Nikl János: Ketrecharc

Az első gyermekkori sérülés után tudatosan kerülünk minden fájdalmat okozó helyzetet. Ez a társadalmilag elfogadott viselkedésminta, és ennek ellenkezőjét nem is tarjuk normálisnak.Mégis miért piszkáljuk nyelvünkkel a lüktető fogínyt? Miért kaparjuk le a sebről a vart? Miért bújunk olyan cipőbe, ami nemhogy kényelmetlen, de fáj is? A fájdalom része mindennapi életünknek, elviselése mindig kihívás. Ez utóbbi pedig a küzdősportok egyik alapja.

aA ketrecharc a legbrutálisabb küzdősport. Eredetét egyes források egészen a görög olimpiai birkózásig, mások a római gladiátorharcig vezetik vissza. Valójában több modern harctechnika vegyítéséről van szó. Így a Mixed Martial Arts (MMA), a kevert harcművészetek nem is önálló sportág, hanem egy összetett szabályrendszer. A dzsiu dzsicu, a cselgáncs, a karate, az ökölvívás, a kick-boksz és a birkózás taktikai és stratégiai elemeit ötvözi. És bár az MMA szabályzat tiltja a lágy részek támadását vagy a harapást, a fájdalomokozás skálája igen széles.

Miért fáj?

„A fájdalom szubjektív érzés, ami azért alakult ki, hogy az adaptáció része legyen. A túlélést segíti” – magyarázza Dr. Erőss Loránd PhD, az Országos Idegtudományi Intézet Funkcionális Idegsebészeti Osztályának osztályvezető főorvosa, egyetemi docens. „Ha egy állat nem érez fájdalmat, akkor nagyon könnyen elpusztul. Nem érzékeli a sérüléseit, így azok következményeit nem tudja elhárítani. Például a sérült állat a felszakadt bőrt nyalogatja, gyógyítja és figyel arra, hogy az ne roncsolódjon tovább. Ugyanígy ha az ember rátámaszkodik a forró sparheltre, akkor ösztönösen elrántja onnan a kezét. De ha nem teszi, akár csontig szétégetheti a bőrét, elfertőződhet a seb, és olyan szeptikus állapotba kerülhet, hogy belehal. Tehát a fájdalom olyan túlélést segítő mechanizmus, mint az éhség.”

Átlépni a határokat

„Ez fájdalom nélkül nem megy. Például ha puszta könyökkel arcon vágnak, vagy fekszel a földön, rajtad van az ellenfeled és beleejti a könyökét az orrodba, az borzalmasan fájdalmas” – meséli Jóni Zsolt a Hungarian Pitbull Fighters Szigethalom edzője. „De ahogy eddzük a testet, úgy felkészítjük a lelket is. Rengeteg olyan gyakorlat van, amellyel megerősítjük az érzékeny pontokat. Hozzászoksz az ütésekhez, és a fájdalomküszöböt egyre feljebb visszük.”

Lehet edzeni a fájdalomra és megemelni a fájdalomküszöböt. A bőrben lévő fájdalom és hő érzékelő receptorokat tönkre lehet tenni. De ez a küszöbérték mindenkinél eltérő – mondja Dr. Erőss Lóránd. Ha valakinek kérgessé válik a tenyere vagy a talpa, akkor nem érzékeli a tű szúrását. Ennek az az oka, hogy megvastagodott a bőr az érintett területen és nem jut el az inger a mélyben lévő receptorig. Ha az embert gyakran megütik és összezúzzák az arcát, akkor előbb-utóbb hegesedések alakulnak ki a bőr különböző rétegeiben, és ezek is gátolhatják az ingerület továbbítását. De az is előfordulhat, hogy esetleg ezek a receptorok nem működnek már olyan jól az ismétlődő roncsolás miatt és kevésbé érzékeli a sportoló a fájdalmat. Ráadásul az ember kondicionálódik a fájdalomra! Ha már tudja, hogy mekkora az ütés és mikor érkezik, akkor felkészül rá. Megszokja a hétről-hétre ismétlődő stresszhelyzetet, így kevésbé éli át azt.

Harcosok klubja

„Ez egyfajta fanatizmus. Akinek nincs érzéke és affinitása hozzá, aki nem érzi jól magát ebben a szintű edzésmódszerben, az menjen el inkább sakkozni, vagy úszni” – tanácsolja Jóni. Szigethalmon egyetlen lány jár az edzésekre, a többiek 14 és 38 év közötti fiúk és férfiak. Thai bokszot és földharcot tanulhatnak. Van, aki azért kezd el sportolni, mert megverték az iskolában és szeretné magát megvédeni. Mások a társaságért, a hangulat miatt látogatják az órákat. „Megtanul pár ütéskombinációt, megtanulja beosztani az erejét, és ezáltal megnő az önbizalma. Senki nem azért jön ide, mert erős akar lenni, vagy meg akar verni valakit. A küzdősportolót az választja el az utca emberétől, hogy ő tudja, mire képes. Az igazi sportolók soha nem verekszenek. Világbajnoki- és Európa-bajnoki címet szereztünk, számtalan magyar bajnokságot és profi gálát nyertünk, de a legbüszkébb arra vagyok, hogy egységgé kovácsolódtunk.”

A horzsolástól a kiütésig

A 14 éves Jóni Máté kilenc éve thai bokszol. Többszörös magyar bajnok, Európa- és világbajnoki második helyezett. „Én a bátyám miatt kezdtem el. Le tudtam vezetni az energiámat és az emberek is másként néznek rám, mióta ezt csinálom.” Máténak eddig egy komoly térdsérülése volt, emiatt mostanában inkább csak bokszol. 9-10 éves kora óta pedig egy ínszalag problémával küzd.

