Radóczy Jusztina: A figyelem a tanulás alapja

A figyelem az elsődleges és legfontosabb szűrője bármilyen információnak, ami az agyunkhoz eljut. Figyelmünkkel szelektálhatunk az ingerek között, kiemelve ezzel a számunkra jelentős dolgokat. Mivel arra emlékezünk leginkább, amire akarva vagy akaratlanul figyeltünk, így a figyelem a tanulásban és tapasztalásban központi szerepet tölt be. Napjainkban sajnos egyre több diáknál jelentkezik a figyelemzavar, amely tanulási problémákat szül. Dr. Gyuris Petra pszichológus, tanulástechnikai tréner és Takács Róbert mérnöktanár, tanulástechnikai tréner szerint fontos lenne gyermekeinket tudatos, figyelmes tanulásra nevelni, amivel időt és energiát spórolhatnak meg egész életükben.

Önök egy frappáns „Minek puska?” címmel tanulástechnikai tanfolyamot indítottak az elmúlt években Pécsett, mivel azt tapasztalták, hogy egyre több gyermek küzd a tanulással. Általában olyan gyermekekkel foglalkoznak, akiknél nem lehet konkrét tanulási nehézséget (dislexia, disgrafia, discalculia) kimutatni, mégis nehezen megy nekik a tanulás. Milyen módszereket alkalmaznak ebben a helyzetben?
 

Gy. P.: Sokfajta technika létezik, mellyel jól, vagy jobban lehet tanulni. Mi az általunk leghatékonyabbnak tartott pszichológiai és pedagógiai módszerek segítségével mutatjuk be diákjainknak a hatékony tanulás lépéseit. Megtanítjuk nekik többek között, hogy hogyan tervezzék meg a tanulásukat (a tantárgyak helyes sorrendje sokat segít), a hatékony szövegfeldolgozás folyamatát, megismertetjük őket különböző memória trükkökkel, és hétről hétre edzük a figyelmüket, hogy jobban és tartósabban tudják azt irányítani, növelve ezzel tanulásuk hatékonyságát. Szeretnénk ráébreszteni a tanulóinkat arra, hogy nem kell puska, ha könnyebben is szert lehet tenni tartós tudásra.

A tanulás végigkíséri az életünket. Mennyire ösztönös vagy velünk született képesség ez, illetve mennyire lehet megtanulni a figyelmet? És mennyire lehet megtanulni tanulni?
 

 Gy. P: A tanulás képessége velünk született képesség. Ezen belül az iskolai tanulás az emberi tanulás speciális formája, melynek számos egyénileg változó stílusa van. Legjellemzőbbek ezek közül a verbális, a szenzoros, a motoros és a szociális tanulás. Ezek a tanulási típusok leginkább keverten jelentkeznek a tanulóknál. Fontos lenne például mindenkinek feltérképeznie, hogy neki milyen a tanulási stílusa, mert ezzel még tudatosabban lehetne megtervezni és kivitelezni a tanulási folyamatot.

T. R.: Nagyon eltérőek vagyunk a tanulásban szerepet játszó képességeink (pl.: figyelem, memória) terén is. Attól függetlenül, hogy mindenkinek vannak veleszületett adottságai, fontos tudni, hogy minden képesség fejleszthető. Nyilván fejleszteni kell a nehezebben működő területeket is, mert a tanulás folyamatában az egyes lépések egymásra épülnek. Ha valaki nem tud egy adott szövegből lényeget kiemelni, akkor hiába kiváló a memóriája, nem fogja tudni, hogy mit is kell megtanulnia. Nagyon fontos azonban az erősségek fejlesztése is, hiszen ezen csatornák hatékony használatával ellensúlyozhatjuk a gyengeségeinket.

A figyelem felkeltése igen fontos a tanítás-tanulás folyamatában. Nyilván mindenki más mértékű figyelemmel születik, mégis elképzelhető az, hogy valaki az iskolai oktatás során elveszítse a veleszületett érdeklődését?
 

