Szabó Sándor Bertalan OP: A csoda nem varázslás

Hívők között is sokan vannak, akik talán némi kétkedéssel viszonyulnak a csodákhoz: ha léteztek is valamikor régen, ma már nem lehet, vagy csak alig lehet különös kiváltságként természetfeletti jelenségeket megfigyelni.

cCaravaggio egyik ismert festménye a hitetlen Tamás apostolt ábrázolja, aki, engedelmeskedve a feltámadt Jézus felszólításának, ujját az isteni Mester oldalán lévő sebbe helyezi. Az itáliai barokk festő művészi erővel igyekszik visszaadni Tamás apostol kételkedését, bár az evangéliumi jelenetben nem olvasunk arról, hogy az apostol ténylegesen a Feltámadott oldalába tette volna az ujját. A háttérben két másik tanítvány kíváncsian, talán kissé kétkedő aggodalommal figyeli a jelenetet. Caravaggio mesterien ábrázolja a csodával szembeni emberi magatartást, amely sok esetben odáig megy, hogy minden részletet ellenőrizni akar.

A 21. század embere szintén nagyon óvatos akkor, amikor csodákról hall. Jogosnak tűnik a gyanakvás a hamis csodákkal szemben, amelyekkel egyesek szenzációt akarnak kelteni és a figyelmet magukra akarják irányítani. A probléma igen összetett, hiszen a csodát sokan összetévesztik a babonával is. A túlzott gyanakvás elvezethet oda, hogy mindenfajta kapcsolatot elzárunk a természetfeletti felé. Ahhoz, hogy keresztény módon tudjunk közeledni a csodához, érdemes felidézni a Biblia felfogását és a keresztény tanítás néhány megfontolását is.

Bibliai tanulságok

A Szentírásban meghatározó szerepe van a csodának. Elsősorban Jézus csodái jutnak eszünkbe, de az Ószövetséget olvasva is sokszor találunk olyan elbeszéléseket, amelyek csodáról számolnak be, vagy pedig csodához kapcsolódnak. A Szentírásban a csoda nem önmagáért van, hanem Isten hatalmát és gondoskodását nyilvánítja ki az emberek felé. Sokféle csodáról olvasunk a szent szerzőknél: először főként a választott nép életét érintik ezek a csodák. Isten kiválaszt egy népet, amelyen keresztül többször is természetfeletti módon mutatja meg hatalmát. Nincs racionális magyarázat arra, miként tudott egy pusztulásra ítélt nép a hatalmas egyiptomi fáraótól megmenekülni, új hazát lelni és jó ideig más népek között vezető szerepet játszani. Az Ószövetségben a legnagyobb csoda a választott nép átkelése a Vörös-tengeren, amely keresztény értelmezésben mutatja az utat egy még sokkal nagyobb csoda felé, amely Jézus feltámadása.

Isten állandóan meglepi az embert: ez a Biblia egyik nagy tanulsága, a csodákat illetően. A megváltás, amely a bibliai kinyilatkoztatás legfontosabb igazsága, szintén igen meglepő módon megy végbe. Jézus nem a sokak által megálmodott politikai királyságot és régi uralmat állítja helyre, hanem a mennyek országát kezdi el megvalósítani és hirdetni, amely már ezen a földön megkezdődik. Jézus messiási küldetése egyszerre nagyon titokzatos és látványos. Jézus első pillantásra csak egy a korabeli vándorprédikátorok és tanítók között. Azok között, akik vele találkoznak, sokan nem hajlandók Benne a Messiást felismerni, sőt esetleg megbotránkoznak cselekedetein, szavain. Ennek ellenére Jézus csodái minden embert gondolkodásra késztettek akkor is, és késztetnek ma is.

Milyen célt szolgálnak Jézus csodái? Az emberi életet szolgálják és nem Jézus személyes érdekeit. A megváltás az ember belső átalakítását jelenti a kegyelem által, a csoda pedig kívülről jelzi azt, hogy Jézussal találkozva, az ember számára megnyílt a megváltás lehetősége. Jézus minden csodája egyfajta jel, amely az Isten országának és annak az üdvösségnek a közelségét jelenti, amely Jézus eljövetelével megfoghatóvá válik. A leggyakrabban csodás gyógyításokról hallunk; ritkábban halottak feltámasztásáról, illetve a természetben előforduló rendellenes jelenségek kezeléséről (pl. a vihar lecsendesítéséről) értesülünk. Nem lehet elfogadni azt az értelmezést, amely szerint Jézus csak egy nagyon ügyes orvos lett volna, akinek minden betegségre lett volna receptje. Hiszen olyan elbeszélésről is hallunk, amelyben Jézus nem is találkozik a beteggel, hanem egy apa, vagy egy anya közbenjárására viszi véghez a gyógyítást, megmutatva ezzel isteni hatalmát.

Az evangéliumok egyik fontos tanítása az, hogy a csoda lehet ugyan alkalom az ember számára abban, hogy elinduljon Jézus felé, de lehet a már meglévő hit jutalma is. A csoda soha nem helyettesíti a hitet és nem erőszakos módon kényszeríti meghódolásra az emberi értelmet. A szombati gyógyítások esetében, a farizeusok csak azon törik a fejüket, miképpen tudnának belekötni Jézusba; nem is foglalkoznak azzal, mi lehet Jézus titka. Nemcsak a hitet, hanem az emberben lévő jóindulatot és szeretetet is megcélozza a csoda. Gáncsoskodással és előítéletekkel telve, az ember nem tud mit kezdeni a csodával. A csoda következtében az ember legalább elgondolkodik, és felteszi ezt a kérdést: kicsoda Jézus? Nem mindenki jut el oda, hogy rögtön felismerje Benne Isten Fiát, a Megváltót, de egy csodás gyógyulás hitbeli felismerést, megerősödést, megtérést is hozhat.

Azok a csodajelek, amelyeket Jézus végbevisz az emberek között, a legnagyobb csoda, a húsvéti esemény felé mutatnak, amely azért is lényeges, mivel igazolja, hogy Jézusnak a halállal kapcsolatos kérdéseinkre is van válasza. A bibliai csodák igazán mély értelme Jézus feltámadásában mutatkozik meg, aki a húsvéti esemény által igazolja, hogy Isten az egész ember (a lélek és a test) megváltását akarja. Ugyanakkor a feltámadás megnyitja az utat azok felé a csodák felé is, amelyek az egyházban fognak történni és (elsősorban a szentek életében) a Szentlélek munkálkodásának lesznek a jelei.