Gulyás Csenge: Hazánk kínai szemmel
Második otthon, vagy lépcsőfok Nyugat felé?
A Magyarországon élő kínaiak hogyan élik mindennapjaikat? És hányan is vannak itt pontosan? Igen nagy fába vágja az ember a fejszéjét, ha ezekre a kérdésekre pontos választ keres. Ennek oka egyrészt abban keresendő, hogy a hazánkban élő kínaiak meglehetősen zárt közösséget alkotnak, másrészt abban, hogy igen nagy a bizalmatlanság az itt élő kínaiak számát érintő hivatalos adatok iránt.
nyNyíri Pál szociológus, a magyarországi kínai bevándorlók szakértője szerint mind a „hivatalos becslés”, mind a hivatalos statisztika a valósághoz képest kicsit elrugaszkodott értéket mutat, csak éppen ellenkező irányba. Míg a „hivatalos becslés” esetében a mérleg nyelve erősen pozitív irányba hajlik, vagyis az itt élő kínaiak számát a valóságnál magasabbra „tippelik”, addig az utóbbinál kissé negatív irányba, tehát a hivatalos statisztika a valóságnál alacsonyabb. Annyi biztosan elmondható, hogy ma körülbelül 10-15 ezer kínai állampolgár élhet Magyarországon, létszámuk maximum a 20 ezer főt érheti el. Többségük Budapesten telepedett le, de Nyíregyházán és Szegeden is él egy-egy kisebb kolónia.
Mikor jöttek és miért…
…választották Európa ezen kicsiny országát? A kínaiak a 80-as évek végén és a 90-es évek elején robbanásszerűen vetették meg a lábukat Magyarországon: míg a 80-as évek közepén az itt élő kínaiak száma elenyészőnek volt mondható, addig a hivatalos adatok szerint 1990-ben több mint 11 ezer, rá egy évre több mint 27 ezer kínai állampolgár lépte át a magyar határt bevándorlási szándékkal, miután 1989-ben a két ország megállapodást írt alá a vízumkényszer eltörléséről. A kirakónak azonban ez csak egy darabkája: a migrációnak nagy lendületet adott az akkori kínai belpolitikai helyzet is. A Tiananmen téri események után a bizonytalan politikai légkört és egy esetleges keményvonalas gazdasági fordulatot elkerülve sokan indultak útnak, hogy szerencsét próbáljanak és megnöveljék a bankszámlájukon összekuporgatott pénzüket. Kezdetben a siker reményében tömegesen érkeztek Kínából, hogy itt kereskedjenek olcsó portékájukkal. Számításuk be is jött, hiszen meglehetősen nagy kereslet volt az olcsó cipőre és ruhaneműre, amit kínáltak. Eleinte maguk a vállalkozók ingáztak a két ország között, hogy az árut ideszállítsák, azonban nem telt bele sok idő, hogy ezt a feladatot átvegyék az otthon maradt rokonok. Azonban 1992-ben a vízumkényszer visszaállításának, a piac túltelítődöttségének, valamint az egyre kedvezőtlenebb feltételek miatt – vámpótlék és vámszabályok szigorítása – a 90-es évek közepétől egyre kevesebb kínai érkezett Magyarországra. Ugyanerre az időszakra tehető egy nagyarányú áttelepülési hullám is Nyugat-Európa, illetve a tengerentúl felé. Az ekkori becslések szerint körülbelül 40 ezer főre tehető kínai migráció mintegy 10 ezerre csappant, és ahogy ezt már láthattuk, ez a szám nagyjából állandósult is. A kereslet-kínálat egyensúly felbomlásának következtében az élelmesebb kínai vállalkozó ma már nem (csak) a piacokon, vagy a saját üzletében árul, hanem nagyobb üzletláncok beszállítója is.
Hol és hogyan…
…is élnek a kínaiak Magyarországon? Mint már említettük, a Magyarországon élő kínaiak többsége a fővárosban telepedett le, ahol már saját ingatlanközvetítő iroda is segít nekik a lakásvásárlásban, illetve a megfelelő albérlet megtalálásában. Azt nem lehet elmondani, hogy Budapesten kialakult volna egy tipikus „Chinatown” vagyis kínai negyed, azonban az sem jellemző, hogy a kínaiak a város különböző pontjain, teljesen szétszórva élnének. Bár manapság mégis van a városnak egy régiója, ami úgy tűnik, hogy a közeljövőben a főváros kínai negyedévé válhat a X. kerületben: ez a Bihari utca, Szállás utca és Monori utca által határolt terület, ahol szinte alig látni magyar nyelvű cégtáblát. Az általános tendencia az, hogy a kínai migránsok a munkahelyükhöz közel, vagyis a kínai piacok és bevásárlóközpontok – Asia Center, China Mart – köré telepednek le. Ugyanakkor egyre több tehetősebb kínai választ lakóhelyéül kertes házat a város zöldövezeteiben. Emellett vonzerőnek számít számukra a 2004-ben, a XV. kerületi Kavicsos-közben megnyílt Magyar–Kínai Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola környéke is.
