Csicsmann László: A fátyol mögött
A nők szerepe az iszlámban
A nyugati világ közbeszédének egyik tárgya a nők hátrányos megkülönböztetésének kérdése a muszlim országokban. Az elmúlt években történt néhány kirívó eset alapvetően befolyásolta az iszlámról folytatott nyugati diskurzust. A kérdést két módon közelíthetjük meg. Az egyik út, hogy elméleti síkon megvizsgáljuk, milyen állásponton van maga az iszlám vallás ebben a kérdésben. A másik lehetőség, hogy pragmatikus úton indulunk el, és a nők szociális és társadalmi helyzetét elemezzük a muszlim többségű országok vonatkozásában. Jelen írás mindkettőt igyekszik röviden felvázolni.
aA Mohamed prófétai tevékenysége nyomán létrejövő vallás elméleti szinten, minden egyes ember számára nemre, nemzetiségre, bőrszínre stb. nézve egyenlőséget hirdetett isten előtt. Az iszlám gondolkodás az egyének között csak a vallás vonatkozásában tesz különbséget, ugyanis a muszlimokat tartja az igazi kinyilatkoztatás birtokosainak. Az arab/iszlám birodalmak idejében az ún. könyvek népei (a zsidók és a keresztények, valamint a zoroasztriánusok) védett státust élveztek (dzimmí), vagyis egy fejadó ellenében szabadon gyakorolhatták vallásukat. A nem ebbe a kategóriába sorolható egyének nem rendelkezhettek szabad vallásgyakorlással. A Korán szerint tehát a férfi és a nő egyenlő, megfelelő életvitel esetén egyaránt a Paradicsomba kerülhetnek: „Éden kertjei. Belépnek oda ők és azok, akik atyáik, feleségeik és leszármazottaik között igazak voltak; és az angyalok minden kapun át bemennek hozzájuk.” (Korán 13:23) A Korán 33. szúrájának 35. versében szintén arról olvashatunk, hogy az isteni kinyilatkoztatás egyaránt szól nőknek és férfiaknak: „A muszlimoknak és a hívőknek, s azoknak, akik alázatosan alávetik magukat, akik az igazat mondják, akik állhatatosak, akik szerények, akik alamizsnálkodnak, akik böjtölnek, akik szemérmükkel [ön]megtartóztatók, akik gyakorta megemlékeznek Allahról, mindezeknek – legyenek ők férfiak avagy nők – Allah megbocsátást és óriási fizetséget készített elő.” (Korán 33:35) Ezek alapján számos, főleg muszlim szerző arra a megállapításra jut, hogy az iszlám a tudatlanság (iszlám előtti időszak) korához képest rendkívül sokat javított a nők helyzetén, mivel szakított olyan törzsi tradicionális szokásokkal, mint például a leánygyermekek feláldozása.
Az isteni kinyilatkoztatás nemekkel kapcsolatos álláspontja között már a kezdetektől fogva egy paradoxon figyelhető meg. Ez a kettősség a Koránban is tetten érhető. Egyrészről, etikai síkon a tanítások kezdettől fogva a nők jogainak tiszteletben tartása mellett álltak ki, amely a nemek közötti társadalmi, jogi és politikai egyenlőségen alapultak, az iszlám egalitariánus vonásait hangsúlyozva. Másrészről azonban, a gyakorlati élet síkján a valóság eltávolodott az iszlám kezdeti liberális előírásaitól, és a nőkkel szembeni diszkrimináció került előtérbe.
