmus primátusát, de nem tiltották meg a vallásgyakorlást a többi felekezetnek sem. A katolikusoknak új, úgynevezett iskolatemplomokat kellett építeniük, amin kívülről semmi nem utalhatott vallási jellegére. Az új templomokban új oltárképekre is szükség volt, amiket a kor legnevesebb, Rómában tanuló mesterei festettek. A katolikus díszítettséggel szemben a protestáns templomokból a szobrokat és a képeket is eltávolították. A vallásos témájú képek az otthonokban kaptak helyet.

A tárlat leghangsúlyosabb része az ötödik szekció. A kiállított 20 Rembrandt kép tükrözi a festő egész pályafutását, és azt is megérezhetjük, hogy mekkora hatással volt a festészetre. Látható az amszterdami mester egyik legkorábbi képe, a látást szimbolizáló Szemüvegárus, amit 17 évesen festett. Ez a kép az egyik a három közül, ami fennmaradt az 5 érzék sorozatból. Rembrandt a megszokottól eltérően nem allegorikus formában, hanem zsánerképként mutatja az érzék, jelen esetben a látás fogalmát. A tárlaton a mester több önarcképét is bemutatják, köztük az egyik utolsónak mondhatót is. Ez 1669-ben készült, és a firenzei Uffiziből érkezett Budapestre. Rembrandt egyébként több mint 70 önarcképet készített. Volt, hogy ezeken gyakorolta az arckifejezések és érzelmek ábrázolását.

A tárlaton látható a festő Minervát, mint a tudományok pártfogóját ábrázoló alkotása is. Ez egykoron a magyar műgyűjtő, Nemes Marcell tulajdona volt, most New York-i magántulajdonból kapta kölcsön a múzeum. Csodálatos a Jézus sírba tételét ábrázoló darab. Rembrandt Frigyes Henrik helytartótól kapott megrendelést egy Jézus életét ábrázoló sorozatra. Nem tudni, hogy a kiállításon látható vázlatnak pontosan mi volt a célja, mert csak némileg egyezik a kész művel. Az utóbbi évek technikai vizsgálatai alapján azt feltételezhetjük, hogy a vázlatot Rembrandt jóval később átdolgozta, mert fontos volt számára a téma, és hogy a korábbi művét kijavítsa. Ez a kép az ő tulajdonában volt, méghozzá a lakószobájában. Utolsó pillanatban kapta meg a Szépművészeti Múzeum Moszkvából a Tamás hitetlenkedése művet. Ezen is megfigyelhető, hogy milyen fantasztikusan bánik a fénnyel Rembrandt, akit mindig is foglalkoztatott a fény és az árnyék játéka, kontrasztja. Ezen a képen a fény egyedül Krisztus testéből sugárzik, és minden további alak tőle kapja a megvilágítást.

Külön szekciót kaptak a városokat és a városi életet bemutató képek is. Európában ezen a területen indult el az urbanizáció, ezért is alakulhatott ki Hollandiában jelentős polgári társadalom. A zsáner, vagyis életképek a 17. századi holland festészetben nagyon jelentősek. A családi élet, a család összetartó ereje nagyon fontos volt számukra, és ezt láttatni is akarták. Ugyanakkor a képekből az is egyértelművé válik, hogy milyen fontos volt számukra a világ megismerése, a mikrokozmosz és a makrokozmosz tanulmányozása. Az ebben a szekcióban helyet kapó másik géniusz Vermeer két képe, a Geográfus és az Asztronómus is ezt a világot örökíti meg, olyan festői minőségben, ami tényleg csak a legnagyobbakhoz hasonlítható. Képei végtelen nyugalmat árasztanak, páratlan az a fajta elmélyültség és festőiség, ami az alkotásait jellemzi. (Érdekes tudni, hogy otthon népes család várta.) Vermeer alkotás korábban soha nem volt látható Magyarországon, a mindössze 37 képből álló életműből egy, A katolikus hit allegóriája is látható a mostani kiállításon.

A kiállítást záró szekcióban fontos műfajra, a tájképfestészetre hívják fel a figyelmet a kurátorok. A Szépművészeti Múzeumnak jelentős a 17. századi holland tájképgyűjteménye. A legjelentősebb darabok mellé külföldről is érkeztek festmények, így például Aelbert Cuyp házikedvencet megörökítő A húszéves Sijctghen kacsa portréja. A tárlattól és Rembrandttól Forgács Péter Rembrandt-morfok című kortárs, a mester 37 híres önarcképét egymásba illesztő videomunkájával vehetünk búcsút.