Váry Anna: A művészet: rejtett lényegi igazság

A magyar fesztiválpalettán szerepel egy olyan formabontó rendezvény, amit bár nem kísér hangos kampány, szép csendesen mégis országos és határokon átívelő eseménysorozattá nőtte ki magát. Az Ars Sacra Fesztivál szeptember 15–23. között hatodik alkalommal nyitja majd meg a templomkapukat egy éjszakára és hívja a Szakrális Művészetek Hetére a nagyközönséget.

Az Ars Sacra Alapítvány egy civil kezdeményezést indított útjára 2008-ban. A Kulturális Örökség Napokhoz kapcsolódó Nyitott templomok éjszakája program és a Szakrális Művészetek Hete eleinte fővárosi szintű volt, majd országos rendezvénnyé nőtte ki magát. Budapest legnagyobb múzeumait sikerült bevonni az együttműködésbe, saját felajánlásaikból kamarakiállítások, hangversenyek, keresztény szellemiségű előadások, beszélgetések szerveződtek az impozáns helyszíneken. Megszületett a Szakrális Művészetek Hete fesztivál. Az elmúlt 5 év alatt összesen 300 helyszínen, 52 000 érdeklődő látogatta a fesztivál eseményeit.
Az Ars Sacra Alapítvány évről évre támogatásokból és pályázatokból, továbbá adományokból szervezi a fesztivált. A fellépő művészek gyakran lemondanak tiszteletdíjukról, az intézmények térítésmentes helyszíneket biztosítanak.

A szervezők tovább szándékoznak vinni ezt a kezdeményezést, amely az európai keresztény művészeti hagyományokat a mai ember számára érthetően teszi közkinccsé, és a párbeszéd jegyében szólítja meg a művésztársadalmat, bevonva a nagy történelmi egyházakat – katolikus, evangélikus, református, zsidó – az együttműködésbe. Mindezt azzal a meggyőződéssel teszik, hogy a művészet mindnyájunkat megérintő egyetemessége, a benne rejlő szépség által segít csökkenteni a távolságokat, különbözőségeket és közelebb hoz minket egymáshoz.
A szervezők: Dragonits Márta, Kolek Ildikó és Toroczkay Ilona kezdettől fontosnak tartják, hogy a fesztivál programjait – képző- és iparművészeti kiállításokat, koncerteket, színházi, irodalmi előadásokat, tárlatvezetéseket, gyerekprogramokat – ingyenesen látogathassa a nagyközönség. Márta és Ilona belsőépítészek, Ildikó egy reklámberendezéseket gyártó cég tulajdonosa, bár saját bevallása szerint ő is inkább „belső” építész. Ők hárman  időt, munkát és magánvagyont sem kímélve hozták létre az Ars Sacra Fesztivált.

Az ötlet Márta fejéből pattant ki, látva a 2007-es Városmisszió eredményeit: „Nagyon sok templomot terveztem és mindig hiányzott a kortárs művészet jelenléte a szakrális terekben. Mindenfelé kerestem azt a művészetet, amit be lehetne vinni a templomba. A 2007-es Városmisszió kapcsán megkerestem az Iparművészeti Múzeumot, hogy csináljunk egy kortárs ötvös szakrális kiállítást. A főigazgató úr igenje után más múzeumok ajtaján is kopogtattunk, és lelkesen, együttműködésre készen fogadtak. A gyűjteményekben mindenütt ott vannak a szakrális művészet tárgyai, és íme, adódott az alkalom is, amiért érdemes őket megmutatni. Amikor láttuk, hogy sokakat érdekel a témafelvetés, hárman létrehoztuk az alapítványt, hogy legyen neve is ennek a kezdeményezésnek.”