A változások már rögtön a Próféta halálát követően elkezdődtek, ugyanis míg Mohamed életében csak feleségei viselték a kendőt, ezzel egyfajta védelmet biztosítva nekik, addig a négy „igaz úton járó” kalifa uralkodása idején már mindenkire kiterjedt ez a szabály. Aisha, Mohamed kedvenc felesége például jelentősen kivette a részét a gazdasági tevékenységből, illetve jelentősen hozzájárult a hadíthokhoz (Mohamed prófétának tulajdonított mondások és cselekedetek, az iszlám jog forrásának része), a feljegyzések szerint ugyanis mintegy 2210 hadíth kötődik a nevéhez. Más jelentősebb női személyiségek is hozzájárultak az állam vallási, politikai és jogi alapjainak lerakásához a hadíthokon keresztül. A vallási életben való női részvétel is jelentős változáson ment keresztül, ugyanis Mohamed kifejezetten előírta, hogy lehetőség szerint a nők pénteki imáját nők vezessék, sőt gyakori volt a férfiak és a nők együttes imádkozása. Számos mekkai imát maga Aisha vezetett, azonban az első Omajjád kalifák hatalomra jutásával a nők mindinkább a vallási élet perifériájára szorultak. A politikai és katonai életben is hasonló korlátozó jellegű intézkedések kerültek bevezetésre. Míg a 625-ben vívott uhudi ütközetnek számos női résztvevője volt, addig a későbbi hódítások és maga a politikai vezetés a férfiak privilégiuma lett. További érdekes példa, hogy a mekkai Kába-szentély őrzője is egy arab nő volt (Mohamed életében). A Korán szúráit azonban csakis az adott történelmi kontextus ismeretében lehet értelmezni. Az előbbiekben említett uhudi ütközet következtében számos muszlim férfi veszett oda a harcban. A 7. század törzsi viszonyai közepette az özvegyen maradt nőnek csakis egy – akár már házas – férfi nyújthatott védelmet. Ekkor született a Korán azon szúrája, amely lehetővé teszi, hogy bizonyos feltételek teljesülése esetén egy muszlim férfinak négy felesége legyen: „Ha attól féltek, hogy nem tudtok méltányosan bánni a [női] árvákkal, akkor házasodjatok meg a néktek tetsző nőkkel: kettesével, hármasával, négyesével! Ám ha féltek, hogy nem tudtok igazságosak lenni [egyszerre többhöz], akkor [vegyetek feleségül] csak egyet, vagy [elégedjetek meg] azzal, ami [rabszolganőt] a jobbotok birtokol. Ezzel tudjátok leginkább elkerülni azt, hogy igazságtalanul cselekedjetek.” (Korán 4:3) Az iszlám országok többségében ugyan megvan a lehetősége a poligámiának, de kivéve bizonyos területeket (pl. Öböl térsége) általában nem jellemző. Egyes államokban (pl. Törökország) a jogrendszer tiltja a poligámiát. A Korán tartalma azonban az iszlám mainstream irányzatai alapján nem megváltoztatható, ugyanakkor a Korán tartalmát a közösség mindig az adott kornak megfelelően reinterpretálhatja. A fenti versszakok pedig akár úgy is értelmezhetők, mint amelyek alátámasztják a többnejűséget, de akár ezzel ellentétes interpretációt is vélelmezhetünk a sorok között.
