Hankó Viktor: Az ébredező sárkány

Kínai. Mi jut eszünkbe erről a jelzőről? Persze, ha nyitott énünket igyekszünk a felszínre hozni, akkor rögtön elkezdhetjük sorolni a különböző sok száz-, netán ezeréves találmányokat. Ugyanakkor legyünk azért őszinték: elsőre inkább a sztereotípiákat kezdjük sorolni: olcsó utánzatok milliói, emberi jogok teljes hiánya, szerzői és szabadalmi jogok figyelmen kívül hagyása stb. Tisztában vannak Kínában is az országról általánosan kialakult képpel. Éppen ezért igyekeznek változtatni azon. Itt jön képbe a média.

aA világ második legerősebb gazdaságával a háta mögött egyáltalán nem meglepő, hogy a kínaiak tudatos építkezésbe kezdtek, és szépen lassan nekiálltak kifaragni Kínát, mint brand-et. Hogy ezt mennyire pontos elképzelések mentén teszik, azt jól jelzik Hu Csin-tao, korábbi kínai elnök szavai a Kommunista Párt (előző, vagyis) 17. Kongresszusán. Itt kifejezetten arról beszélt, hogy az országnak szüksége van arra, hogy növelje a „puha erejét”.

Kína elképzelései azonban számos korlát közé szorulnak. Ezekről a korlátokról beszélt nemrég Zhao Yuezhi, a kanadai Simon Fraser Egyetem professzora is egy finnországi előadásán. Ezek szerint Kína egyelőre hiába igyekszik növelni kulturális befolyását a világban, ugyanis többnyire kínai felfogásban próbál teret nyerni például a nyugati médiában. Az pedig másként működik, másként szólal meg, sőt más struktúrában épül fel, mint a kínai. Ráadásul, ha valaki meghallja a „kínai média” szóösszetételt, akkor egyből arra gondol, hogy az csupán valami propaganda-üzenet lehet. Másrészt jelenleg a nyugati média uralja a világot. A nyugati médiabirodalmak és azok vezetői valamint a mögöttük álló befektetők nyilván azt szeretnék, hogy ez így is maradjon. A retorika tehát valószínűleg továbbra is az marad Nyugaton, hogy a kínai állami média egyenlő az állami propagandával. Ez pedig egy komoly korlát a puha erő alkalmazásában.

A kanadai egyetem professzora szerint nem csak az eltérő szemléletből adódnak a korlátok, hanem profán okai is vannak. A kínai állam, bár hiába fektetett komoly energiát a médiatevékenységbe, még mindig nincs jelen eléggé a világban. Nemzetközi médialefedettség tekintetében a kínaiak közelébe sem érhetnek a nyugatinak. Elég csak arra gondolni, hogy többnyire ők maguk is az olyan hírügynökségek anyagait dolgozzák fel, mint például a Reuters. Mindig használnak nyugati médiából átvett műsorokat, híreket, amelyeket aztán igyekeznek a saját szemszögükből, a maguk módján tolmácsolni.

Ez pedig sokszor a minőség rovására megy – teszi hozzá Zhao Yuezhi. Hiszen Kína amúgy is teljesen másféle hírértékek mentén működik, más ideológiai irányelvek szerint. Igaz, hogy az utóbbi időben nagyon sokat változott a kínai újságírás. Ma már befogadja, vagy alkalmazza is a nyugati szakmai értékeket. Például korábban a kínai újságírók sosem szólaltattak meg szakértői forrásokat, mindig csak a párt politikusai kommentálták a fejleményeket. Manapság azonban elkezdtek nyugati szakértőktől is idézni és nem csak a hivatalos szervek közleményeit használják. Vagyis lassan ők is követni kezdték a hitelességről és kiegyensúlyozottságról szóló nyugati sztenderdet.

Ezzel persze egy újabb akadályba ütközhetnek a kínaiak. Ugyanis minél inkább befogadják a nyugati szakmai értékeket és szabványokat, annál inkább elveszítik a kínai perspektívát. Van azonban módja annak, hogy sikeresen átültethessék a nyugati szemléletet, elég csak az Al-Jazeera arab hírtévére gondolnunk, amely alapvetően sikeresen adoptálta még a nyugati ideológiai keretet is. Néha kifejezetten liberális nézőpontból közelítenek meg valamit, máskor pedig az arab nacionalizmus a keret.

Keleti fuvallat a Nagy faltól nyugatra

Az, hogy a kínai média képes lesz-e erre, továbbra is kérdéses. Mindenesetre az látszik, hogy vannak még elképzeléseik. Az egyik ilyen a GBTimes. A finn központú vállalatot 2007-ben alapították (akkor még Global Broadcasting Media Management néven) azzal a céllal, hogy a helyi ízlésekhez és igényekhez igazított médiatartalmakat (jellemzően rádióműsorokat) hozzanak létre Európa különböző országaiban. A helyzet tehát annyiban változott, hogy így már nem a kínaiak próbálnak a nyugati ember nyelvén kommunikálni, hanem beiktattak egy közvetítő közeget, amely fogyasztható formában csomagolja a kínai elképzeléseket. A finn cég ma már 20 nyelven állít elő műsorokat, több mint 100 alkalmazottal és majdnem 20 kisebb helyi képviselettel – miközben szorosan együttműködik a Kínai Nemzetközi Rádióval.

Egyebek mellett Magyarországon is megvetették a lábukat, egy saját szerkesztőséget is létrehoztak. Immár több mint két éve bérelnek műsoridőt a Klasszik Rádió 92.1-en, ahol eleinte kizárólag Kínával foglalkozó, magyar nyelvű műsorokat készítettek, ma pedig már nem csak a távol-keleti országgal, hanem attól független eseményekről is szólnak. A koncepció lényege az, hogy magyarok tálalják magyaroknak az ázsiai országgal kapcsolatos kulturális, gazdasági, politikai és minden egyéb fejleményeket. Azok közül is főként azokat, amelyek kötődnek Magyarországhoz, vagyis helyi érdeklődésre is számot tarthatnak. Ezeken keresztül pedig könnyebb bemutatni magát a háttérországot, vagyis Kínát is. Nyugatiasítani a kínai szemszöget.

Az elv tehát változott, hiszen felismerték, hogy egy nyugati embernek kizárólag egy nyugati fog tudni segíteni abban, hogy megérthesse Kínát. Hogy ez valóban működik-e? Az csak a jövőben fog kiderülni. Az biztos, hogy Kína soft power eszközei egyre finomodnak és a kínaiak is egyre precízebbek. Ami tehát ma még megmosolyogni való próbálkozásnak tűnik, az holnap már könnyen lehet, hogy egy működőképes elképzelés lesz. A kínaiak pedig kitartóak ahhoz, hogy ne vessenek véget a próbálkozásoknak. Sokszor kinevették már őket a történelem során, például amikor a hetvenes évek végén felvázolták gazdasági elképzeléseiket és céljaikat. A közgazdászok és más pénzügyi szakemberek csak legyintettek. Senki sem gondolta volna akkor még, hogy néhány évtized alatt a kínai lesz a világ második legerősebb gazdasága. Amely nem mellesleg egyben a világ legbefolyásosabb hatalmának, az Egyesült Államoknak lesz a legfontosabb hitelezője.