Gulyás Lóránt:
„Kemény év az idei” - A honi agrárium őszi hangulata

Sosem volt egyszerű azoknak a dolga, akik a földből igyekeztek megélni. A forró nyár után megélhetési gondjaikra enyhülést, a földekre esőt hozó őszidőben reménykednek a magyar gazdák.

aA hozamok és termésátlagok nagysága, illetve ezek későbbi forintokra váltása, a termőhely minőségén, a befektetett munkán, a ráfordított időn és pénzen, a hozzáadott szakértelmen, valamint a kereslet-kínálat örök törvényein túl, leginkább az időjáráson múlik. Napjainkra azonban a napfényes órák száma vagy a milliméterekben mért csapadékmennyiség mellé, a támogatási rendszerek és jogszabályok gyakori változása, illetve a hirtelen-váratlan piaci rezdülések a termelők eredményességét alapjaiban befolyásoló tényezőkké nőtték ki magukat.
„Kemény év az idei; pedig a jó negyede még hátravan. Drágul a kenyér, sokba kerül a benzin, sokba van a dara is. Tavasszal elfagytak a barackfáim, júliusban meg azt a rettenetes hőséget nyögtük. Alig lesz kukoricám, keveset adtak a tehenek, ráadásul a tojóim közül is elhullott jó pár. Bor se, pálinka se nagyon lesz.”

Valamikor augusztus elején, egy hajdúsági vásáron hallottam ilyen keserűen sommázni az elmúlt hónapokat egy őstermelőtől. Dénes gazda helyzetértékelésére az ország legtöbb szegletében – borongósan ugyan, de bólintanak. A honi agrárium őszi hangulata érthető, hiszen talán nincs olyan magyar térség, ahol ne bosszankodhatnának joggal az időjárás kártételei okán. A termésátlagokat alakító, embertől független tényezők mellett azonban számos emberközelibb beszédtéma is akad mostanában: a földtörvény hosszú távú hatásairól sokan vitáznak napjainkban, és a kötelező agrárkamarai tagság nyújtotta előnyök, illetve a tagdíjbefizetésből adódó hátrányok vonatkozásában is megoszlanak a vélemények.

FÖLDÜGYEK ÉS ZÖLDBÁRÓK

A magyar föld jogszabályi védelmével kapcsolatban a parlamenti ellenzék leginkább a külföldiek földvásárlását és a bérleti szerződések részleteit, valamint a területnagyság, a gazdaságos üzemméret és a támogatások viszonyait firtató passzusokkal elégedetlen.

A kormány ugyanakkor azt mondja: a jogalkotó szándéka a gazdák érdekeit szolgálja, ráadásul egyes fogalmak és eljárásrendek pontosítása mára elkerülhetetlenné vált. A honi mezőgazdaság nyűgjét ismerők egy része ezt az érvelést el is fogadja. Igaz, sokan hozzáteszik, hogy mindenekelőtt a köznyelvben csak oligarcháknak nevezett agrárvállalkozók földhaszonbérleti kontraktusainak ügyében kellene tisztán látni.
Találgatni egyébként a külföldi tulajdonban lévő földterületek nagyságát illetően is lehet. Az év első felében, több elemében is megszigorított büntető törvénykönyv viszont érthetően fogalmaz: azok a vevők, eladók, ügyvédek és közjegyzők, akik a jövőben külföldiek illegális földtulajdonszerzésében működnek közre, öt év börtönbüntetést kockáztatnak. Törvényi változás az is, hogy ma már a mezőőrök is szabhatnak ki helyszíni bírságot. Az esetenként akár ötvenezer forintos büntetést eddig terménylopásért szabták ki a legtöbbször.

Még a nyári törvényhozási szünet előtt elfogadta az Országgyűlés a Magyar Agrár-, Élelmiszer-gazdasági és Vidékfejlesztési Kamaráról szóló törvényt is. A hatályba lépő jogszabály minden mezőgazdaságból élő piaci szereplő számára kötelezővé teszi a kamarai tagságot. A tagok egy egyszeri regisztrációs költségért és éves tagdíjukért cserébe hatékony érdekvédelmet és ügyfélbarát szolgáltatásokat remélhetnek.
A termelőket, feldolgozókat és a kereskedőket összefogni igyekvő szervezet működésének keretet adó jogszabály nem tartozik az ötpárti egyetértéssel elfogadott törvények közé. A beterjesztett javaslatról ugyanis ellenzéki képviselő nem szavazott; az egyetlen nemet a kormánypárti Ángyán József nyomta. A haszonbérleti szerződések kemény szavú bírálójaként és a magyar vidék elhivatott védelmezőjekén egyaránt ismert professzor azért nem támogatta az indítványt, mert szerinte egy központosított szervezetet hoz létre, pedig a cél egy alulról szerveződő köztestület megteremtése lett volna.