Egy sokszínű világ
A Koránban olvashatunk a nők öltözködési szokásairól is. A Korán 24. szúrájának 31. versében a következőket olvashatjuk: „És mondd a hívő nőknek, hogy süssék le a tekintetüket és ügyeljenek a szemérmükre és ne mutassák a díszeiket, csupán azt, ami látható és kendőzzék el ruhakivágásukat és ne mutassák a díszeiket, kivéve férjüknek, atyjuknak…” (Korán, 24:31) Ez a passzus értelemszerűen többféleképpen értelmezhető, attól függően, hogy mit értünk „díszeik” alatt és „ami látható” alatt. A kendő viselése egyébként már az iszlám előtti egyes közel-keleti közösségekben elterjedt szokás volt, azonban a Próféta életében csak feleségeinek írták elő a kendő viselését: „felvette a kendőt” annyit jelentett, hogy a hölgy Mohamed felesége. A fátyol vagy kendő szó arab megfelelője a hidzsáb, amelyet kettős értelemben használtak. Értették egyrészt magát a ruhaviseletet, amellyel eltakarja testrészeit a nő, másrészt pedig jelentette a Próféta feleségeinek elkülönítését, elzárkózását a hagyományos társadalmi érintkezéstől. Erre a mozzanatra utal a Korán: „Próféta! Mondd a feleségeidnek, a leányaidnak és a hívők feleségeinek, hogy borítsák az [orcájukra] köntösük egy részét! Így érhető el leginkább az, hogy elismertessenek és ne zaklattassanak. Allah megbocsátó és könyörületes.” (Korán, 33:59) E vers a fátyolviselést kiterjeszti az umma (közösség) összes női tagjára is, nemcsak a Prófétáról szól. Mohamed halálát követően a hidzsáb viselése általánossá vált a felső osztály körében, egyrészről a gazdagság jelképévé vált, másrészről pedig a védettség szimbólumává, hogy a nő egy férfi védelmét élvezi. A fátyol ezen jelentése lényegében mind a mai napig fennmaradt, ugyanis a fátyolviselés mellett érvelők – legyenek nők vagy férfiak – kiemelik, hogy a muszlim nő sokkal nagyobb biztonságban érezheti magát tradicionális öltözetben, mint nélküle. Megóvja a nőt a férfiak szexuális zaklatásától, amely a nyugati világban oly elterjedt. A középkorban a hidzsáb viselete kiterjedt az egész ummára, habár bizonyos csoportoknak kifejezetten megtiltották viseletét (pl. vallási kisebbségek).
A későbbi dinasztiák, az Omajjádok és az Abbaszidák alatt a nők helyzete jelentős mértékben tovább romlik. Az Ezeregyéjszaka meséiből jól ismerhetjük Hárún al-Rasíd kalifa udvarát, aki háremjeiről volt híres, amelyben több száz női ágyasa élt. A hárem, és a háremben élő nők száma az arab elit esetében egyfajta státuszszimbólummá, a gazdagság kifejezővé vált. Minél több ágyasa volt egy uralkodónak, a tradíciók szerint annál nagyobb vagyonnal, és következésképpen hatalommal rendelkezett. A háremek léte negatív hatása ellenére számos pozitív lehetőséget is eredményezett a nők számára. Az ágyasok számára a gyermekszülés az előrejutás lehetőségét és egyben szélesebb körű jogokat csillantott fel. A másik hatás, hogy mivel a hárem tiltott terület volt a férfiak számára, így a szegényebb nők számára ez egyfajta munkalehetőséget is jelentett. Ma a háremek életéről rendkívül szegényes a tudásunk, ugyanis az európai utazók akár a középkorban, akár a 18–19. században, zömében olyan európai férfiak voltak, akik nem találkozhattak az ott élő nőkkel, számukra a nők életének megismerése tiltott volt. Számos európai forrás tehát főleg előítéletekből, illetve elbeszélésekből táplálkozott. Meglehetősen kevés a háremek életéről szóló hiteles muszlim forrás is.
A nők helyzete tekintetében párhuzam vonható a mai, 21. századi és a középkori viszonyok között. Arra a megállapításra juthatunk, hogy a nők helyzete főleg a társadalomban betöltött funkció révén különbözik, ugyanis míg az európai társadalomban a hagyományos családmodell felbomlásával előtérbe kerülnek a nukleáris családok (csak a szülőkből és gyermekeikből állnak), addig az iszlám társadalomban a nő hagyományosan a család körüli feladatok ellátásáért felelős, amely nem feltétlen jelent elnyomást. Az arab világban pedig több évszázados hagyomány a nők tisztelete, amely napjainkban is érezteti hatását. A „fátyol mögötti” élet tehát egy sokszínű világot jelent, a maga szabályszerűségeivel, rivalizálással, és olykor-olykor még flörtökkel is tarkítva. A muszlim nő tehát nem egyszerűen egy fekete lepelbe burkolt „élő halott”, egy cselekvőképtelen egyén, aki férje elidegeníthetetlen vagyonát képezi, még akkor sem, ha a nők helyzete számos kívánnivalót hagy maga után.
