Matura Tamás: Stratégia és bizalom

Két óriás viszonya sohasem egyszerű, különösen igaz ez az Európai Unió és Kína kapcsolatai esetén. Az EU a világ legnagyobb gazdasági térsége, míg Kína most éppen a világ második legnagyobb, alig néhány év múlva pedig már a legnagyobb nemzetgazdasága. Vajon mik e reláció legalapvetőbb jellemzői, és hol van kicsiny hazánk helye e viszonyrendszerben?

aA kutató kénytelen szabadkozással kezdeni minden olyan írását, amely egy könyvtárnyi irodalmat felölelő témát próbál pár oldalban, dióhéjban összefoglalni. Nincs ez másként az Európai Unió és Kína illetve a hazánk és Kína közötti kapcsolatok bemutatása és értékelése esetén sem, hiszen mindkét témakör önmagában is hosszas fejtegetés tárgya lehetne. Ugyanakkor az is a kutató feladata, hogy
a szélesebb közönséget tájékoztassa saját szakterületéről, és mindezt úgy, hogy
az olvasó lehetőleg ne hőköljön vissza egyből a terjedelmet látva.
Ennek megfelelően az alábbiakban megkísérlem röviden összefoglalni az európai-kínai kapcsolatok legérdekesebb és legfontosabb jellemzőit.

Az olvasók komfortérzetének elbizonytalanítása érdekében egyből érdemes felvetni
a kérdést: fontosak-e az EU–Kína kapcsolatok, és egyáltalán mit értünk EU–Kína kapcsolatok alatt? E kérdések megválaszolása érdekében ketté kell választani
az „EU–Kína kapcsolatok” kissé túl általános fogalmát. Egyfelől beszélhetünk
az Európai Uniót alkotó egyes tagállamok és a Kínai Népköztársaság (KNK) kapcsolatairól, másfelől magának az Európai Uniónak, mint integrációs szervezetnek a KNK-hoz fűződő relációiról. Azaz két, párhuzamosan létező, egymással szorosan összefüggő, egymástól gyakran mégis eltérő kapcsolatrendszerről van szó. Természetesen a helyzet bonyolultsága az EU komplexitásából fakad, ne hibáztassuk emiatt a kínaiakat.

Hivatalos diplomáciai kapcsolatok

Az EU és a KNK 1975-ben vette fel egymással a hivatalos diplomáciai kapcsolatokat, miközben az unió tagállamait természetesen évtizedekre, sőt akár évszázadokra visszatekintő kapcsolat fűzi Kínához. Az 1975. május 8-án a KNK és az Európai Gazdasági Közösség között létrejött intézményesített diplomáciai kapcsolatok történetének három lényeges periódusa különíthető el.

Az 1975 és 1989 közötti időszakot egymás „újrafelfedezése”, a gazdasági kapcsolatok élénkülése jellemezte, amely a két oldalt stratégiai szempontból is egymáshoz közelítette. Kína számára az 1979-ben elindult reformok és nyitás politikájának következtében fontossá váltak a nemzetközi gazdasági és politikai kapcsolatok, és az azok segítségével elérhető modernizációs lökés, miközben európai oldalról jelentős motiváló tényező lehetett egyfelől az akkor még fennálló Szovjetunióval szembeni szövetség esélye, másfelől a kiaknázatlan kínai piacban rejlő lehetőségek. Az 1989-ben a Tiananmen téren történtek azonban erős, máig ható nyomot hagytak a kétoldalú kapcsolatokon, a Pekinggel szemben bevezetett európai szankciók egy része ma is érvényben van. A korlátozások kiterjedtek a magas szintű látogatások, a fejlesztési támogatások és hitelgaranciák felfüggesztésére, illetve a katonai együttműködésre és fegyvereladásokra, ráadásul a Kelet-Európában bekövetkezett rendszerváltozások hatására időlegesen csökkent Kína stratégiai jelentősége is Nyugat-Európa számára. Persze Kína gyors fejlődése és az európai üzleti érdekek miatt az EGK 1992-re – a fegyverembargó kivételével – már minden szankciót feloldott Pekinggel szemben, az Európai Bizottság pedig 1995-ben megalkotta első Kína-stratégiáját.

Az EU–Kína kapcsolatok harmadik szakaszának kezdetét 1998 jelentette, amikor az EU új stratégiai dokumentumában elkötelezte magát a Kínával létrehozandó széleskörű partneri viszony mellett, amely Kínát a Japánnal, az Egyesült Államokkal vagy Oroszországgal fenntartott kapcsolatok szintjére emelte. Ugyanebben az évben tartották az első EU–Kína csúcstalálkozót, amely azóta is minden évben megrendezésre került, legutóbb éppen Brüsszelben 2012 szeptemberében. 2003 októberében a kínai kormány megfogalmazta első EU-val kapcsolatos hivatalos iránymutatását, amely hangsúlyozza, hogy Kína számára különösen fontos a világ nagyhatalmai közé tartozó EU szerepe és befolyása a nemzetközi porondon.

