Dormán Júlia: Belenőni a figyelembe

A figyelem annyira alapvető emberi jellemző, hogy jóval kevésbé „figyelünk rá”, mint amennyire meghatároz minket és a világ észlelését. „A figyelem a pszichológiai elmélet veleje” – írja William James, az emberi tudat kérdéseivel foglalkozó nagy hatású pszichológus és filozófus. Gondoltunk már arra, hogy figyelmünk irányításával megváltoztathatjuk a világhoz való viszonyunkat?  

A figyelem minden pszichológiai elméletben megtalálható – a figyelem működésével ezek az elméletek leírhatók. A lelki zavarok is kivétel nélkül megragadhatók a figyelem torzulásában.

Egy rendkívül eseménydús és ingergazdag világban élünk, és ha minden mozzanatának figyelmet szentelnénk, valószínűleg megállnánk a cselekvésben, és a dolgok kimeríthetetlen szemlélésébe kezdenénk. Ezért van szükség a figyelem „szűrő” működésére, ami kiválasztja a számunkra fontos ingereket, és tulajdonképpen környezetünk észlelését is befolyásolja. Ahányan vagyunk, mind másképp látjuk a világot, mivel figyelmünket különböző jelenségek kötik le.

 Figyelni az érzékleteinkre és benyomásainkra

A figyelem legalapvetőbb csatornái: látás, hallás, szaglás, ízlelés, tapintás. Vegyük példának, amikor egy hosszabb utazás után megérkezünk otthonunkba, és belépünk a nappaliba. Szétnézünk a szobában, észrevesszük, hogy nincs kitakarítva, valaki éppen most főzött, és furcsa zajok hallatszanak a konyhából. A gyakorlatiasabbak figyelme a mindennapi élet során gyakran fennakad a megjavítandó dolgok során, míg mások hetekig tudnak élni elromlott hűtő mellett vagy kislámpa nélkül. Egy hazaérkezéskor viszont nemcsak az érzékszerveink lépnek működésbe. Sokszor az az élményünk, hogy jó otthon lenni, ha felfordulás is van körülöttünk. Fontosabb számunkra az az élmény, hogy végre megérkeztünk oda, ahol szeretünk lenni. Ha találkozunk egy rég nem látott családtaggal, esetleg nem az tűnik fel, hogy új cipőt visel vagy éppen mosolyog, hanem figyelmünk affelé kalandozik, hogy milyen jó vele együtt lenni, és jobb vele a világ.

Nagy egyéni különbségek lehetnek az emberek között abban, hogy a gyakorlati dolgok vagy a benyomások, fantáziák, elméleti fejtegetések kötik le a figyelmüket. A figyelem eltorzulhat, ha valaki csak a kézzelfogható világra figyel, de akkor is, ha mértéken felül elúszik benyomásai tengerében vagy ítéletalkotásaiban, és figyelmen kívül hagyja a történések „látható jeleit”.

A tapasztalat azt mutatja, hogy akkor kerülünk egyensúlyba, ha figyelmünk megoszlását képesek vagyunk mindkét irányba – a gyakorlati és elméleti/benyomásjellegű dolgok irányába – terelni. Egy gyakorlati ember számára a figyelem kitágítását segítheti, ha elkezd egy olyan jelenségen merengeni, melyet eddig nem értett és figyelmen kívül hagyott, mivel gyakorlati szempontból nem volt jelentősége. Egy gazdasági vezető például több időt szentelhet álmai, vágyai kibontakozásának, ha azok nem is befolyásolják a cég működését a következő időszakban. Ráhangolódhat beosztottjai hosszútávú terveire, vágyaira. Adhat magának időt az egyedüllétre, feladatok nélkül, amely során megfigyelhet olyan összefüggéseket maga körül, amik eddig nem voltak szembetűnőek számára. Azoknak, akik jobban figyelnek az elméleti dolgokra, az jelent kihívást, hogy a látható világban szétnézzenek, és megjegyezzenek dolgokat. Számukra hasznos lehet például, ha megfigyelik, milyen lépéseket követel meg egy főzés vagy egy kerékpár felszerelése, és kíváncsian elidőznek minden lépés mellett.

Figyelni érzéseinkre és gondolatainkra

Nemcsak a körülöttünk lévő világ ragadhatja meg a figyelmünket, hanem az a világ is, ami bennünk él. Egyesek nagy figyelmet szentelnek gondolataiknak, mások az érzésekre fogékonyak. Szintén döntő a lelki egyensúly megtalálásában, hogy odafigyelünk-e ezekre a gondolatokra és érzésekre, és elfogadjuk-e őket.

Tapasztalataink során sok pozitív és negatív érzés és meglátás keletkezik bennünk, amiket nem feltétlenül tudunk befolyásolni. Például ha valaki előadást tart más emberek előtt, és hirtelen elveszti a fonalat, érezheti magát zavarban, és gondolhatja, hogy már megint ebbe a részbe sült bele. Zavarát viszont tudomásul veheti, és folytathatja az előadást a kezdeti határozottság szellemében. Ellenkező esetben elkezdheti magát szégyellni, hogy ismét zavarba jött, és rágódni azon, mit tehetett volna, hogy ez ne forduljon újra elő, vagy egyáltalán miért kell mindig előző kudarcaira gondolnia.

A rágódás folyamata akkor alakul ki, amikor nem fogadjuk el spontán kialakuló, befolyásolhatatlan gondolatainkat és érzéseinket. A rágódás során megpróbálunk gyorsan megoldást keresni a problémára, illetve arra, hogy miért is alakulhatott ki bennünk bizonyos érzés. Titokban a rágódás esetleges előnyei mellett szavazunk: meg vagyunk győződve, hogy a problémákon való őrlődés a későbbiekben eredményre vezethet, és hogy negatív gondolataink és érzéseink káros hatással lesznek ránk. Holott éppen ezek elfogadása segít abban, hogy higgadtan reagáljunk küzdelmes helyzetekben. Ha nem figyelünk elsődleges gondolatainkra és érzéseinkre, azt sem fogjuk látni, mit kezdjünk velük.

A figyelem egyoldalúsága és kíváncsisága

Amint láthattuk, széles spektrumot világít be a figyelem, és még nem is szóltunk egyéb megnyilvánulási formáiról. Az is kitűnhetett az említett példákból, hogy az ember számára nem előremutató a figyelem egyoldalúsága, egy bizonyos területre való lekötése. A „mindfulness” pszichológiájának követei úgy vallják, hogy az ember azzal segíthet a legtöbbet önmagán, ha szándékosan és kíváncsi attitűddel együtt van nehéz érzéseivel, anélkül, hogy megpróbálná őket megváltoztatni. Ha nem ragad le figyelmünk egy ponton, könnyebben tovább tudunk lépni, és figyelmünket a következő cél felé irányítani. Ahogy haladunk előre és előre az időben, úgy vándorol figyelmünk is mindig tovább. A figyelem tehát egyfajta jelenlétbe, a valóság teljesebb megélésének útjára vezet.