A joggyakorlat és a mindennapok
A 21. század elejének iszlám világában a nők mindennapi helyzete változatos, vegyes képet mutat. A szokások országonként, sőt akár régiónként is változhatnak a munkavégzés, vagy akár a fátyol viselésének vonatkozásában. Míg Afganisztánban és Pakisztánban az elmúlt évtized eseményei (a tálibok által képviselt radikális iszlám) felhívta a figyelmet a nők kifejezetten hátrányos helyzetére, addig más közel-keleti államokban (pl. Marokkó) igen komoly előrelépések történtek a nők jogainak kiterjesztésével kapcsolatosan. Az elmúlt években több erőszakos ügy is a nyugati média figyelmébe került, amely alapvetően befolyásolja az iszlámról kialakult képet. Emlékezetes a pakisztáni keresztény lány esete, az ún. Rimsha-ügy, amelyben 2012 augusztusában a Korán lapjainak megszentségtelenítésének vádjával letartóztatták a kiskorú hölgyet. Az egyes vélemények szerint mentális problémákkal küzdő lány táskájában Koránból kitépett lapokat találtak, amelyet – mint utólag kiderült – egy helyi imám csempészett bele. Az istenkáromlást vagy blaszfémiát elkövető személy Pakisztánban halálbüntetéssel büntethető. Rimshát azonban nemzetközi nyomásra szabadon engedték.
A másik indulatokat generáló ügy ugyancsak egy ifjú pakisztáni lányhoz, Malalához kapcsolódik, aki blogot indított a tálibok emberi jogokat eltipró politikájával szemben. Malalát 2012 októberében tálib szélsőségesek fejbe lőtték egy iskolabuszon. A pakisztáni emberi jogi aktivista életét sikerült megmenteni, esete azonban óriási visszhangot váltott ki mind nemzetközileg, mind Pakisztánban. Egy magas rangú tálib vezető is, miként 50 muszlim jogtudós is elítélte a gyilkossági kísérletet. A két ügy mellett a dél-ázsiai térségben mindennaposak az ún. becsületgyilkosságok. Jóllehet vitatható, hogy mennyiben magyarázhatóak ezek az esetek a szélsőséges iszlám oldaláról, hiszen az ugyanebben a régióban fekvő hindu többségű Indiában éppen az elmúlt években kerültek a nyugati média érdeklődésének központjába a nők ellen elkövetett egyre gyakoribb atrocitások.
Az iszlám világ más területein azonban pozitív változást tapasztalhatunk. Például a nők iskolázottsági mutatói minden téren javulnak. Az iráni felsőoktatásban az 1990-es évektől kezdődően a 60 százalékot is meghaladja a női hallgatók száma. Az iszlám világban egyre több nő vesz részt a politikai életben. Éppen az előbbiekben negatív példaként említett Pakisztánban több női politikus is van/volt. A 2010 decemberében kezdődő – a sajtó által – arab tavasznak nevezett tüntetéshullámban jelentős szerepet töltöttek be a nők. Marokkóban 2004-ben az arab országok közül egyedülállóként megreformálták a családjogi törvényt, amely a nemek közötti egyenlőség vonatkozásában jelentős előrelépésnek tekinthető. A törvény szerint a parlament alsóházában a helyek 10 százalékát nőknek kell fenntartani, a házasság alsó korhatárát 18 évre emelték fel. A poligámiát ugyan nem tiltották meg, de szigorú szabályokat állítottak elé. Mindezt figyelembe véve nem szabad általánosítanunk az iszlám világ vonatkozásában, hiszen az egyes muszlim országok joggyakorlata és mindennapi szokásai eltérőek lehetnek. Ebből a szempontból pedig mindig annak van jelentősége, hogy az adott közösség hogyan interpretálja a Koránban lefektetett alapelveket. Míg Afganisztán és Pakisztán egyes vidékein a tálibok teljesen megtiltották a nők számára a közösségi életet (pl. iskola), addig pl. Marokkóban az új családjogi törvény a nők jogainak kiszélesítéséhez vezetett.