Kóczián Mária: Manréza
Két évtizede Dobogókőn
Ebben az évben lett húszéves a dobogókői Manréza Lelkigyakorlatos Ház. A kerek évfordulót június 23-án együtt ünnepelték jezsuiták, lelkivezetők, hívek, szentignáci lelkiségű és más női szerzetesrendek képviselői, barátok, érdeklődők. Több száz vendég fordult meg aznap a kerti ünnepség sátra alatt.
A kerek évforduló megünneplése szentmisével kezdődött, amelyet Forrai Tamás jezsuita tartományfőnök vezetett. A szertartás keretében frissen végzett lelkivezetők kapták meg oklevelüket. Az ünnepi ebéd előtt Hári Ildikó iskolanővér beszélgetett Mustó Péter jezsuitával a Csendben születik az élet című, nemrég megjelent könyvéről, amely a belső ima tapasztalatairól szól. A délutáni órákban Őrsy László jezsuita beszélt hamarosan elkészülő könyve utolsó fejezetéről. Előadásának a Küldetés: Ötven évvel a Zsinat után címet adta. A jó egészségnek örvendő, energikus Őrsy atya Washingtonban él, a II. vatikáni zsinat alatt egyházjogászként több püspöknek is tanácsadója volt, a nagy idők ismerője. Személyében kapcsolta össze a hajdani, zugligeti Manrézát a dobogókőivel, hiszen ő még a régi Manrézában töltötte szerzetesi újoncidejét 1943–44-ben.
Manréza a Zugligetben
A régi Manréza építése 1927-ben kezdődött Zugligetben, egy akkor még lakatlan területen (Labanc u. 57). 1932-re fejeződtek be a munkálatok. Az épületegyüttes kápolnát, lelkigyakorlatos házat, noviciátust, gazdasági szárnyat, borospincét, virágházat és garázst foglalt magába. A beruházást széleskörű összefogással, adakozással tudták megvalósítani. A cél egyértelmű volt: lelkigyakorlatok kísérésével képessé tenni a résztvevőket arra, hogy a kor kihívásainak meg tudjanak felelni – Isten segítségével és dicsőségére. A korabeli magyar férfitársadalom jelentős része megfordult itt. (A Jézus Szíve Társasága nők számára Pécelen nyitott lelkigyakorlatos házat.)
A zugligeti Manrézát a Rákosi-diktatúra idején, 1950-ben államosították. Működött itt a Határőrség Országos Parancsnoksága, majd az Országos Rendőr-főkapitányság használta. A ma üresen álló épület nagyrészt most is jó állapotban van.
A lelkiségi központ Manréza elnevezése nem esetleges: Loyolai Szent Ignác 1522–1523-ban egy Montserrathoz közeli kisvárosban, a spanyolországi Manrésában töltött csaknem egy évet. A helyi domonkosok ispotályában kapott egy kis cellát, ahol remeteként élt. Itt érték azok a megrázó és meghatározó spirituális, hitbeli élmények, amelyek lelkigyakorlatos könyvének alapját jelentették.
Miért éppen Dobogókő?
A dobogókői hajdani pártüdülőt és Kádár János villáját, a hozzá tartozó kormányőrségi épülettel a kárpótlás keretében, csereingatlanként, a zugligeti intézmény helyett kapta meg a jezsuita rend 1993-ban. S mivel egy lelkigyakorlatos ház feladata ma is az, hogy lehetőséget nyújtson az elvonulásra, bár a csereingatlan kevesebbet ért, mint a hajdani zugligeti Manréza, egyéb szempontokból megfelelt a kívánalmaknak. A közigazgatásilag Pilisszentkereszthez tartozó Dobogókő kiváló fekvésű, csendes üdülőhely, viszonylag közel a fővároshoz (38 km). Lehetőséget nyújt az elvonulásra, a lassításra. Egy itteni lelkigyakorlat megfelelő térbeli és időbeli távolságot jelent a hétköznapoktól ahhoz, hogy az elvonuló további életére hatással legyen.
