Szabó Sándor Bertalan OP: „A Lélek ott fúj, ahol akar”
Isten ajándékai a szentségek
Bizonyos, hogy minden ember részesül Isten lelki ajándékában, bár ki-ki különféle módon és fokban. „A Lélek ott fúj, ahol akar” (Jn 3,8): az isteni ajándékozás határtalan. Az üdvösséghez szükséges kegyelmi ajándékokat mindenki megkapja, de az nagy kérdés, ki hogyan tud azokkal élni. Isten kegyelmi ajándékozásának biztos és rendes útja az egyház szentségi élete.
aA katolikus egyház szentségi életével kapcsolatban ma sok kérdés merül fel, hívő emberek között is. A keresztség fontossága eléggé ismert, de a többi szentséggel kapcsolatban sok kérdést hallunk. Miért kell gyónni? Miért kell szentmisére járni? Miért tartja fontosnak az egyház a templomi esküvőt? E kérdések jogosak és a mai ember szemszögéből nézve nem könnyű azokra válaszolni. Egy szentség vétele élő hitet és szeretetkapcsolatot feltételez Krisztussal. A szentségben lévő titokzatos kegyelmi adományt Krisztus az egyház közvetítésével adja és így látható, kézzelfogható módon ajándékozza meg a hívő embert.
A látható jeltől a láthatatlan adományig
A szentség egy láthatatlan isteni valóság látható, szent jele: ez a meghatározás Szent Ágostontól származik. A látható jel mögött láthatatlan titok, isteni cselekvés van: ez a szentség legfontosabb jellemzője. A szentségi jel valamilyen anyagot foglal magában, amely az előírt szavak kimondása által jön létre. Valahányszor a szentségi jel megvalósul, Isten kész megadni kegyelmét, de ahogy még látni fogjuk, a szentség gyümölcsöző vételéhez fontos a felvevő megfelelő részvétele is.
A szentségek anyagi összetevője az emberi természettel magyarázható. Isten minden lényt a természete szerint vezet a tökéletessége felé. Mivel az ember egyszerre lélek és test, a lelki javakhoz a testi javakon keresztül jut el. Az érzékelhető és tapintható szentségi jelek az isteni ajándékozást nyilvánítják ki. Az anyag önmagában nem rossz, mivel azt maga Isten is felhasználja ahhoz, hogy az üdvösség eszköze legyen. A szentségben felhasznált anyagok az ember szokásos tevékenységeit (fürdés, evés, ivás, megkenés) tükrözik vissza: ebben is az isteni pedagógiát csodálhatjuk meg. Egy pusztán csak lelki eszköz nem venné figyelembe az ember egészét. A szentségi anyag, amelyhez kimondott szavak kapcsolódnak, arra hívja fel az ember figyelmét, hogy ő maga is működjön együtt Istennel ahhoz, hogy a szentségben foglalt kegyelmi ajándékot valóságosan elnyerje. A szentségi közvetítést az is indokolja, hogy az ember közösségi lény: a szentségek nagy szerepet játszanak abban is, hogy felépüljön és megerősödjön a hívek közössége.
A szentségekben lévő anyag (víz, kenyér, bor, olaj) a látható világ néhány ismert, alapvető elemét emeli fel és fordítja az ember lelki hasznára, üdvösségére. Anyagi résznek tekinthető a jól ismert kézrátétel is, amely több szentségben is előfordul (bérmálás, egyházi rend). Vannak olyan szentségek is, amelyeknél az anyagi elem nehezebben határozható meg, sőt vitatható (házasság, bűnbocsánat); e két szentség sajátossága éppen az, hogy az emberi világban is létező értéket emelnek új, természetfeletti szintre. E szentségek esetében is van egy természetes alap, amelyet bizonyos értelemben mégis anyagi összetevőnek lehet tekinteni. Isten kegyelmi munkálkodása tehát nem ellenkezik az ember természetével, mivel az abban lévő adottságokat figyelembe veszi.
A szentségek olyan jelek, amelyek arra utalnak, hogy Isten meg akar minket ajándékozni kegyelmével. Az adománynál még fontosabb maga az Adományozó. A szentségekben nemcsak ajándékozást, hanem egy Krisztussal végbemenő személyes találkozást is kell látnunk. A szentségek Krisztustól származnak és az a szerepük, hogy szorosabban Krisztushoz kapcsoljanak minket.
Miért lényeges a kapcsolat Krisztus és a szentségek között? A szentségek olyan cselekedetek, amelyek Krisztus életében, sőt a megtestesülésében gyökereznek. Krisztus embersége által tárul fel istensége. A megváltásban felismert törvényszerűség az egyház szentségi életében is folytatódik: valamilyen konkrét történésen, cselekedeten, kézmozdulaton és kimondott szavakon keresztül válik megfoghatóvá Isten láthatatlan adománya. A megváltás láthatósága tehát maga után vonja az abból fakadó kegyelmi eszközök láthatóságát.
Hogyan valósul meg konkrétan a hívő ember szentségi találkozása Jézussal? Ehhez szükséges az, hogy az ember hittel fogadja a szentséget, mint olyan jelet, amely az értünk szenvedett, meghalt és feltámadt Krisztustól származik. Olyan jelről van szó, amely a Megváltó titkát számunkra konkrét helyzetünkben valósággá teszi. A szentség vétele emiatt egyszerre testi és lelki jellegű. A hit mellett fontos a hívő embernek a beleegyezése, hozzájárulása is ahhoz, hogy Isten adományát az adott szentségben be tudja fogadni. Ha a külső rítus mögött nincsen belső, lelki befogadás, a szentség nem éri el hatását a felvevőben és nem valósul meg ez a bensőséges találkozás sem Krisztussal.