Simon Erika: Ahonnét messz ire ér a tekintet

„A mártír püspök, Boldog Apor Vilmos szobrát megható ünnepség keretében áldotta meg Magyarország apostoli nunciusa. Szívesen idézem Apor Vilmos püspök jelmondatát: »Crux firmat mitem, mitigat fortem«, azaz, a kereszt erősíti a szelídeket és szelídíti az erőseket” – mondja Lebó Ferenc győri szobrászművész.

Szarvason születtél. Milyen fontos gyermekkori élményeket adott ez a város és azután Szeged, ahova a tanulóévek emléke köt? Miért Győr lett működésed legfőbb helyszíne?

Csak édesapám gyors lovainak köszönhetem, hogy Szarvason születtem. Ha a lovas kocsi nem érkezik meg időben a szarvasi szülőotthonhoz, akkor Csabacsűdöt kellett volna beírni az anyakönyvbe. Egyébként életem első tizennégy esztendejét töltöttem itt gyermeki gyönyörűségben. De van egy másik, szellemi szülőfalum is, a felvidéki Udvard, Érsekújvár közelében. Nagyszüleimet, szüleimet 1947-ben, az úgynevezett „lakosságcsere” alkalmával innen telepítették át a csabacsűdi tanyavilágba. A háború, kitelepítés, kulákká nyilvánítás, téesz-kényszer megpróbáltatásai után mindig itt kellett újra és újra talpra állniuk. Én készíthettem el 1996-ban az udvardi meghurcoltak és kitelepítettek emlékművét, visszagondolva a vészterhes időszakra. Azóta ez a felvidéki magyarság szimbolikus emlékhelyévé vált. A családban és a kis csabacsűdi iskolában a legjobb alapokat kaptam, ma is ezekre építkezem. Szarvas, ez a hangulatos alföldi kisváros az Erzsébet-ligettel, az arborétummal: a „Pepi kerttel” mindig kedves és fontos marad számomra. Szeged volt az első nagyváros az életemben, szellemi pezsgése magával ragadott. Igazi diákváros, csodálkoztam is, amikor az iskolai időszak és a nyári játékok között egyszer szinte üresnek találtam. Győr városának pedig a feleségem szerzett meg engem, ő győri lány. (Borsos Miklós felesége, Buba asszony ugyancsak győri volt, ők is sokáig laktak itt Révfaluban, a Duna-parti Vargakő közelében.) De ahhoz, hogy feleségemmel találkozzam, Szeged kellett, az ottani tanárképző főiskola, ahol együtt tanultunk. 1983-ban Révfalu, a Bácsai úti otthon lett végleges hazánk: itt élünk, itt dolgozom a műtermemben.

Kik voltak azok a mesterek, akiktől ifjan tanultál, akik szavaikkal, vagy alkotásaik példájával segítették művészi pályád kiteljesedését?

A szegedi művészeti középiskolában a kunszigeti születésű T. Nagy Irén lett a példaképem. Munkásságát nem ismerik eléggé, intarziával foglalkozott. Borsos Miklós tanítványa volt az ötvenes években az Iparművészeti Főiskolán. Borsos első kézfogása rajta keresztül jutott el hozzám. Mintázást, gipszöntést tanított. Ő öntötte velünk az első gipsz-pogácsákat, melyekbe érmet véshettünk, metszhettünk. Kitűnő pedagógus volt, megismertette a modern művészeti törekvéseket is, azokat az „izmusokat”, amelyek akkor a tiltott kategóriába tartoztak. Hosszasan sorolhatnám még mestereimet. Fritz Miskát említem, azután főiskolai éveim mesterét, Kő Pált, szinte az egész szakmát. A mai szobrásznemzedék minden tagja büszke lehet rá, hogy óriások vállán áll, ahonnét messzire ér a tekintet…

Szívesen emlegetjük köztéri alkotásaidat – számuk százon felüli.

Égi ajándékként élhetem meg, hogy sok szívemhez közel álló téma adatott számomra. Szent István király, Árpád fejedelem szobra Sao Paulóban, és Széchenyi István! Csurgóra Szent II. János Pál pápa mellszobrát, Győrbe a város védőszentjének, Szent Lászlónak az alakját adhattam a bazilika apszisába, a mártír püspök, Boldog Apor Vilmos szobrát megható ünnepség keretében áldotta meg Alberto Bottari de Castello érsek, Magyarország apostoli nunciusa. Szívesen idézem Apor Vilmos püspök jelmondatát: »Crux firmat mitem, mitigat fortem«, vagyis: a kereszt erősíti a szelídet, szelídíti az erőseket… Készült még egy zsáner-alkotás: ülő kislány szobra. Melléje lehet telepedni, meg lehet simogatni a macskát, amit az ölében tart. A kis szobor előtt ugróiskola is van a járda burkolatában. Sorban állnak a gyerekek, hogy ott ugrálhassanak.

Apor Vilmos, a boldoggá avatott győri vértanú püspök élete és életáldozata már korábban is inspirált. Domborműved a Szent Péter Bazilika magyar kápolnájában látható.

Először érmekben fogalmaztam meg a szentéletű, mártír püspök alakját, majd az Apor Vilmos Iskolaközpont számára készítettem domborművet. A jóságos, szociális érzékenységű Apor Vilmos áldást ad az iskolába igyekező fiatalokra.