Az iskola célja, hogy az itt élő kínai közösség gyermekei megfelelő oktatásban részesüljenek mind a kínai, mind a magyar kultúra és nyelv terén. Emellett egyre több magyar szülő teszi le voksát a kétnyelvű általános iskola mellett, mert fantáziát látnak a kínai nyelvtanulásban, e nyelv elsajátításával gyermekük jövője megalapozottabbnak tűnik. Jelenleg az iskola 266 tanulója közül 99 kínai és 167 magyar nemzetiségű, akik kínai és magyar nyelven oktatott tantárgyakat tanulnak. A kínai gyerekek egy része már itt született, így számukra nem probléma a magyar nyelv elsajátítása, hiszen magyar óvodákba jártak, vagy a szülők egy magyar nyelvű dadát vettek fel melléjük nyelvtanulás céljából. A nemrég hazánkba érkezett gyerekeket pedig intenzív magyar tanfolyam segíti a nyelvi felzárkózásban. Valószínűleg az iskola egyik legnagyobb érdeme, hogy már nagyon fiatalon megtanít a tanulóknak elfogadni egy másik kultúrát, és együtt élni vele. Egy nem reprezentatív felmérésből kiderült, hogy a kínai gyerekeket az iskolán kívüli életben elég sok atrocitás éri a származásuk miatt.
Miért pont Magyarország…
…a célpontja egy távoli ország lakosainak? – merülhet fel az emberben a kérdés, nem is alaptalanul. Mint már említettük, a kínaiak a 90-es évek elején sok-sok munkával, nem mindig legális úton, de gyorsan kovácsolták saját szerencséjüket, aminek híre futótűzként terjedt el Kínában. Így Magyarország vonzó célponttá vált a kínaiak szemében. Bár később nagyon sokan elhagyták Magyarországot, hogy a világ más táján vessék meg lábukat, magyarországi érdekeltségeiket viszont nem minden esetben számolták fel; a már meglévő vállalkozásaikat legtöbbször rábízták az egyik, Kínából érkező rokonukra, aki addig a háttérmunkát végezte az anyaországban. Ez a jelenség ma is megfigyelhető, így azt lehet mondani, hogy az itt élő kínai kolónia tagjai állandóan változnak. Sokszor, de nem minden esetben ma is csak ugródeszka számukra Magyarország a valamely nyugat-európai országba vezető úton. (Ebben nagyrészt az is közrejátszik, hogy gyermekük továbbtanulását valamely angolszász iskolában képzelik el, amit persze a legtöbbször meg is valósítanak.) Épp ezért igen kevesen veszik a fáradtságot, hogy az anyanyelvüktől teljesen eltérő magyar nyelvet a megfelelő módon elsajátítsák. Hivatalos ügyintézéskor sokszor tolmácsot fogadnak, vagy a jól beszélő kínai fiatalokat hívják segítségül, magyar alkalmazottaikkal meg „elpötyögnek konyhanyelven”, ha nagyon muszáj. Éppen ebből, a közös nyelv hiányából fakad az a jelenség, hogy a hosszú távon itt élő kínaiak többsége nem tud (és nem is nagyon akar) szerves része lenni a magyar társadalomnak, ahogy a magyar társadalom sem kívánja teljesen „integrálni” a kínaiakat. (Az angolul beszélő kínaiak sem mennek sokra tudásukkal, mert viszonylag kevés magyar beszél angolul.) A magyarokkal való viszonyuk nagyjából leszűkül a főnök-beosztott, vagy a vevő-vásárló viszonyra, épp a már említett nyelvi, valamint kulturális különbségek miatt. Szabadidejüket általában egymás társaságában töltik, vagy a műholdon fogható kínai állami televízió, a CCTV 4 adását nézik, esetleg az internet világába burkolóznak. Az, hogy egy kínai család az otthonába magyarokat hív vendégségbe, igen ritkán fordul elő.
Mit gondolnak…
…rólunk és az országról? Ugyancsak nehéz megmondani, hiszen az erre irányuló kérdésekre, ha az burkolt is, az esetek legnagyobb többségében az ember sajnos közhelybe illő válaszokat kap. A legtöbbször elsőként természetesen az itteni környezeti viszonyokat említik pozitív tényezőként hazájukkal szemben, azon belül is a tisztább levegőt. Általában ezután következik a Kínához képest kellemesebb közlekedési viszonyok említése, hiszen itt nincs annyi és akkora dugó, mint ott. Az ügyintézés bonyolultsága és hossza, valamint a boltok korai bezárása például a kontra listát bővíti.
A közös nyelv hiánya, a megélhetés elé egyre több akadályt gurító feltételek ellenére valamiért mégiscsak szeretik ezt az országot, valamiért mégiscsak ragaszkodnak hozzá. Vannak olyan kínaiak, akik innen indultak, de már rég valahol Európában üzletelnek, mégis vissza-visszatérnek ide, mert szeretik Magyarországot. Hogy miért? Nem tudni pontosan.
Mindig kettőn áll a vásár
A kínaiaknál is él egy régi mondás, amit mi úgy ismerünk, „hogyha Rómában jársz, viselkedj úgy, mint a rómaiak”. Ha a kínaiak ezt jobban megfogadnák, továbbá ha a két nép egymás kultúráját bemutató programokkal lepné meg a másikat, akkor csökkenne a magyarok és a kínaiak közti kulturális szakadék és a kínaiak sem élnének a társadalom egy elszeparált szegmenseként.