Borbás Péter: Műelemzés felsőfokon

Lech Majewski 2011-es, a Malom és Kereszt c. filmdrámája festmény és mozi, kép és mozgókép találkozása – nemcsak a film témáját tekintve, melynek középpontjában id. Peter Bruegel Út a Kálváriára című alkotása, illetve annak elemzése áll, hanem a technikai megvalósítást illetően is.

eA műalkotást a filmben maga Bruegel (Rutger Hauer) értelmezi antwerpeni megrendelőjének (Michael York). A festő vázlataival a kezében, mint egy színházi direktor szabadon jár-kel készülő festménye színpadán, melyhez a 16. századi Flandria szolgáltatja a szereplőket és a díszleteket. Azonban a művész és mecénása maguk is részesei a nagy színdarabnak, amely igen érdekes korrajzot tár elénk. Majewski rendező izgalmasan fésüli egymásra a valós külső és belső tereket, illetve a Bruegel vásznáról beillesztett háttérképet. Mindez olyan hatást kelt, mintha belépnék a festmény világába, amelyhez közeledvén egyre elevenebbé, élőbbé válik minden. Maga a kép egy tökéletesen megkomponált, kimerevített pillanatot mutat. A mozgókép pedig a történet előzményeibe és folytatásába egyaránt betekintést nyújt.

Az Út a Kálváriára című festmény 500 alakot ábrázol, köztük Jézussal, passiójának résztvevőivel, és az 1560-as évek protestáns Flandriájának jellegzetes szereplőivel. A kép megrendelőjének egyértelmű szándéka, hogy Bruegel a spanyol katolikus király zsoldosainak, inkvizítorainak kegyetlenkedését, pusztítását jelenítse meg a vásznon.
A festő számtalan utalással eleget is tesz mecénása kérésének, ám ecsetje nem csak ezt a kritikai vonalat követi.
A mester műve magáról az életről szól, középpontban Jézus passiójával, megannyi emberi történettel, a háttérben pedig az égi molnár, az Atya figyelő tekintetével.
„A festményemnek számtalan történetet kell elmesélnie. Elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy mindent elmondhassak. Az élet teljességét, mindenkinek. Úgy fogok dolgozni, ahogy a reggel látott pók szövi a hálóját. Először keres egy rögzítő pontot. (Bruegel vázlatán kijelöli saját készülő festményének középpontját.) Ahogy az a malomkő járja az útját, a Megváltó is – ahogy a megőrült gabonaszemek – irgalom nélkül marad. Megmutatom majd, hogy a Megváltót mint vezetik a Golgotára a piros köpönyeges spanyol katonák. De annak ellenére, hogy ez van a festményem közepén, el kell rejtenem a szemek elől.” „Miért kell mindezt elrejteni?” – kérdezi a megrendelő. „Mert ez a legfontosabb üzenet” – mondja Bruegel, majd tovább magyarázza a képet.

Miután betekintést nyertünk különböző flamand emberek – favágók, vásárosok, szerzetesek, játszadozó gyerekek, részeg hejehujázók – és magának Brueghel családjának életébe, és megszemléltük a spanyol katonák kegyetlenkedését, egy fiatalember kerékbe törését és egy nő élve eltemetését, egyszer csak ugyanebben a környezetben Jézus története kerül a középpontba az utolsó vacsorától egészen a sírba tételig, miközben időnként Szűz Mária belső monológját hallhatjuk. Rajta kívül csak Bruegel és megrendelője szólalnak meg néhány mondat erejéig, azon túl viszont csak a képek beszélnek. Majewski mozija tehát erőteljesen meditatív jellegű, a csend egyaránt elősegíti az elmélkedést és a szemlélődő befogadást.

Bruegel a saját korában ábrázolja Jézus útját a kálváriára: a 16. századi Antwerpen szolgáltatja a környezetet, az adott korszak pedig nemcsak a szereplők öltözetének szabója, hanem azok viselkedését, egyáltalán: szerepeltetését is meghatározza a képen. Nagyon kedvelt és bevett festőművészeti klisével van dolgunk, amikor is a művész az éppen aktuális történelmi korban és személyesen ismert környezetében jelenít meg egy-egy evangéliumi eseményt. A két legalapvetőbb téma természetesen Jézus születésének és passiójának története. Nagyon mély tartalma van az ábrázolás ezen sémájának, amely teljesen analóg keresztény ünnepeink lényegével. Élő emlékezés. Anamnézisz. Aktualizálás. Személyessé tétel. A krisztusi misztérium mint élő valóság, mint a mi életünkben jelen lévő valóság. Ezt ünnepeljük karácsonykor és húsvétkor, és ez válik jelenvalóvá minden szentmisében. Jézus újból és újból kimondott igenje, elköteleződése, mely itt és most történik. Erről az „itt és most”-ról, erről az élő, személyes jelenlétről tanúskodnak ezek a festmények.

Bruegel alkotásának azonban van egy különlegessége. Habár a festmény címe: Út a Kálváriára, Jézus annak ellenére, hogy a kép közepén található, mégis nagyon rejtetten van jelen. Ha más lenne a kép címe, csak alapos szemlélés után vennénk észre, hogy ez egy keresztút-ábrázolás. A flamand művész ezzel még mélyebb és valóságosabb igazságra tapint rá: látunk egy grandiózus életképet több száz alakkal, amelyben mindenkinek megvan a saját története a maga gondjaival. És ennek a kavalkádnak a közepén, alig észrevehetően Jézus viszi keresztjét, a háttérben pedig az Atya figyelmét, gondoskodását jelképező malom képe látható. Isten jelenléte minden hivalkodástól mentesen, de rejtőzködése ellenére egyértelmű nyilvánvalósággal járja át életünket. Életet adó háttér és középpont. Ezt a rejtett jelenlétet kiválóan fejezi ki a filmben, hogy Jézus és az Atya (a molnár) nem szólalnak meg, illetve hogy a Megváltó arca mindvégig rejtve marad előttünk.

A Malom és  Kereszt amennyire izgalmas művészfilm a művészetről, id. Peter Bruegel Út a Kálváriára című festményének elemzéséről, olyannyira érdekes és jelentős Jézus-film, amelyben a passiótörténet csendesen és visszafogottan jelenik meg, de épp ezáltal igen erőteljes elmélkedésre és szemlélődő bevonódásra készteti a nézőt
.