Pakot Géza SJ: Az életigenlés imája

A Loyolai Szent Ignác lelkisége szerint élő ember számára minden létező teremtmény és minden kialakuló helyzet a Teremtő Isten keze nyomának minél szélesebb és minél mélyebb érzékelésére nyit lehetőséget. E lelkiség alapvető imaformája az examen: egyféle lelkiismeret-vizsgálat a hála jegyében.

aAz egyszerűsége mellett Ferenc pápa viselkedésében van egy újszerű közvetlenség, amit magával hozott a római püspöki székbe. Amikor emberek közelében van, könnyedén megtalálja a hozzájuk vezető utat. Megpuszilja a gyermekeket, nem csupán kezet fog, hanem megöleli az embereket, köztük nőket is, jókat nevet a hallottakon és maga is jókedvre derít szavaival. Mondhatnánk, jó íze és illata van jelenlétének, környezetében tapinthatóvá válik az emberség. Erről szólnak azok, akik a közelébe kerülnek, de ettől dobban meg a mi szívünk is a róla szóló tudósítások követése közben. Róma püspöke nem átallja használni érzékeinek minden antennáját, hogy kapcsolatba kerüljön a teremtett világ és a szeretetre hívott ember sokszínűségével és gazdagságával. Első látásra azt mondhatnánk, hogy ez a latinos, dél-amerikai vérmérséklet hatása. Miért is ne lenne az, hiszen ő ízig-vérig a világnak arról a melegebb vérmérsékletű végéről származik. Na, és a kegyelem is a természetre épít, mondhatnánk Aquinói Szent Tamással. Mindezt elismerve, szeretném azt állítani, hogy ezt az alaptermészetet a szentignáci lelkiség segítette éltető energiákat felszabadító mederbe terelni.

Érzékelésünk imává változik

Ezt az élettől duzzadó elemi vérmérsékletet hordozta magában a fiatal Loyolai Ignác is, aki Pamplona várának védelmében vitézkedett, és az utolsókig kitartva biztatta bajtársait. A kegyelem erre az adottságra épített, amikor a belső lelki mozgások ízének, illatának, csengésének, érintésének és látásának tapasztalata a betegágyon lábadozó Ignácot bevezette a világgal és Jézussal való bensőséges kapcsolatba. Szent Ignác fogalmazta meg és hagyta ránk a Lelkigyakorlatokban azt a lelkiséget, amely érzékeink megnyitása által új, azt is mondhatnánk, hogy emberibb módon segít kapcsolatba kerülni a teljességgel. Az ignáci tapasztalás sokrétűsége segít, hogy Isten gazdagságát találjuk meg minden dologban, és Jézussal, mint barát a baráttal beszélgessünk imáinkban, ami a paradicsomi állapotot idézi fel, ahol Isten együtt sétált az emberrel. Ignác nem csupán külsőleg, hanem belsőleg is látja, hallja, tapintja, ízleli és érzi az isteni jelenlét lüktetését mindenben. Lelki útjává vált mindenben Isten nagyobb dicsőségét keresni.

A szentignáci lelkiségben élő ember számára minden létező teremtmény és minden kialakuló helyzet a Teremtő Isten keze nyomának minél szélesebb és minél mélyebb érzékelésére nyit lehetőséget. Olyan tapasztalat ez, mint amikor a kecsesen nyiladozó rózsaszál megszólít, hogy csodálkozva nézzem bájait, arcommal tapintsam szirma bársonyát, mélyen magamba szívjam bódító illatát, meghalljam a szépségre csábítását és ízleljem általa az újonnan felfedezett élet zamatát. Ahogyan Ignác fogalmaz, nem a sok tudással, hanem a dolgok belső ízlelésével telik el a lélek. Minden tapasztalatunk a teljességre irányul, ezért az ignáci lüktetés, a Magis, a Több, amely vonz a mélységekbe és magasságokba, szélességekbe és hosszúságokba. Minden belső ízlelésnél növekszik bennünk a hála, erősödik a hit, a remény és a szeretet, a vágy pedig megnyit a következő találkozásra. Persze olyan tapasztalat is van, amikor a rózsa tövise beleszúr a naiv vagy tapintatlanul közeledő kézbe, amitől aztán hirtelen lebénul a korábban tapasztalt vágy, elhal a hívás szava, ijedten hunyorog a tekintet, rémisztő illatot terjeszt a bosszúság, és keserűvé válik a felfakadó szó. Félelmet és zavart keltve a gonosz igyekszik egyoldalúvá tenni minket elakadásainkban.