És Rómában?

A Szent Péter Bazilika magyar kápolnájába került művemben az üldözöttek védelmezőjét ábrázoltam: a püspök palástja alá menekülnek a segítségét kérők, az ínséget szenvedők. Apor Vilmos boldoggá avatásának napjához (november 9.) személyes, érzelmi kapocs is fűz: ezen a napon születtem. Gasztonyi László győri polgárnak és családjának köszönhető, hogy Apor Vilmos egész alakos szobrát beemelhettük (egy óriás daru segítségével) a Püspökvár tornya tövébe. Oda, ahol 1945-ben a tragikus támadás, a sok szenvedést és végül a halálát okozó lövések érték őt. II. János Pál pápa 1997-ben avatta boldoggá a mártír püspököt.

Szent II. János Pál pápa mellszobrát Csurgónak szántad. És gazdagítottad a Mátyás-templomot, elkészítetted a pápa nevét viselő harang domborműveit is.

Életemben vannak vissza-visszatérő témák, megható feladatok. Szent II. János Pál pápa alakja is ilyen. Először 1991-ben a Magyar Nemzeti Bank által kibocsátott emlék-pénzeken s a helyszínekhez kapcsolódó emlékérem-sor darabjain ábrázolhattam. Hasonló módon köszöntöttük második magyarországi látogatásakor is a pannonhalmi éremmel. Megtiszteltetés volt számomra, hogy elkészíthettem az imént már említett Nagyboldogasszony-templom harangjának domborművét, ábrázolván a jelenetet, amikor a Szentatya megáldja a Szent Korona másolatát, amely később a főoltár Szűzanya-kompozíciója fölé került. S végül a csurgói szobor: a Jézus szíve templom melletti téren áll, amely azóta már Szent II. János Pál pápa nevét viseli.

Amerikában igen fiatalon első díjat nyertél: hogyan kell elképzelnünk a „pénz-szépségversenyt”?

A világ legjelentősebb érmészeti szaklapja szavaztatja meg szakértőit, ezáltal döntenek a helyezésekről. Már az is érdekes volt, hogy kezdőként, a képzőművészeti főiskola elvégzése után részt vehettem ezen a pályázaton. Egyik legjobb éremművészünk más elfoglaltsága  miatt lemondott, a helyére engem választottak. Nagy meglepetés volt, megnyertem a pénz-szépségverseny díját 1990-ben.

Ez igazi nemzetközi siker! Majd következett az újabb eredmény: a legszebb magyar vert érem díja, amikor Budapesten rendezték meg a nemzetközi érmész kongresszust. És egy alakuló terv Győrben, a Cégérek utcája…

Ez egyelőre képzeletbeli utca… Már húsz éve kilincselek érte, próbálkozom, hogy megvalósuljon. Győrnek nagy céhes múltja van, a városi művészeti és történeti múzeum névadójának, Rómer Flórisnak köszönhetően kitűnő céh-történeti anyagot őriz. Vannak a gyűjteményben céhes jelvények, behívó táblák. Győr utcáin még ott van Schima Bandi két remeke: az Aranyhajó és a Rigófészek cégér. Az elmúlt két évtizedben magam is több mint húsz cégért készítettem, ezek szerepeltek már kiállításon.

Horatius Ars poetica című verse révén elterjedt latin szállóigét választottál katalógusod címéül: Ab ovo usque ad mala…

„A tojástól az almáig” kifejezés azt is jelenti: elejétől a végéig, nos, az élet és életmű bár töredék, de szándék arra, hogy leásson az alkotó az alapokig, egy cseppben mutasson óceánt és törekedjen a teljesség felé.

Karácsony ünnepének közeledtével is dolgozol. Milyen új munka foglalkoztat s mit vársz a jövőtől?

Egy pályázat kapcsán a győri Dunakapu térre tervezek egy időoszlopot. Ezzel a témával már foglalkoztam a Batthyány téri millecentenáriumi emlékmű esetében, most másfajta megközelítésben jelenítem meg Győr történelmét az ókortól napjainkig. A tér új arculatához kapcsolódóan egy folyamatosan változó, interaktív alkotásban gondolkodom. Másik tervem egy „Szeretlek Győr” plasztika, egy óriási betűkompozíció, mely mellé oda lehet állni, fotózkodni lehet, és ezek a képek – az emlékezet mankói – elviszik az élményt, városunk jó hírével együtt a világ más részeire.

Katalógusod zárszavában bocsánatot kértél azoktól, akiknek nem köszöntél előre, akiket nem ismertél föl, nem vetted bennük észre Őt, Jézust.

Igen, mert nem kifelé, hanem belülre tekintek és munkáimon dolgozom gyakorta: gondolatban építem, rendezem, mintázom, csiszolgatom őket. Pedig tudom, hogy életem és munkám sziszifuszi, csaknem hiába dolgozom éjjel és nappal, eredményt csak akkor érek el, ha kezemet, vésőmet megfogja egy kéz, ha segít nekem, ha vezet engem. Még csak azt sem tudhatom mindig, mikor, hogyan és ki az eszköze, kinek a kezén, szaván keresztül jut el hozzám.