Novák Zsüliet: Kultúráink között a híd:

Mi jut eszünkbe először az arab világról? Olaj, patriarchális társadalom, sivatag, hatalmas társadalmi különbségek, belső viszály – csak hogy a legközkeletűbbeket említsem. És szerencsére, Az Ezeregyéjszaka meséi.   

Emlékeztetőül a kerettörténet

Sahriár szultánhoz hűtlen lett felesége, aki ezért nemcsak kivégeztette őt, hanem a Prófétára esküdött, hogy minden éjjel nőül veszi birodalma egyik érintetlen hajadonját, és másnap reggel pedig a hóhér elé viteti, hogy hatékonyan elejét vegye az újabb felszarvazásnak. Azonban Sahrazád (más néven Sehrezád, vagy Seherezádé), a nagy vezír idősebb leánya, ki gyermekkorából még más természetűnek ismerte Sahriárt, apja kérése ellenére hozzámegy a szultánhoz, és csodálatos meséket kezd mondani. Amikor eljön a reggel, a szultán olyan kíváncsi a mese végére, hogy huszonnégy órával elhalasztja a lány kivégzését. A következő éjszakán Sahrazád elmeséli a történet végét, ugyanakkor belekezd egy másikba, amelyet megint nem tud időben befejezni, így hát a szultán egy újabb nap haladékot ad. Ez így megy ezeregy éjszakán keresztül, mialatt a szultán természetesen beleszeret Sahrazádba.

Keletkezése

Az Ezeregyéjszaka meséinek alapját két részre lehet bontani: bagdadi, más néven keleti (ennek a kéziratnak az alapja a mamlúk kori Szíriában alakult ki, a kutatók szerint a 13. század közepe és a 16. század eleje között) és a kairói, vagy egyiptomi (rögzítése a 18. század második felére, a 19. század elejére datálható) rétegre. A kettőt összeköti, és homogén egységbe forrasztja a magas szintű muszlim városi kultúra a maga kereskedőivel, kézműveseivel és hivatalnokaival. Ez, a miénktől teljesen idegen világ a nyers erő, gonoszság, tudás összefonódásán túl a becsület, a szerelem, és az önzetlenség példáiból gyúrja össze egyedi világát. Az elemek pedig egyenként értelmezhetőek számunkra, de az Ezeregyéjszaka különlegessége abban rejlik, hogy ezek összefonódása nem olyan egyértelmű, és etikailag besorolható, mint amihez az európai kultúrában szoktunk. Itt már attól joga lesz egy embernek, hogy történettel rendelkezik. A bűnös megérdemelt halála előtt nem kegyelmet kér, hanem azt, hogy elbeszélhesse történetét. Mert élete tanulsága állítja helyre mindazt, ami jóvátehetetlenül tönkrement. Ha elbeszélheti életét, az bármilyen is volt, már nem lehet hiábavaló és fölösleges, mert mások okulására szolgál. Így kerül az igazságszolgáltatás sokszor következetes, ám barbár mivoltába az emberségesség.

Az Ezeregyéjszaka meséinek keletkezése még ezeregy éjszakánál is sokkal, de sokkal tovább tartott, mai formája több évszázadon keresztül alakult ki. Az arab mesemondás hagyománya hasonlít a mi népmeséink gazdag változataihoz. A történetek szájról-szájra terjedtek, ritkán kerültek lejegyzésre, leginkább az asszonyok, gyermekek, és az alsóbb néprétegek szórakozására szolgált. Ráadásul a nyelvezete sem a megkívánt klasszikus arab nyelv, az arabíya volt, hanem a sokkal lazább, számtalan perzsa és török kölcsönszót használó közép-arab. Ennek következményeként a klasszikus arab irodalom sokáig nem tulajdonított a gyűjteménynek túl nagy jelentőséget. Így nincs a műnek megbízható kéziratos hagyománya, vagy elfogadott kritikai kiadása, és az átültetések túlnyomó része legalább annyi, ha nem több problémát vet föl, mint kétséges eredetije. Csak hogy egy példát említsek: francia szövegek arabra fordítva utólag, maguk is belekerültek az újabb arab kiadásokba.

Az arab irodalom

Az iszlám keletkezése és terjedése folytán nyílt alkalom arra, hogy arab irodalom jöhessen létre. A könyvvé szerkesztett Korán nemcsak az első irodalmi termék volt, hanem hozzá fűződhetett az irodalom további fejlődése is. Az idegen művelődési körökkel való érintkezés, mely a gyors, egymást érő hódítások következménye volt, újabb elemekkel gyarapította az arabság szellemi életét. Az arab irodalom és tudomány túlnyomó része az iszlám körébe vont nem arab (görög, perzsa) elemek átdolgozása. A kalifák, Hárún-ar Rasid (786–809), Mâmun (812–833), Mutaszim (833–842) pártolása mellett az egyházi és világi tudományok föllendültek. Bagdadba özönlöttek az értelmiségiek, a kalifák jutalmakkal ösztönözték az írókat, tudósokat, nagy számmal keletkeztek főiskolák és könyvtárak. Az abbászidák uralkodása után a fejedelmek pártfogolták a görög filozófia és az egzakt tudományok művelését, melyeknek legnevezetesebb emlékeit szír tudósok segítségével fordították arabra. A teológia fejlődése is a görög tudomány hatása alatt állt.