Gy. P.: Figyelem nélkül nincs tanulás. Fontos tehát fenntartani és koncentrálni. Tanítási helyzetben meghatározó az információ érdekessége és újszerűsége, a tanóra üteme, és az is, hogy maga a pedagógus mennyire képes a gyermek figyelmét felkelteni és fenntartani. Természetesen a figyelmi működésnek is vannak korlátai, melyek változnak az életkorral. Fontos befolyásoló tényezőnek tekinthető még a napszak, az évszak, vagy az, hogy milyen a gyermek testi és lelki állapota, életmódja, táplálkozása, alvásigényének kielégítettsége, fáradékonysága. Ha a figyelmi funkcióban valami hirtelen és drasztikusan változik, mindenképpen érdemes ezeket a tényezőket is alaposan, több szempontból megvizsgálni.

Az elmúlt évek során a világ felgyorsulásával változott-e vagy kell-e változnia a tanulás technikájának?
 

Gy. P.: A mai gyermekeknek minden bizonnyal sokkal több információt kell feldolgozniuk sokkal rövidebb idő alatt, mint korábban. Ettől függetlenül van egy alapképességünk, amit meg kell tanulni kihasználni, így egyre nagyobb szerepet kellene, hogy kapjon a tudatos tanulás. Minél jobban képes megtervezni egy gyermek a tanulásának lépcsőfokait, és minél inkább képessé válik a lényeg kiszűrésére, annál jobban fokozhatja tanulásának hatékonyságát. Tapasztalataink szerint a leggyakrabban előforduló problémák épp a lényeg felismerésével kapcsolatban jelentkeznek.

Túl sok az információ?
 

Gy. P.: Igen, szó szerint el vagyunk árasztva információkkal, így egyre nehezebb megtalálni a lényeget. Egyik legnagyobb feladatunknak tekintjük ezért, hogy megtanítsuk a gyermekeket a lényeg kiszűrésére, és arra, hogy azt a számukra leghatékonyabb módszerrel megtanulva vissza is tudják adni.

T. R.: Véleményem szerint elsősorban nem azzal van a baj, hogy túl sok az információ, hanem hogy teljesen másként gondolkodnak a gyermekek. Tanulni csak strukturáltan, logikus összefüggések mentén lehet, azonban ez a gondolkodásmód ma egyre kevésbé jellemző a diákoknál. Ez abból adódhat, hogy teljesen másként jutnak a számukra fontos információkhoz ma, mint a mindennapi internetezés előtti korszakban. Az tény, hogy csak úgy tudunk tartós tudásra szert tenni, ha az információt valamilyen logika alapján rendezzük el a tanulási folyamat során, majd ezen logika alapján tudjuk azt hatékonyan előhívni.

Mihez tudná ezt hasonlítani a hétköznapi életben?
 

T. R.: Olyan ez, mint egy női táska. Ha csak egy tároló része van, és abba kerülnek bele vegyesen a kozmetikumok, autókulcs, pénztárca, telefon, esernyő és számos más dolog, akkor könnyen kellemetlen helyzet állhat elő például egy pénztárnál, és akár a táska kiborítása is szükségessé válhat. Ha azonban a táska több rekeszes és azokat következetesen használjuk, akkor egy pillanat alatt kezünkbe kerül a pénztárca, hiszen azt a második rekesz jobb oldalában tartjuk. Ma azonban a gyermekek nem így gondolkodnak. Az internetes keresőkkel pillanatok alatt a célzott információhoz juthatnak, így a lényegkiemelés is sokkal kevésbé szükséges. A weboldalak között gyorsan váltogatnak, egyik helyről a másikra kattintanak, és gyakorlatilag azt sem tudják, hogyan jutottak el az információig. Lényegében nincs is szükségük struktúrára, hiszen pillanatok alatt újra rátalálhatnak a szükséges információra, sok esetben más helyen, más forrásból. A számukra érdekes rövid információkat keresik és ez a tanulásnál is tetten érhető. Logikus összefüggések híján a tanulásuk egyre inkább magolás jellegű, és csak részinformációkat, foszlányokat jegyeznek meg, majd pedig ennek töredékét képesek felidézni.

Tehát a felgyorsult világ miatt változik a figyelmük is?
 