Szabó Balázs 18 éves, ugyancsak thai bokszol. Balázs a K-1 szabályrendszerben magyar bajnok és világbajnoki harmadik helyezett. Tíz éve kezdett kick-bokszolni. „A testvéremmel sok volt a fölösleges energiám, és édesapám úgy vélte, hogy erre ez a megfelelő sport. Aztán hét év után ráuntam, és keményebbet választottam.” Az edzésekhez hozzátartozik a fájdalom, aki ezt nem bírja, az ne űzze – mondja. A zúzódások, véraláfutások, vagy ujjtörések a jellemző sérülések. „De bordatörésem még nem volt, ami például az egyik ellenfelemnek már igen. Próbálok úgy küzdeni, hogy ne én sebesüljek meg, hanem a másik fél. Néha elrúgják a combunkat, de ez minden meccshez hozzátartozik.”

Az amatőr bokszban már az első komolyabb ütésnél a bíró rászámol a játékosra. A találatokat pontozzák, ennek ellenére ott is előfordul, hogy kiütéssel ér véget a mérkőzés. Máté is járt már így. „Igazából semmit nem érzel. Csak jön a sötétség és annyi.”

A kiütés nem a fájdalomtól következik be, hanem az agyrázkódástól – mondja Dr. Erőss Lóránd. Olyan fokú gyorsulás éri a koponyát, amitől az elmozdul. „Az ütés ereje gyengítetlenül terjed át az idegrendszerre, az agytörzs nekicsapódik a csontnak és az illető elveszti az eszméletét. Ha nincs eszméletvesztés az ütés hatására, csak a bokszoló megszédül, elesik, azt kisfokú fejtraumának hívjuk. Ha valakinek agyrázkódása volt, tehát eszméletét vesztette, az már jelzi az idegrendszerre mért trauma mértékét, vagyis az olyan súlyos volt, hogy a tudat elveszett. Ha ez túl erős ütés, akkor nem csak megrázódik az agy, hanem az idegpályák el is nyíródhatnak. Ekkor alakulhatnak ki azok a súlyos idegrendszeri tünetek, amelyeket például egy autóbalesetnél láthatunk. Ha ez sokszor ismétlődik, akkor kis sérülések keletkeznek az idegrendszerben, ami gliózishoz vezet. Ez pedig az agykéreg működését rontja, és lassú elbutulással járhat” – magyarázza az osztályvezető főorvos.

Panem et circenses!

„Cirkuszt és kenyeret a népnek! A ketrecharc az ókori gladiátorharc modern változata” – mondja Jóni Zsolt, amikor arról kérdezem, mi célt szolgál a ketrec az MMA-ban. „A gladiátorok karddal, szuronnyal, puszta kézzel harcoltak egymással és nem tudtak elmenekülni. A ketrec azért van, hogy ne tudj elbújni. Borzasztó pszichés hatása van, amikor bezárnak és rád kattintják, és onnan nem tudsz kimászni. Amikor bemész a ketrecbe, akkor nem az ellenséged, hanem az ellenfeled áll veled szemben. A dolgod az, hogy őt technikailag, fizikálisan és mentálisan legyőzd. Az akaratodat ráerőltesd. Ha az egyik erősebb, akkor az első percben eldől a küzdelem.”

Az MMA szabályrendszer részletesen rendelkezik az alkalmazható és a tiltott technikákról. Az amatőröknél pedig külön meghatározza a korcsoportokat és azok védőfelszereléseit, de a mérkőzések hosszát is. A profiknál egy összecsapás kétszer öt percig tart, és a harcosnak 18 évesnél idősebbnek kell lennie, legalább két év igazolt edzésmúlttal. A győzelem elérhető kiütéssel, vagy technikai K.O.-val, de véget ér a ketrecharc akkor is, ha a küzdő az ellenfelét egy feszítéssel vagy fojtással a mérkőzés feladására kényszeríti. Az összecsapás során három bíró figyeli és pontozza az álló, a föld és a földre viteli technikákat egyaránt.

„A boksz ehhez képest semmi” – érzékelteti Jóni, mekkora fizikai megterhelés éri a versenyzőket a tíz perces összecsapás alatt. A ketrecharcos nem csak a saját súlyát mozgatja és harcol a test-test elleni küzdelemben, hanem földharcot is vív. „Itt nem tudsz pihenni, mint a bokszban. Ha egy percre is lankad a figyelmed, akkor megfognak, megfojtanak, befeszítenek, és kész, vége. Annyira összetett, hogy azt szoktam mondani: az MMA a küzdősportok királya.”

***

Mezítláb állok a szigethalmi edzőterem közepén. Kezemen bokszkesztyű, az arcomon minden bizonnyal némi rémület. Velem szemben egy tizenéves srác ütésre készen vár. Az ő szemében bizonytalanság. Nem a pofon technikai részletei miatt aggódik, hanem értem. Az elsőt balról kapom, lecsúszik a kesztyűről, de így is marad utána valami tompa zúgás a fejemben. A második szemből talál el. Összekoccannak a fogaim. Végigsimítom a nyelvem hegyét az ínyemen és magamban nyugtázom: minden a helyén.

– Fájt? – kérdezi az edző, én meg bólintok.

– Akkor most képzeld el azt, milyen, amikor egy százhúsz kilós férfi ad egy sallert. Ez fájdalom nélkül nem megy!