Horváth Árpád SJ: Imádságos lendülettel
A Szív 100 évvel ezelőtt úgy kezdte történetét, hogy mindjárt országos hetilapként indult. A haza ekkor még az egész Kárpát-medencét magában foglalta, és az országnak szinte minden zugát, ahol csak katolikusok éltek, áthatotta egy lelkiség, amire újságunk címe, az első évtizedek során pedig az alcíme is utalt: A Jézus Szíves Szövetség heti értesítője.
aA Szív első száma 10 000 példányban jelent meg, és 9000 példány el is fogyott belőle mindjárt az első héten. E siker titka valószínű a világosan megszólított népes célközönség volt, akik közül sokan a lap terjesztését is szívükön viselték. A Jézus Szíve Szövetségnek ráadásul volt már egy lapja, amit Kalocsán szerkesztettek, és Jézus Szíve Hírnöke címmel jelent meg havonta egyszer. Ez a folyóirat azonban inkább egyféle társulati értesítőnek számított, míg A Szív hetilapként indult és a szervezeti híreken túl kifelé is nyitott, igényes lelki és szellemi táplálékot kívánt nyújtani az olvasóknak. Jellemző, hogy A Szív esetében a szerkesztők a terjesztést nem is annyira a templomokban, mint inkább a templomok előtt, az utcán képzelték el. Idővel akadtak is olyan legendásan leleményes rikkancsai a lapnak, akik a potenciális olvasóközönséget a kávéházakban, villamoson, rendelőkben, színházak és mozgókép-előadások várótermeiben igyekeztek megszólítani.
A Jézus Szíve Szövetség tagjai mellett kezdettől fogva A Szív olvasótáborában találjuk az Imaapostolság híveit is. E két mozgalom 1925-ben formálisan is egyesült, megtartva az Imaapostolság szabályzatát, megőrizve viszont a Jézus Szíve Szövetség nevét. A Jézus Szíves Szövetség ettől kezdve voltaképpen az Imaapostolság magyar ágának számított, amelynek ekkor már 35 millió tagja volt világszerte. Ez a lelkisége kezdetben kifejezetten jezsuita jámborság volt, a rendházakból nőtte ki magát, főleg a fiatal szerzetesek között volt népszerű, akik már tanulmányaik ideje alatt imákat, szolgálatokat, áldozatokat vállaltak a missziók sikeréért. A Jézus Szíve Szövetség története ezzel szemben nem feltétlenül vezethető vissza a jezsuiták közvetlen tevékenységére, noha a Jézus Szíve tisztelet legodaadóbb terjesztőinek talán mindig is éppen a jezsuiták számítottak. A Jézus Szíve tisztelet fokozatos terjedése nyomán kialakuló hitbuzgalmi szerveződések kezdetben csak nagyon laza szövetségben voltak egymással, tevékenységük imaszövetségek, jámborsági alkalmak, búcsújárások és körmenetek szervezésére, később már akár templomok, kollégiumok, iskolák, lelkigyakorlatos házak alapításának és rendszeres támogatásának a megszervezésére is irányult. Ezeknek a közösségeknek az egységes szervezeti felépítéséért a jezsuiták csakugyan sokat tettek, többek között bekapcsolva őket az Imaapostolság nemzetközi szövetségébe, világos lelkiséget, szabályzatot, célkitűzést nyújtva ezzel rengetek elkötelezetten hívő katolikus embernek.
A Szív olvasótáborának m ásik j elentős c soportja a z úgynevezett Mária Kongregációk köreiből került ki, amelyeknek tagjai a Szent Ignác által kidolgozott lelkigyakorlatok laikus elvégzőit fogta össze szervezeti formában, közösséggé. Saját társulati lapjuk nekik is volt Mária Kongregáció néven, A Szív alapításakor már ennek a lapnak is 10 000 olvasója volt. A Szív küldetésével azonban a „kongreganisták” is messzemenően azonosultak, sőt terjesztették is nagy odaadással, hiszen a két lap szerzői nagyjából ugyanazok a jezsuiták voltak.