Nemde lángolt a szívünk?

Szent Ignác a Lelkigyakorlatokban nem csupán az imamódok által, hanem kifejezetten az úgynevezett Examen által ad eszközt a sokszor viharos tengeren haladó hajónk iránytűjének jó hangolására. Ez a gyakorlat, amely által a tapasztalás teljességét vagy részlegességét fedezhetjük fel, segít kifinomítani belső érzékelésünket. Az Examen lényege az emmauszi tanítványok tapasztalatához hasonlítható, akik visszatekintve a Jézussal megtett útjukra, így szólnak: „Nemde lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton…?” Amikor teljes egy tapasztalatunk, vagyis megragadta minden érzékünket, akkor lángolni kezd a szív, élővé válik bennünk a szeretet központja. A jezsuita rend által terjesztett Jézus szíve tisztelet, amely lángoló szívvel ábrázolja Jézust, egy igazi élő szentignáci szimbólumot ad nekünk a világ valóságával és a Mennyei Atyával való kapcsolat teljességének kifejezésére. A lángoló szív tapasztalatát újra meg újra átélni olyan gyönyörűség, amely élettel tölti el bensőnket és kimozdít magunkból mások felé. Ezt a töltődést az Examen módszerével tehetjük meg, ami formát és ritmust ad belső életünknek.

Az Examenben végzett visszatekintés során felfedezem, ahogyan egy, a napomban történt külső esemény teljessége átitatja egész bensőmet, ám az is lehet, hogy azt élem át újra, ahogyan Isten minden előzetes ok nélkül meglátogatott egy belső megmozdulással, amely most teljesen magával ragadja egész valómat, és amitől benső és külső valóságom egyszerre ujjong. Így újra és minden érzékemmel rátekintve és átélve egy múlt tapasztalatot, meglátom, hogy miként hordozza az számomra az élet teljességét. Az eucharisztikus, életet fakasztó emlékezés gyakorlata ez, amit az egyház a szentmisében is cselekszik. Az Examen annak is ideje, amikor felfedezem elakadásaimat, amelyek szintén jöhetnek külső vagy belső forrásokból. Bensőleg a kísértések képzeteinek hálója fenyeget, míg külsőleg az érzékeim leragadása tarthat fogva. Ilyenkor a szív nem tüzesedik be, és nem látom, hallom, tapintom, szagolom és ízlelem a valóság teljességét. Az Examen segít felfedezni, hogy hol ragadtam le egyik vagy másik érzékemmel, és elismerni, hogy ott a tapasztalat a többi arcát is mutatni szerette volna. Az Examenben következik be a megtérés, a vakságból történő gyógyulás és a bénaságból való talpra állás. Ha nagyon lekötött valamely érzékem tapasztalata, akkor ennek az élménynek a szabadon engedése után más érzékeimmel is elkezdem látni azt a helyzetet, és egyszerre csak világossá válik, hogy Isten miként van jelen a sötétségeimben. Rugalmasságra van szükségünk, és ehhez minden érzékünket jó formában kell tartanunk.

A rácsodálkozás lelkisége Jézus mondása visszhangzik fülünkben. Ha olyanok leszünk, mint a gyermekek, akkor lehet a mienk a Mennyek országa. A gyermek vágya olyan erős, hogy teljesen be akarja fogadni a világot. Mindent kézbe vesz, megnéz, megszagol, megízlel és megzörget. Az alázatos ember sose fejezi be ezt a felfedező utat egészen a végső beteljesedésig. Az Examenben kifejezett hála által épül be életünkbe minden, ami új, és ettől erősödik meg bennünk az Isten dicsőítése, tisztelete és szolgálata, amire Szent Ignác szerint teremtve vagyunk. Ilyenkor vagyunk a lelki vigasz állapotában. Amikor ellenben a tapasztalat fájdalmas és vissza akar vetni, amikor öröm helyett bosszúságot, félelmet, szomorúságot áraszt, akkor érzékelésünk szemei hamar elhomályosulnak. Emberi nyomorúságunk kerül előtérbe és célunk sötétbe vész. Ez a lelki vigasztalanság ideje, amikor fontos, hogy ne csak ebben a részleges tapasztalatban maradjunk, hanem imánkban Istenre irányulva és régebben aszketikus gyakorlatoknak nevezett cselekedeteink által érzékelésünk más csatornáit tudatosan megnyissuk, és általuk visszatérjünk a teljesség tapasztalatának állapotába, ugyanazon a helyzeten belül. Sokszor kell átvágni magunkat a fájdalmak sűrűjén, vagy a zsoltáros által emlegetett halál völgyén.