Az Ezeregyéjszaka az arab irodalomban

Hosszú ideig hatalmas a szakadék a létrehozó közösség véleménye és az alkotás világirodalmi rangja között. A hétköznapi nyelv mellett az arab irodalomban elvárt fikció-ellenesség elvárásainak sem felelt meg. A gyűjtemény történeteinek túlnyomó része a fikció világában mozog, nyelve, amely az 1200–1600 közötti időszakra volt jellemző, a maga kollokviális jellegével, számos török és perzsa kölcsönszavával, lazább és pongyolább nyelvtani struktúrájával kizárta, hogy a klasszikus arab irodalom komolyan vegye, ami a rímes, modoros prózát pártolta az egyszerű nyelvezet ellenében.

Így az Ezeregyéjszakát nem is tartották számon a kultúra értékei között. Ez magyarázza azt, hogy nincsen kéziratos hagyománya, nincsen korai megbízható szövege és az első komoly arab irodalomtörténeti munkát csak 1966-ban jelentette meg Szuhajr al Qalamáwí. Az Ezeregyéjszaka keletkezése, elterjedése és a 9. század utolsó harmadától a 16. század elejéig kimutatható élő alakulása, az írásos lejegyzés követelményének hiánya miatt egységes és teljes szöveg voltaképpen nem létezik. Az összegyűjthető anyagon belül azonban igen nagy különbségek adódnak egyrészt a szöveg rövidebb vagy hosszabb verziója, másrészt a nyelvi megfogalmazás szempontjából.

Mitől különleges ez a történethalmaz?

A mesélő sohasem kívülről beszél, ő a mese világában él. Ezért nincs vége a történeteknek. Mindegyikből új és új mese születik, mert maga az elbeszélés is új mesét nyit meg, nincs végső mesélő és végső hallgató. A mesélő azt is belépteti a történetbe, akihez beszél, így már a hallgatóról is szólnak a történetek. Hogy tovább bonyolítsam a dolgot, legalább öt, helyenként még több szintű rétegződés található a meseszerkezetben. Az évszázadok alatt született mezopotámiai, görög, perzsa, arab, héber, indiai történetek minden irodalmi szabályt elsodró hömpölygése, a regények, állatmesék, hadi, úti és szerelmi kalandok és rémhistóriák páratlan társadalomtörténeti, vallástörténeti és tudományos kincseket rejtenek. A „mesés Kelet” kifejezést könyvnyi terjedelemben csakis Az Ezeregyéjszaka meséivel lehet leírni. Pompás, változatos, magával ragadó, a meseszerű elemek ellenére realista ábrázolása egy színes és félelmetes világnak, amiben az írott és íratlan erkölcsi szabályok betartása élet-halál kérdése.

Az Ezeregyéjszaka Európában és nálunk

A 18. században az Ezeregyéjszakát – főleg Antoine Galland alapján – a legtöbb európai nyelvre lefordították, s a fordítások fordításaiból, átdolgozásaiból és utánzataiból a század végére már több mint 80 gyűjtemény létezett. Az Ezeregyéjszaka már a 18. századtól erősen hatott jelentős írókra (Montesquieu-re, Voltaire-re, Swiftre, Sterne-re, Herderre, Goethére… stb.). Az Ezeregyéjszaka a világirodalomnak kétféle formában lett szerves része. Egyrészt a gyermekszobák irodalmának, amelyek szövegei sokszor leegyszerűsítettek, kevésbé véresek vagy szerelmesek. A felnőtt közönség pedig elgondolkodtató történelmi elbeszélések, szerelmi történetek, vígjátéki betétek, versek, humoreszkek, csalimesék, szélhámos- és tolvajtörténetek, muszlim vallásos mondák és legendák sorával ismerkedhet meg.

Az első magyar kiadás 1829-ben jelent meg Ezer Egy Éjszaka. Arab regék címmel. A kiadó a fordítót V. M. monogrammal jelölte, ezzel azt sugallva, hogy a fordítást az ismert költő, Vörösmarty Mihály készítette, aki hivatalosan soha nem vállalta magáénak a fordítást. A későbbi kutatások sem tudták egyértelműen igazolni vagy cáfolni Vörösmarty szerzőségét. Az eddigi legteljesebb Ezeregyéjszaka-fordítást Prileszky Csilla készítette 1978 és 1993 között a második kalkuttai kiadás alapján.

Végül is kihez és hova tartoznak az Ezeregyéjszaka meséi?

A mesék között sok az indiai eredetű, amikbe az átdolgozások folyamán jellegzetesen arab vagy afrikai, sőt, zsidó mesékből is több elem belekerült. Az Qamar az-Zamán története valószínűleg egy perzsa tündérmese átdolgozása. Az Aladdin és a csodalámpa erős európai hatásokról árulkodik, csak a 19. században fedezték fel. Néhány részlete valószínűleg egy újlatin nyelvű irat arab fordítása. A kávé szerepeltetése elárulja, hogy a történet aránylag új, és Egyiptomból származik. A másik híres mese, az Ali Baba és a negyven rabló szülőhelye a kutatások szerint Szíria, maga az Ali Baba név török. A kéziratát csak a 20. században találták meg, de nyelvezete megegyezik az Ezeregyéjszaka legtöbb történetének nyelvezetével. Az ébenfa paripa történetének alapmotívuma szintén indiai, de maga a mese Iránból származik. A zsidó-keresztény-muzulmán kultúra találkozásának szép példája A kígyókirálynő története és benne foglalt meséi, Bulúqijá kalandjai és Dzsánsáh története. A kígyókirálynő története egyiptomi eredetű, a Dzsánsáh perzsa név, és a Bulúqijá név pedig a kutatók szerint megegyezik a bibliai Hilkijával.

Az Ezeregyéjszaka meséi egy kicsit olyan, mintha ezeregy nép ezeregy éven át írta volna egy kollektív emlékezet eredményeként. Mert minden különbözőségünk ellenére mégiscsak létezik egy mindenki számára elfogadható, egyetemes nyelv. A meséé.