 T.R.: Igen, ez is elmondható manapság, mivel egyre inkább úgynevezett pulzáló ingerek veszik őket körül, emiatt a tartós koncentrált figyelem fenntartása egyre nagyobb nehézséget jelent számukra. Nincs türelmük végigolvasni egy könyvet, cikket vagy bármilyen hosszabb terjedelmű szöveget, melynek eredményeképpen nem a képességeiknek megfelelő teljesítményt nyújtanak az iskolában.

Át kellene alakítani az oktatás rendszerét?
 

 T.R.: A tanulás-tanítás jelentősen függ egymástól, s e kettő viszonyát az elmúlt évek tudományos vizsgálatai sok szempontból elemzik. Nem lenne jó megoldás, ha olyanná alakítanánk az oktatás rendszerét, amilyenek a gyermekek. Inkább meg kellene őket tanítani a logikus, strukturális gondolkodásra a felgyorsult világtól és információáradattól függetlenül. Bizonyára ennek érdekében kellene változtatni az oktatás módszerein is, hogy képesek legyenek jó alapokat és tartós tudást szerezni, azonban egy 25-30 fős osztályban kivitelezhetetlen feladat lenne úgy tanítani, hogy az minden gyermek tanulási stílusához megfelelően illeszkedjen. Sokszor a szülő sem tud segíteni, mert nem tudja, hogy a gyermeke milyen képességekkel rendelkezik, mik az erősségei, milyen módszerekkel tudna a leghatékonyabban tanulni. Mi a tanfolyamainkon 5-10 fővel dolgozunk, hogy folyamatos reakcióik alapján feltérképezhessük a tanulásban használandó képességeik erősségét és tanulási stílusukat is. Ezek alapján kapnak személyre szabott tanulási tanácsokat. A tanultakat később is nagyon jól tudják hasznosítani, például a felsőoktatásban, ahol a tanárok részéről még kevesebb figyelem jut az egyes hallgatókra. A munkaerőpiacon is egyre fontosabbá válik az új helyzetekhez való gyors alkalmazkodás, melynek elengedhetetlen velejárója a tartós tudás mihamarabbi megszerzése. Fontos lenne tehát megtanulni tudatosan tanulni.

Ha most a figyelmet a másik oldalra, azaz a szülői oldalra fordítjuk, akkor mi az, amivel leginkább segíthetjük gyermekeinket a tanulásban?
 

T. R.: Semmiképpen sem azzal, hogy állandóan, éveken keresztül leellenőrizzük és megtanultatjuk a gyermekekkel a tananyagot. Sajnos sok szülő esik abba a hibába – teljesen jó szándékkal és akarattal –, hogy túl sokáig próbál meg segíteni ilyen módon gyermekének. Ennek azonban vannak hátrányai. Sokszor találkozunk olyan kamaszkorban lévő tanulóval, aki egészen egyszerűen képtelen az önálló tanulásra, mert soha nem kényszerült rá. Egy iskolaváltásnál, vagy a szülő tanulásból való kilépésénél kiderülhet, hogy a gyermek képtelen beosztani az idejét, figyelmét, erőforrásait. Pedig ezeket meg lehet tanulni. Nem mindegy például, hogy milyen sorrendben tanulja a tantárgyakat, hogyan osztja be az idejét, a szüneteket és az energiáit. Ezek trükkök, amiket érdemes időben megmutatni a gyermekeknek, hogy könnyebben vegyék a mindennapos akadályokat. Az életben is csak úgy tudja majd megállni a helyét, ha van önálló problémamegoldó készsége, tud egyedül tervezni az idejével és energiájával.

Gy. P.: Minden gyermeknek és embernek szüksége van arra, hogy érezze: szeretik. Azonban nagyon vigyázni kell arra, hogy a „szeretve levés” ne a tanuláshoz kapcsolódjon. A cél az, hogy az idő előrehaladtával a gyermek önállósuljon a tanulás területén, és a szülői szeretetet és figyelmet más élethelyzetekben érezze. Persze ez több éves folyamat, nyilván kezdetben sok segítségre van szükség, de ne hagyjuk, hogy elkényelmesedjenek a gyermekek ebben a helyzetben. Érdemes megtanulni minél előbb hatékonyan, tudatosan, önállóan tanulni.