A teljesség vágya és tapasztalatunk kettőssége hívnak arra, hogy saját robajló természetünk erejét valamely lelkiség által jó mederbe tereljük. A szentignáci lelkiséget, amellyel annak sajátos lelkigyakorlataiban, imamódszereiben, szociális odafordulásában találkozunk, egy egész lelkiségi család hordozza. E család közösségei azok, amelyeken keresztül különleges ízt, zamatot, illatot, csengést és csodás látványt nyer az élet férfiak és nők számára. Az ide tartozó női szerzetesrendek és intézmények, a világiak Keresztény Élet Közössége, vagy akár a jezsuita rend olyan közösségekként tárulnak elénk, ahol újra, vagy életünkben először együtt sétálhatunk a mindenben jelenlévő Istennel, barátként társaloghatunk testvérünkkel, Jézussal, és szívünkre ölelhetjük embertársainkat. Sokan e közösségek által vagyunk az egyházban, e közösségekben találtuk meg Istent korábban nem sejtett sokszínűségében, és e közösségek által vezetve és segítve teszünk mindent Isten nagyobb dicsőségére.

Ma, amikor Ferenc pápa imát kérve meghajtja az emberiség előtt a fejét, átölel egy fogyatékkal élő gyermeket, aláírja a kerekesszékben ülő kislány lábán lévő gipszet, jókat nevet a hallottakon és szavaival nevetést csal az ajkakra, a teremtett világ védelmére hív, megcsókolja a börtönben lévő muzulmán fiatalok lábát, vagy amikor a konstantinápolyi Bartolomaiosz pátriárkát András testvéremnek szólítja, akkor az életigenlés szivárványszínű példaképévé válik számunkra. Amikor Ferenc pápa átlépi a határokat, és lebontja az évezredes korlátokat, akkor nem csupán saját latinos ritmussal megáldott természete szavát követi, hanem lelki mesterének tanítása szerint – amit a belső ízlelés útján a szeretet iskolájában, a szentignáci Lelkigyakorlatokban tanult meg – rámutat az élet forrására, Krisztusra, aki lángra lobbantja a szívet és táplálja a lelki élet bőségesen áradó folyamát, hogy annak partjain bő termés fakadhasson. Adja Isten, hogy az Examenben a teremtésnek még sok-sok színét felfedezhessük.

Az Examen végzésének egy lehetséges módja a mindennapokban:

• Add Uram, hogy minden szándékom, cselekedetem, belső és külső megmozdulásom a te nagyobb dicsőségedre és szolgálatodra legyenek.

• Szerető Atyám add meg, hogy az elmúlt napomban/ eseményben láthassam a teremtésed nagyszerűségét. Megváltó Jézusom segíts, hogy lángoljon a szívem és hálát tudjak adni a teljesség megtapasztalásáért, és tudjak megtérni, ha valamely érzékemmel leragadtam egy részletnél. Szentlélek Isten, add, hogy bensőleg és külsőleg új módon lássam, halljam, ízleljem, szagoljam és tapintsam ezt a világot.

• Emlékezetem segítségével visszatekintek és engedem, hogy felidéződjön az elmúlt nap/esemény, és lépésről-lépésre haladva csokorba gyűjtöm a teljesség és a hiányosság tapasztalatait, figyelve, hogy melyik érzékemmel tapasztalom azokat.

• Hálát adok a teljesség tapasztalataiért, az általuk kapott vigaszokért. Bocsánatot kérek a mulasztásokért, amikor hagytam, hogy egyoldalú legyen az érzékelésem és az ebből fakadó hozzáállásom.

• Előre tekintek, a következő időszakra/eseményre, és a Szentlelket kérve igyekszem minden érzékemet megnyitni a jövő felé, ahol a Meglepetések Istene vár reám.

Szent Ignác kétszer, délben és este ajánlja az Exament, de ő személyesen ennél sűrűbben végezte, amitől ez lett az ő becses „negyedórája”. A rászánt idő az átfogott időszak arányában lehet rövidebb vagy hosszabb.