Novák Zsüliet: Weöres Sándor, az örök gyerek

100 éve, hogy Weöres Sándor, a magyar költészet világirodalmi jelentőségű géniusza 1913. június 22-én megszületett Szombathelyen.   

aA költő édesapja Weöres Sándor, földbirtokos katonatiszt volt, édesanyja Blaskovich Mária, aki művelt, szerb polgári családból származott. A család egyetlen gyermekeként Csöngén élt, pici korától kezdve kortársai helyett inkább nagy műveltségű felnőttekkel érintkezett. A pápai, majd a csöngei evangélikus iskolában tanult, de gyenge egészségi állapota miatt végül magántanuló lett. Már gyermekként falta a könyveket, kiolvasta a falu lelkészének, Hutter Zsigmondnak a könyvtárát, különösen Shakespeare és Schiller drámái ragadták meg a képzeletét. Szombathelyen, Győrött, Sopronban végezte középiskolai tanulmányait. 1928 júliusában jelent meg első közleménye a szombathelyi 

A kezdetek

Weöres Sándor 1932-ben publikált először a Nyugatban. Ekkor még erős hatást – talán túl erőset is –, gyakoroltak rá a lap nagy lírikusai. Babits Mihály és Füst Milán tisztelete hatja át műveit, ekkor még nem talált rá saját hangjára, bár csodagyermeknek tartották. Ez azonban inkább jelentette azt, hogy formailag és technikailag páratlan ismeretekkel rendelkezett, míg művei a fogalmi kifejtés logikáján belül maradtak. Mondanivalójának súlya nem állt még arányban mesterségbeli tudásával, azonban egy 19 éves fiatalembernek ezt nem is lehet felróni. Nagyszerű verseket írt Babits és Füst modorában, 1934–35-ben megjelent első köteteinek (Hideg van, A kő és az ember) erőssége főként a falusi életképekben és a plein-air tájverseiben rejlik, de megmutatkozott a primitív és az ősi megnyilatkozási formákhoz való vonzódása is. Pályájának korai szakaszát 1937 elején egy hosszú távol-keleti utazás zárta le, melynek költségeit az elnyert Baumgarten-díjból fedezte.

Önmagára találás

Az utazás után visszatért Pécsre, 1938 végén megjelent harmadik kötete, A teremtés dicsérete. 1939-ben a vers keletkezéséről értekező önvallomásával (A vers születése) doktorált Pécsett, munkáját még abban az évben kiadta a Pannónia című egyetemi folyóirat. 1943-ban Pestre költözött, majd évente jelennek meg kötetei: a Bolond Istók (1943), a Medúza (1944), és A teljesség felé (1945) végleg bebizonyítja, mondanivalója is van a világ számára. Megtalálja hangját, mind jobban kidomborodik erőssége, az objektiváló költői leírás. Az élet teljesebb megismeréséért a civilizáció előtti őstermészetbe, bibliai mítoszokba, keleti kultúrák rendszerébe vágyódik. Világképe ugyanakkor többrétű lesz; metafizikáját az egyetemes problémákra összpontosítja, kialakul sajátos, a jót és a rosszat egybemosó etikája. Ugyanakkor a nyitottságát és játékosságát sem veszíti el. Antik és ritka keleti versnemekkel, különleges népies ütemekkel operál, minden sor és betű sebészi pontossággal kerül a helyére. Megerősödik a fantázia szerepe, merész asszociációival a magyar szürrealista líra legjobb alkotásait írja meg.

