Kálmán Peregrin OFM: Kegyelemmel teljes
A hívőközösség folyamatosan ébredt rá Mária titkára, a Jézus családfájában (vö. Mt 1,16) biztosított kiemelkedő helytől egészen az 1950-ben kimondott mennybeviteli dogmáig, és biztos tartogat még számunkra meglepetéseket a Lélek a megismerésnek ezen az útján.
ü„Üdvözlégy, kegyelemmel teljes.” (Lk 1,28) A Szent Lukács evangéliumából ismert és Isten megbízása alapján elhangzó üdvözletet ma az egyház szólaltatja meg a Földön, valahányszor egy hívő ember az Üdvözlégy Máriát imádkozza. Hiszen, amiként az Atyaisten – küldötte által – felkereste Máriát, hogy rábízza Fiát, úgy mi is, valahányszor a mi Égi Édesanyánkhoz fordulunk, először köszöntjük őt, majd Erzsébettel együtt csodáljuk – „áldott vagy te az asszonyok között” (Lk 1,42) –, végül anyai gondoskodására bízzuk mindazt és mindazokat, akik számunkra fontosak. Már eleve ez a bizalom is mélyen evangéliumi, magának a Szentháromságnak a követése, aki a Fiú megtestesülése által Mária „kezébe adta” Önmagát.
Ezt a kijelentést ugyanakkor: kegyelemmel teljes, az egyház ősidőktől fogva úgy értelmezte, mint Szűz Mária bűnnélküliségének egyik megfogalmazását, mert akinek élete telve van kegyelemmel, abban nincs már hely a bűn számára. Ahogy a János levél is tanítja: „aki megtartja az ő igéjét, abban Isten szeretete valóban tökéletes.” (1Jn 2,5) De Mária nem csupán a személyes bűntől mentes, hanem a bűn forrása, az első emberpárnál kezdődő Istennel szembeni ős-bizalmatlanság, az áteredő bűn sem volt jelen benne. Megőrizte őt Isten nekünk, hogy Fiának méltó hajlékot készítsen benne, alakja pedig megmutassa számunkra, milyenek voltunk mi, emberek a bűnbeesés előtt, a paradicsomi állapotban, hogy milyen a teljes élet. Mert Mária a feltámadásnak is jele az Egyház számára, hiszen amikor mennybevitelét megvalljuk, Jézus szavait látjuk beteljesedni: „Ha valaki szeret engem, megtartja szavamat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála.” (Jn 14,23) Ő emberi testet adott a Fiúnak, Jézus pedig testestől-lelkestől magához vette anyját az örök életbe. Alakja tehát szemünk elé állítja azt az állapotot, amilyenné válunk a feltámadásban.