Szentes Anna: Tangó: az ölelés ereje
„Egyetlen táncban sincs meg az az ölelés, amit a tangózó párok átélhetnek. Az improvizatív mozgásformában magunkat és a másikat is megismerjük, ami kiváló terápia – mondja Budai László táncos-koreográfus, az Argentin Tangó Táncszínház elnöke. És még az Argentínából származó Ferenc pápa is szeretett milongára járni!
Milyen gyökerei vannak a tangónak?
Az autentikus táncok mindig egy-egy népcsoporthoz köthetők. Ilyen az olaszoknál a mazurka, a polka, vagy éppen a magyar néptánc. Az autentikus latin táncok több forrásból merítenek: a bennszülöttek, az Afrikából Dél-Amerikába hurcolt rabszolgák, és a francia, spanyol, portugál hódítók tánca keveredett ezekben. A latin táncokra – például a mambóra, a salsára – az is hatott, hogy a földrészen belül egyik országból a másikba vándoroltak. A tangó az uruguayok és az argentinok tánca, a La Plata folyó két oldalán, Montevideoban és Buenos Airesben alakult ki. Az első feljegyzések az 1920-as évekből származnak, azt csak elképzelhetjük, hogy korábban milyen volt a tangó. Mai formáját az európai bevándorlóknak köszönhetjük.
A tangó minek tekinthető inkább: ritmusnak vagy dallamnak?
A tangót kezdetben a dob, a gitár, majd az ének jellemezte. Ritmikus vidám tánc volt, majd jött a hegedű, a szájharmonika, és a bandoneon. Ezek által került dallam a tangóba. Magára a táncra az ír tánc, az olasz néptánc, a mazurka és a polka hatott. A tangó átalakult, ma már dallam és ritmus is. De ez a változás az 1920-as évektől az 1970-es évekig lezajlott, mert a katonai diktatúra idején betiltották. A zenészek ugyanis esténként a bordélyházban léptek fel, de napközben az utcán muzsikáltak, hogy pénzt keressenek. Az utcai zenélést, a bordélyházi kártyás léha életet a rezsim nem nézte jó szemmel, ezért tiltották be a tangót. De amíg lehetett, az utcán is táncolták.
Mondják, hogy a tangó kifejezetten a szegény emberek tánca volt. Igaz ez?
Mivel betiltották, Buenos Aires belvárosában nem tangóztak, de a szegényebb külvárosokban igen. Ez magán a táncon is meglátszik; ma is nagyon sok tanár azt vallja, hogy akkor jó a tangód, ha piszkos, kemény, ösztönös. Nem pedig elegáns, kifinomult, nagyon kidolgozott.
A tangó a versenytáncok között is szerepel. Ez miben más, mint az argentin tangó?
Az argentin tangónak semmi köze a versenytáncos tangóhoz. A zenét is átírták, hogy állandó ritmus legyen. Az autentikus táncokra pedig leginkább az jellemző, hogy improvizatívek. A versenytáncban ez nem lehetséges, mindig szigorúan ugyanarra a ritmusra táncolnak a párok. A tánctartást is szabályozták, így az mesterkéltté vált. A lényeg, hogy szép legyek. Ettől függetlenül fantasztikus eredményt ért el a tangó a versenytáncok között is, s ennek köszönhető elterjedése is. Ma már létező közeg a tangózók világa Magyarországon is. Budapesten szinte minden este találnak helyet és lehetőséget a táncra az érdeklődők, egy-egy milongán, tangószalonban.
A közép-európai ember is át tudja érezni a tangó lényegét, annak ellenére, hogy a mi mentalitásunk különbözik a latin-amerikaitól?
A szenvedélyesség mindenhol más. Maga a tangó nem feltétlenül kapcsolódik a latin vérhez, hisz a mozdulatok, a forma Európából jött. A zene, az attitűd megtalálása nehéz egy picit Európában. Ezt kell tanulni és tanítani. Akkor érezhetjük meg, ha tisztában vagyunk az érzelmi hátterével. Fontosnak tartom, hogy a tangó egy olyan tánc, amiben a személyiségemet is változtatom. A tangót nagyon jól lehet használni a táncterápiában, mert átölel. A tangó egy nagy baráti ölelés. Idehaza nem mindennapos, hogy valakit átöleljünk, nem érintjük meg a másikat, egy fék megálljt parancsol bennünk. Buenos Airesben mindenki ölelkezik, mindenki barát. Nálam a tangó terápia, mert sok embernek szüksége van rá. Nem egyfajta stílust tanítok, hanem próbálok átfogó képet adni az argentin tangóról. Az emberek kedvelik ezt, és miután megérzik, hogy milyen az ölelés ereje, szívesen tangóznak. Jönnek a lányok, az elvált asszonyok, és a férfiak, akiknek tévútra ment a házassága. Meg persze a fiatalok is, akik még vidámak és szeretik a tangózenét. Maga a tangó gerjeszti önmagát. Érintsük és érezzük meg egymást. Váljunk teljesen eggyé. Az ölelésen keresztül legyen egy a testünk, de abszolút működjön a női, férfi szerep. Sokan azért is jönnek tangózni, hogy visszajöjjön, kialakuljon a nőiességük, férfiasságuk.
Ebben a táncban a férfié a vezető szerep, a nő pedig követi…
Egy interjú során a kérdésekre válaszok érkeznek. A tangó is egy beszélgetés. A kiindulási pont, hogy a férfi vezet, a nő követ. De ahogy a beszélgetésben, a nő itt is visszakérdezhet: biztos, hogy ezt akarod? A nő sosem fogja vezetni a férfit, de ha az odafigyel rá, beleszólhat abba. Díszítheti azt. Abszolút működik. A férfi a keret, vezeti a nőt, de az egész lényege a nő. A táncban eggyé válnak, egy testben két lélek. A női lelket körbeveszi a férfilélek, ez a szépsége a tangónak.
Ahhoz, hogy átadjam magam az érzésnek, talán szerencsésebb, ha van egy állandó táncpartnerem. De hogyan nyíljunk meg egy idegennek?
Erről szól a tangó! Ezt meg kell tanulni. Ebben a táncban nagyon tiszteli egymást a férfi és a nő. Ugyanakkor provokálják is egymást, de csak egy határig. A tangó lényegében ezen határok keresgélése. Mindenkit érdekel, hogy „én jól ölelek?” „Jó az a ritmus, amit adok?”A lényeg, hogy együtt sétálunk ebben az ölelésben.
Életmód is lehet a tangó? Amit a táncban megtanulok, azt az életben is
használhatom?
Nyitottság, tolerancia, egymásra figyelés: ez már a tangó. Hogy a táncosnak van egyfajta önbizalma: bízik magában és a partnerében. Biztos jól csinálja, ezért követem. Biztos, hogy jól csinálom, ezért követni fog. Ezek az életben kulcsszavak. Pszichológusok használják, irodalmi művekben olvashatjuk. S mindenki nagyot sóhajt: jaj, de jó ez. De ez az argentin tangó maga. Sokan azért is jönnek el egy órára, hogy ezt megtapasztalják. Vannak azonban, akik nem is bírják együtt, s akkor elmennek, hogy majd legközelebb. De így csak homokba dugják a fejüket. Hiszen ha a tangóban nem sikerült az egymásra figyelés, akkor máshol sem fog. Veszélyes az argentin tangó. Kiderül rögtön, hogy mit várhatsz a másiktól.