1946-ban három verseskötetet is kiadott, A szerelem ábécéjét, az Elysiumot és a Gyümölcskosárt. 1947-ben jelent meg A fogak tornáca és a Testtelen nyáj című kötete, amelyeket – műfordításokon kívül – nyolc évig nem követhetett újabb. Ebben az évben házasságot kötött a nála négy évvel idősebb Károlyi Amy költőnővel, akivel 1989-ig együtt éltek és alkottak. Politikától való távolságtartása és egyéni világszemlélete miatt támadások érték, 1951-ben állásából is elbocsátották. Műfordításokkal és gyermekversekkel kereste kenyerét, csak évekkel később publikálhatott újra. „Unalmában” pedig megsokszorozta a magyar költészet formakincsét. Mindig is minden forma érdekelte, kipróbálta a legbonyolultabb szanszkrit képleteket, a rumbát és a rock and rollt, ebben az időszakban pedig határok nélkül kísérletezett a ritmikai megoldásokkal. (Pl. az Őszi éjjel izzik a galagonyának az Országúton hosszú a jegenyesor volt a sorvezetője.) Kipróbálta, hogyan hangzik a csupa rövid szótagból álló sor (Fut a havon a fakutya, / vele fut a retyerutya), és hogyan a csupa hosszúból (Éj-mélyből fölzengő / – Csing-ling-ling – száncsengő). Milyen dallamot ad ki a felező nyolcas és a ionicus a minore egymásba játszása (Falu végén van a házunk, / a bozótból ki se látszik), vagy az egymással szembefordított daktilus és anapesztus (Már üti, üti már). Műfordítóként is kivételes teljesítményt nyújtott: angol, német, francia, orosz, ukrán, olasz, latin szerzőktől többnyire közvetlenül (közvetítéssel más nyelvekből is) tolmácsolt művekkel a magyar fordítás-irodalom élvonalába emelkedett. Különös figyelmet érdemelnek a szemléletével rokon kínai versek átültetései. 1955-ben az Ifjúsági Kiadó adta ki először Hincz Gyula rajzaival a Bóbitát, 1956 végén megjelenhetett A hallgatás tornya című kötete is, de 1964-ig ismét nehezen tudta megjelentetni írásait. 1964-ben a Szépirodalmi Kiadó visszautasította kéziratát, a párizsi Magyar Műhely azonban meglepő gyorsasággal kiadta a könyvet. Ezek után még ebben az évben a Magvető Kiadó gondozásában Magyarországon is megjelenhetett Tűzkút című kötete. Itt költészete már jobban táplálkozik a valóságból, kevesebb az apologetikus megnyilatkozás, több a lélektani megfigyelés, elevenebbek a képek. Azonban Weöres történelem- és társadalomszemlélete változatlanul idealista, szemléletének alapja a lét céltalansága (Nehéz óra). 1967-ben látott napvilágot Hold és sárkány című könyve, 1970-ben Edwin Morgan fordításában jelent meg első angol nyelvű versválogatása. 1970-ben Kossuth-díjat vehetett át, s az osztrák állam díját az európai irodalomért. Pénzjutalmából megalapította a fiatal költők számára adományozható Pásztor Béla-díjat.

A kései líra

Szerepjátszó készségét és stílus-virtuozitását Psyché című kötetében bontakoztatta ki a legszabadabban. Egy múlt század eleji nőalakot rekonstruál (Lónyai Erzsébet), életet és világot teremt e fiktív hősnőnek. Megalkotja költői életművét, amely egy motivikusan is megszerkesztett versgyűjtemény a képzelt költőnő ellentétek közt őrlődő életéről, különös lelkivilágáról. Psyché a görög hitvilágban az emberi lélek megtestesítője, aki allegorikus értelmű viszonyba kerül a szerelem és fajfenntartás istenségével, Erosszal. Weöres hősnőjét vad vére viharos kalandokba sodorja. Különböző történeti korszakokat tükröztet a költői játék, relativizálja a férfi és női természet közötti határokat is. A férfi egy kicsit nővé, a nő férfivá válik, emlékeztetve az ember ősi egyneműségét megfogalmazó mítoszokra. Bár a mű személyiségelmélete vitatható, a művészi megvalósítás virtuozitása páratlan.

1977-ben adják ki először a Három veréb hat szemmel című összeállítását. Ez a magyar költészet kezdeteitől a 19. század végéig terjedő sajátos antológia, amelyben a versekhez fűzött jegyzetek egyfajta poétikatörténeti vázlatként is olvashatóak. Még életében megjelennek Egybegyűjtött versei, melyek három kötetet tesznek ki. A 80-as években még három új verseskötetet adott ki: 1980-ban az Ének a határtalanról, 1984-ben a Posta messziről és a Kútbanézőt 1987-ben. Weöres lírájában mindig is voltak kiszámíthatatlan váltások, váratlan hézagok, asszociációs ugrások, a  Kútbanéző pársorosai azonban nem ritkán olyan homályosak, hogy értelmezésükben sokszor nincs is helyes, vagy helytelen megközelítés. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy ennek megírásakor Weöres már nem volt testi és szellemi képességeinek teljes birtokában, azonban ha nem a korábbi életműben megtapasztalt zseniális költészetet várjuk, a töredezett, és kopott versek megrendítő formában adják vissza az idős kort, a fáradt elme működését, ami még ekkor is versekben kíván kiteljesedni.

Weöres Sándor 1989. január 22-én hunyt el. Egész életében a lehető legkomolyabban vette a játékot. Anekdoták sora kering gyermeklelkéről, gondolkodásmódjáról, és végtelen bölcsességéről. A forma és a tartalom határait feszegette, de nem szorulhatott egyik sem előtérbe a másik rovására. Napjainkban a legtöbbeknek verseinek akusztikája jut először eszébe. Az a verszene, amit már néhány évesen skandáltunk, holott másodlagos, harmadlagos jelentésével ritkán voltunk tisztában. Ezért érdekes játék lehet, ha születése jubileumának tiszteletére elgondolkodunk: vajon a Galagonya című közismert gyermekversét csak gyerekeknek szánta?

Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
Zúg a tüske,
szél szalad ide-oda,
reszket a galagonya
magába.
Hogyha a Hold rá
fátylat ereszt:
lánnyá válik,
sírni kezd.
Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.