Technológia és működőtőke

Az elmúlt években a Kína–EU kapcsolatok a világ egyik legfontosabb és legaktívabb kétoldalú viszonyává váltak, amely azonban elsősorban a gazdaság és kereskedelem mezsgyéin mozog. Ennek oka, hogy az EU világpolitikai szerepe a kínai értékelések szerint nem akkora jelentőségű, mint például az Egyesült Államoké, viszont gazdasági óriásként az EU Kína legnagyobb külkereskedelmi partnere, legfontosabb technológia és működőtőke forrása. 2011-ben több mint 400 milliárd euró értékben folytatott árukereskedelmet egymással az EU és Kína, amelyet egyedül az Egyesült Államokkal fenntartott kereskedelmi kapcsolat előzött meg eddig, de valószínűleg már idén Kína veszi át az elsőséget e téren is.

Ha az EU egyes szerveinek Kínához fűződő kapcsolatait tekintjük át, akkor sem egyszerűbb a helyzet, ugyanis gyakran az Európai Parlament teljesen eltérő hangnemet üt meg Pekinggel szemben, mint például az Európai Bizottság. Az EP emberi jogokra érzékenyebb képviselői nem egyszer fogalmaztak meg Kínát elítélő nyilatkozatokat, miközben a Bizottság vagy éppen a tagállamokat képviselő Európai Tanács a praktikus együttműködésre helyezi inkább a hangsúlyt. Az efféle jelenségekből eredő polifóniát gyakran nehezen értelmezik Pekingben.

Mivel egyes tagállamok nem érzik elég hatékonynak az EU szerepét a Kínával kialakított kapcsolatok terén, az utóbbi években – nem függetlenül a gazdasági válság parancsoló szükségszerűségeitől – még inkább felerősödtek a tagállamok
és Peking közötti közvetlen kapcsolatok. Egybehangzó vélemények szerint jelenleg szinte minden európai ország jelentősen erősíteni szeretné a Kínához fűződő kapcsolatait, elsősorban a gazdaság terén, remélve, hogy friss forrásokat vonhatnak be saját nemzetgazdaságuk erősítése érdekében. E téren is kiemelkedik Németország, amely 2010-ben önmagában 47 százalékát produkálta az EU Kínába irányuló exportjának, és jelenleg szinte minden területen Kína legfontosabb európai gazdasági és politikai partnere. Nem véletlen, hogy Angela Merkel német kancellár rendszeres látogató Pekingben.

Magyarország és Kína

A fentebb említett folyamatokba szervesen illeszkedik Magyarország Kína-politikája. Bár hazánk önálló külpolitikát folytat, természetesen figyelembe kell vennie az
EU–Kína reláció kontextusát a Pekinghez fűződő kapcsolatainak alakítása során.
A magyar kormányzat az elmúlt években kiemelt figyelmet szentel Kínának,
de a kétoldalú viszony sokkal hosszabb időszakra tekint vissza. Politikai téren
a kínai-magyar reláció kezdetének 1949. október 4-ét tekinthetjük, amikor hazánk hivatalosan elismerte a Kínai Népköztársaságot. Természetesen kulturális és politikai téren is voltak már az ezt megelőző évtizedekben kapcsolataink
Kínával – az Osztrák–Magyar Monarchia egykori pekingi nagykövetségének épületében például ma a Kínai Külügyi Intézet működik – a kínai vezetés a mai napig az 1949-es évet tartja meghatározónak.

A kelet-európai rendszerváltozások egyértelmű változást hoztak az addig sem mindig kiegyensúlyozott magyar–kínai kapcsolatok terén, mivela kilencvenes évek magyarországi politikai és gazdasági átalakulásai inkább a nyugati orientációra terelték a hazai figyelmet. Az euroatlanti integrációnk lezárulta, és a kétezres évek eleje óta igazán látványos kínai gazdasági felemelkedés új lendületet adott a magyar–kínai kapcsolatoknak, amely az elmúlt egy évben a tetőfokára hágott. Nem véletlen, hogy Magyarország a közép-európai régió többi országához képest jobb viszonyt ápol Kínával. Hazánkban él régiónk valószínűleg legnépesebb kínai közössége, Budapesten nyitotta meg kapuit a Bank of China első közép-európai fiókja, az első kínai–magyar két tannyelvű általános iskola, immáron az ELTE mellett a Szegedi Tudományegyetemen is Konfuciusz Intézet működik. Magyarország büszkélkedhet a legnagyobb kínai működőtőke-állománnyal térségünkben, amelynek összege már meghaladta a 2,5 milliárd dollárt, miközben kétoldalú kereskedelmünk a lengyel–kínai és cseh–kínai után a harmadik legnagyobb.

Összefoglalva Magyarország számára kiemelt fontosságú, hogy Európai Uniós beágyazottsága és nyugati szövetségesi rendszere mellett kitűnő kapcsolatokat ápoljon a jövő (vagy inkább már a jelen) nagyhatalmával, Kínával. Nem csak azért, mert számos gazdasági, kereskedelmi lehetőség rejtőzik a kétoldalú kapcsolatok erősítésében, hanem azért is, mert a keleti gondolkodás és mentalitás ellesése, Kína sikereinek figyelemmel követése és kutatása a szellemi és kulturális élet területén is értékes és érdekes forrást jelenthet Magyarország számára.

A szerző a Magyar Külügyi Intézet tudományos munkatársa.