Puskás Attila: Kegyelem és természet

A megtestesülés és megváltás krisztusi kegyelme nem levezethető a természetből, messze túlszárnyalja annak lehetőségeit, ugyanakkor e krisztusi kegyelem nem lerombolja, hanem feltételezi és beteljesíti a természetet.

aA keresztény hit és teológia középpontja és mindent átfogó horizontja a kegyelem elve. A kegyelem Isten ingyenes ajándékát jelenti, melynek címzettje az ember. Isten legnagyobb ajándéka számunkra Ő maga, legámulatba ejtőbb adománya az, hogy önmagával ajándékoz meg bennünket. Az Ajándékozó maga az Ajándék: Isten meghív és befogad szentháromságos boldog közösségébe, az isteni életben részesítve minket. Kinyilatkoztatja és közli Önmagát nekünk szavakkal, csodálatos tetteivel és főként megtestesült Fiában, Jézus Krisztusban, megadja a Szentlelket és azokat az eszközöket, melyek szükségesek az Ajándék felismeréséhez és befogadásához. Nos, ezeket az isteni szavakat, cselekedeteket és eszközöket is kegyelmi adományoknak nevezhetjük, hisz az egyetlen nagy kegyelmi Ajándék közvetítői. A kegyelemről szóló evangélium, mint az isteni szeretet jóhíre, még tündöklőbben ragyog előttünk, ha megfontoljuk, hogy az Ajándék címzettje nem egyszerűen az ember, hanem az Ajándékot egyszer már elutasított, Istentől elidegenedett, a bűn rabságában élő ember. Az isteni kegyelem bravúrja az, hogy a bűnnel Isten ellenségévé vált embert képes Isten barátjává tenni; az isteni szeretet szelíd hatalma az, hogy megmenti az elveszettet, megbocsát a bűnösnek, megkeresi és magához öleli az elveszettet. A kegyelem ingyenességének kétszeres csodája, hogy Isten szabad szeretetből úgy emeli fel magához a vele való közösségre az embert, hogy lehajol az elesetthez és meggyógyítja a beteget.