Tornya Erika RSCJ: Pajkos angyal

Arcabas, a kortárs francia képzőművész munkái bibliai helyzeteket, illetve személyeket jelenítenek meg. A művész posztkubista stílusú munkáiban a lineáris és narratív közlésmódot részesíti előnyben, gyakran visszatér kedvenc bibliai történeteihez, figuráihoz. Remek érzékkel képes a Szentírás üzeneteit a modern kor embere számára érthető vizuális üzenetté formálni.

aArcabas Jean-Marie Pirot néven született 1926-ban. Párizsi tanulmányai végeztével Grenoble-ban telepedett le, ahol festészetet kezdett tanítani. Sikerének a titka, hogy a képein szereplő lendületes angyalok, lángnyelvektől ölelt próféták, Istennel küzdő teremtmények, kíváncsi, figyelmes útkeresők, nyugalmat árasztó Madonnák megbabonázzák a szemlélőket, s további töprengésre késztetnek. A szent és a profán termékeny találkozása történik a képein. Műveiben jelen van a várakozás, a kísértés, a lehetőség a változásra, a gyakorlati életben teret kapó misztika. Ez figyelhető meg az 1985–986-ban készült Pajkos angyal (Ange espiègle) című képén is, melyen egy kerékpározó angyalt láthatunk, aki éppen a pásztoroknak viszi Jézus születésének a hírét. Már a cím is figyelemfelkeltő, hiszen az angyalokkal kapcsolatban általában nem jut eszünkbe külön jelző, legfeljebb az „arkangyalok” vagy az „őrangyalok”, esetleg a „bukott” angyalok kifejezés.

A kerékpáron ábrázolt angyal egy egészen hétköznapi, korunk embere számára is jól érthető helyzetet jelenít meg. A kerékpározás motívuma felkelti a figyelmet, a nézőnek az emlékezetébe idézi a szabadságot, az örömöt, a lendületet, az elérhető célokat.
Az angyal, mint a „hírhozó” figurája is könnyen megközelíthető a kerékpár szimbóluma által. Az angyalok a Szentírásban gyakran üzenetet közvetítenek. A képen látható „hírhozó” angyal kerékpárral közlekedik, hasonlóan a postásokhoz, korunk hírhozóihoz. Ezzel az „áthallással” a bibliai szimbolikát nem ismerő néző is könnyen megérti az angyalok szerepét, így közel kerül a képhez és így a szentírás üzenetéhez. Ha rátekintünk a képre, láthatjuk, hogy az angyal egy vidám, mosolygó, nemtelen, gyermeki figura. Talán kicsit esetlenül, de annál nagyobb lelkesedéssel közeledik. Kerékpározás közben köpenyének széle és a haja hullámzik, ez a tűz lángnyelveire emlékeztet bennünket.

Ez az angyal belső lángolása, az öröme, a hit tüze. Ő nem egy olyan küldött, aki pusztán azért van úton, mert ez a munkája. Őt a saját belső öröme motiválja, ezáltal válik hitelessé a számunkra. Ennek az angyalnak nincsenek szárnyai, legfeljebb a lobogó ruhájának a szegélye emlékeztet erre. Nincs is rá szüksége, hiszen a kerékpárja segítségével közlekedik. Ő nem az „egek” angyala, akit nem tudunk elérni és megérinteni, hanem a hétköznapok hírhozója, akivel lehetséges a találkozás.
A festmény erőteljes színei, szögletes formái, modern szimbólumai, dinamikája, finom humora jó érzékkel jelenít meg egy olyan helyzetet, mely bármelyikünkkel megtörténhet. A néző reményt kap arra, hogy a pajkos angyalok, Isten örömének hirdetői közel járnak, köztünk bicikliznek, és lehetséges velük találkozni.