A kezdetektől Sajgó Szabolcs jezsuita nagy hittel és kitartással, a rendszerváltás utáni lelki felszabadulás lehetőségeit reálisan felmérve vetette meg az alapokat Dobogókőn. Nagy munkát végzett, hiszen évekig ő volt az egyedüli jezsuita az intézményben. Ekkor nem csupán a lelkigyakorlatos házat és a rendházat irányította, hanem a volt pártüdülőt is ő igazgatta mint konferenciaközpontot és szállodát. Idővel rendi döntés alapján fontos hangsúlyváltás történt, 2009-től a szállodát Walden Hotel néven külső cég üzemelteti, így a lelkigyakorlatos házban és rendházban teljes egészében a spirituális feladatok ellátására összpontosíthatott a jelenlegi igazgató, Vízi Elemér jezsuita.
Az apostoli tervbe illeszkedve
A jezsuita rend apostoli tervében központi jelentőségű a lelkigyakorlatos kultúra terjesztése. Ennek egyik intézményes kerete a lelkivezető- és lelkigyakorlat- kísérő képzés – most végzett az első évfolyam a rend által működtetett Ignáci Lelkiségi Központ (ILK) keretében. Nem véletlen, hogy a végzősök az ünnepség napján, a szentmise végén kapták meg az oklevelüket: számítanak rájuk a szentignáci lelkiség megismertetésében, terjesztésében. Szintén szimbolikus jelentősége van annak is, hogy Forrai Tamás jezsuita provinciális a mise végén jelentette be: Jálics Ferenc és Mustó Péter jezsuiták megkapták a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét a hazai lelkigyakorlatos kultúra megteremtéséért és terjesztéséért.
A Manrézában egyre több programot szerveznek. A szentignáci lelkigyakorlat legfontosabb jellemzője a személyre szabott, egyéni kísérés, így a legtöbb lelkigyakorlat Dobogókőn is személyesen kísért. Lehetőség van néhány napostól a nagy harmincnaposig, meditációs, hivatástisztázó, tematikus lelkigyakorlat végzésére is. Megjelennek új típusok is a palettán, mint például a két éve megkezdett népszerű családos lelkigyakorlatok vagy a táncmeditációk. Hofher József jezsuita tavaly óta nagy érdeklődés mellett tartja Jézusi gyaloglás elnevezésű programját, amelyben a meditáció mellett napi több órás gyaloglás is szerepel.
Évről évre egyre többen keresik fel a Manrézát. Néhány év alatt csaknem másfélszeresére nőtt a látogatók száma (2012-ben 5495 vendégéjszaka), akik között messze felülreprezentáltak a 31 és 65 év közöttiek, ezen belül is kiemelkedik a 31 és 45 év közöttiek száma. A lelkigyakorlatozók döntő többsége felsőfokú végzettségű.
Közösségben egymással, Jézussal
A Manréza kápolnájában minden vasárnap 40-80 ember gyűlik össze, hogy a szentmisét itt ünnepelje. Vannak közöttük egyszeri látogatók, akik egy kirándulás alatt keresik a lehetőséget a misén való részvételre, de sokan minden vasárnap itt vannak. A hívek imazsámolyon, az oltárt körbevéve ülnek. A szertartás elején mindenki bemutatkozik, elmondja a nevét, és hogy honnan jött. Különösen vonzó az itteni szentmise a kisgyermekes családok számára. A piciknek könnyebb eltölteni az időt a szőnyegen üldögélve, esetleg négykézláb felfedező útra indulva, mint egy hagyományos templomban. A szentmiséken a hangsúly a közösség áldozatbemutatásán, a jézusi lelkület megélésén van.
Minden hónap első vasárnapján egész napos szemlélődő imádságra van lehetőség. Ennek a programnak is vannak alkalmi és rendszeres látogatói. Két és fél éve működik egy hittancsoport, amelynek tagjai havonta egyszer gyűlnek össze. A házhoz a kezdetektől fogva kapcsolódnak lelkes önkéntesek is, akik vagy a misék vagy egy itt megélt lelkigyakorlat hatására rövidebbhosszabb időre a Manrézában élnek, dolgoznak. Közülük többen egy életre elköteleződnek a szentignáci lelkiség mellett. Mindannyian, akiket megérintett már Jézus, az Ő akaratából a küldöttei vagyunk, s hirdetjük az Evangéliumot – mondta az ünnepségen előadásában Őrsy László. Hogy ez így van, azt a Manrézában akár csak néhány napot eltöltött vendég is megéli, és viszi magával, a világba, az emberek közé.