A kérdésre, hogy végiggondolták-e, mire vállalkoznak, és sejtették-e, hogy ekkorára nő majd a rendezvény, a hölgyek elmesélték, hogy eleinte túl merésznek tűnt ugyan Márta lelkesedése, de Ildikó segítségével, aki komoly cégvezetői, szervezési tapasztalatokkal és gyakorlatiassággal rendelkezik, könnyen vették az akadályokat.
„Három oszlopként állunk egymás mellett, közösen többre vagyunk képesek, mint egyedül, jól kiegészítjük egymást. Ebben az alapítványi munkában megtapasztalhatjuk azt is, hogy a közösség milyen erő és ajándék” – mondja Márta, majd Ilona hozzáteszi:. „Az eleje persze nem volt egyszerű, de aztán apró kis csodákba kapaszkodva elindultunk, s ezek megerősítettek minket abban, hogy egy nagyszerű ügyet képviselünk.

A sok segítséget, amit kaptunk, én egyfajta ráhagyatkozás következményeként éltem meg, amely azóta is tovább tud lendíteni a gondokon, nehézségeken.”
A három hölgy titkát talán a hozzáállásukban találhatjuk meg: ahogy jönnek az új feladatok, úgy nőnek fel hozzájuk. Az adódó nehézségeket semmiképp sem kudarcként élik meg, és minden problémát úgy kezelnek, mint egy újabb feladatot. „Az évek során újra és újra beigazolódik, hogy az optimista megközelítés, sokszor a józan ész ellenében is, helyes. Sőt célravezető!”
„Egyik napról a másikra kisütött a szívemben a nap, szabad lettem – meséli Márta. Elkezdtem rendszeresen imádkozni és megtapasztaltam egy addig ismeretlen nyugalmat, Isten szeretetét. Örülök, hogy ebben az életkorban kaptam egy új feladatot, amiben még fejlődhetek is.

„Én is erre vágyom – folytatja Ilona. Mártival szinte testvérként tartozunk össze egyetemista korunk óta, számomra leginkább az ő rendíthetetlen hite a követendő példa, én csak kullogok utána. Szerencsémre viszont beleszülettem egy művészcsaládba, festő nagyapám, zenész apám révén fiatal korom óta körülvesz a művészet. Sokszor és sokféleképpen megéreztem, hogy a művészet összeköti az eget a földdel. Felismertem, hogy rajta keresztül válaszokat kapunk egzisztenciális kérdésekre is.”„Én egy magánéleti válság okán 2006-ban végigjártam az El Camino zarándokutat  – veszi át a szót Ildikó. Sokban megváltoztatta ez az életemet. Isten-közeli élmény volt, ha nem is tudnék olyanokat írni erről, mint Shirley McLane vagy Coelho. Abban is megerősített ez az út, hogy ha az ember valamit nagyon akar, akkor arra képes is, meg tudja csinálni. Egy új ajtót, egy új dimenziót nyitott meg bennem ez a felismerés: olyanba is kezdhetek, amihez nem értek. Megjött az erőm és a bátorságom, hogy több mindent meg tudok tenni, mint addig gondoltam.”

Ma, amikor megszoktuk azt a logikát, hogy mindennek ára van, és a szolgáltatások rendszerében élünk, őszintén meglepődünk, ha olyan vállalással találkozunk, mint amilyen az Ars Sacra Fesztivál. A rendezvény színvonalas programjai ugyanis mindenütt ingyenesek. „Kis tüzeket akarunk gyújtani az emberek szívében a szakrális művészetek által, hogy a fénye beragyogja az egész országot, lassan a Kárpát-medencét is – mondja Márta. Mi is sokat kapunk ebből a munkából és mindenki más is, aki bekapcsolódik. Lehetőség van a párbeszédre, megismerhetjük a művészeti alkotások üzenetét és egymást. Tevékenységünk a művészet azon sajátosságán alapul, hogy a dolgok belső lényegét jeleníti meg, fejezi ki, amelynek szépsége megcsillan, mikor ez a rejtett lényegi igazság a felszínre kerül.”

Az Ars Sacra Fesztivál küldetése, hogy vizuális korunkban, amikor a látvány, az élmény megérinti az embereket, nem rábeszélni, nem meggyőzni akar, hanem felemelni a lelket.