HAZAI PORTÉKÁK

Megadták az iránymutatást a döntéshozók a honi élelmiszerek címkézési gyakorlatához is. A „magyar termék rendelet” három kategóriát határoz meg. Eszerint a „magyar termék” minősítés akkor használható, ha az áru magyar alapanyagból, Magyarországon készült. Hazai egy termék akkor, ha összetevőinek legalább a fele magyar és a feldolgozás minden egyes lépése kis hazánkban történt. Ilyen megjelölés illeti például a hurkát is, mert a hagyományos disznóvágások alkalmával, jókedvűen töltött májas nélkülözhetetlen alapanyagából, a rizsből viszonylag kevés terem itthon.

Harmadik kategória a hazai feldolgozású termékek köre. Ide, a Magyarországon feldolgozott, de többségében import eredetű összetevőkből álló élelmiszerek tartoznak. A megjelölések használata önkéntes, és egyelőre a kategóriákhoz kapcsolódó nemzeti védjegyrendszer kialakításáról sincs szó. A szaktárca ugyanakkor a térségi kezdeményezésekre kimódolt tanúsítványok bevezetését támogatná.

Az egységes termékmegjelölésre a rendelettől függetlenül is volt/van igény vidéken. A háznál készült portékáikat közös arculattal felkínáló kistermelők, időszerűen a gomba módra szaporodó, a korábbiaknál betarthatóbb élelmiszerbiztonsági követelményekkel újra nyitó települési piacokon keresik a helyüket.

SZŰK ESZTENDŐ

Az idei kánikula mezőgazdasági hatásait azonban nemcsak az aprócska falvak piacterein latolgatták a háziasszonyok, hanem a nagyvárosi csarnokokban is, a lecsónak való válogatása közben.
A fokozott érdeklődés természetes, hiszen az olykor melegrekordokat is döntögető, rekkenő hőség szinte az összes agrárágazatban komoly, forintmilliárdokban mérhető károkat okozott. A nagy meleg miatt sok helyütt kiégett a kukorica, elsatnyult a napraforgó, elhullott a szárnyas, alig csordogált a tehenek teje.

A Gabonatermesztők Országos Szövetsége úgy számol, csak búzából egymillió tonnával kevesebbet takaríthatnak be a gazdák, mint rendesen. A megszokottnál kisebb, minőségükben is gyakorta gyenge hozamok árfelhajtó hatása számítható. A takarmányárak drágulása, illetve az energiaköltségek növekedése miatt a baromfitermékek esetében 15 százalékos őszi áremelkedést valószínűsítenek a szakemberek, a kenyérféleségek ára pedig a Pékszövetség szerint is harmadával több lesz még az idén.

A kánikula hatásait nemcsak a tejágazat szereplői érezték meg, hanem a húsosok is; az ólakban röfögő disznók súlygyarapodása, de a vágópulykáké is, messze elmaradt a várttól. És míg a sertéstartók komor gondolatait a Központi Statisztikai Hivatal egyik jelentése tetőzte a nyáron, addig a baromfitartók az Európai Unió júliusban életbe lépett ketrec rendeletét emlegették nehéz szívvel. A KSH adatai alapján a hazai sertésállomány hárommillió alá csökken. A Hússzövetség állítja: ez a mélypont; a második világháború óta nem volt ilyen kevés hízó Magyarországon (a magyar mezőgazdaság csúcsévének számító 1984-ben még több mint négyszer ennyit tartottunk).
A húsipari érdekvédők szerint az ágazat helyzetén ma már csak az áfacsökkentés segítene, mert ilyen takarmányárak és tartási költségek mellett egyre kevéssé éri meg a hízlalás.

BÚFELEJTŐK

Habár a borászok sem tudják még pontosan, milyen lesz az idei szüret, néhány borvidék dűlőin már biztosan látni, hogy kevesebb fürt kerül a puttonyokba, mint tavaly. A tavaszi mínuszok és a nyárközépi napszúrás nem tett jót a szemeknek, így aztán 2012-es csúcsborból is viszonylag keveset palackoznak majd. Hasonló a helyzet nemzeti italunk, a pálinka esetében is: kevesebb gyümölcs – kevesebb kisüsti.

Gyógyír lehet a borászoknak viszont az, hogy a kormány megtoldotta a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának szánt jövő évi keretösszeget, így a szervezet 250 millió forintból gazdálkodhat majd. Könnyebbség a pincészeteknek az is, hogy a közelmúltban egyszerűsödött a borászati melléktermékek kivonásával és lepárlásával összefüggő eljárásrend is.
A kánikula gyümölcságazati nyertesének talán egyedül a dinnye tekinthető, ám a lédús finomság sikerét némileg beárnyékolja a Gazdasági Versenyhivatal érdeklődése. A hatóság az egy hétvégét megért 99 forintos ár miatt kezdett vizsgálódni. Az ország több nagyáruházában ugyanis a szakminisztérium egyik államtitkárának a kérésére ennyiért adták egy pár napig a dinnye kilóját. Ezt az összefogást vette górcső alá nyár derekán a piaci verseny tisztaságára felügyelő GVH.

Zökkenőmentesen elindult viszont a Tanyafejlesztési Program és a fiatal gazdák életkezdését támogató pályázat is folytatódott. Előbbiből juthat pénz a villany nélküli tanyák energiaellátására és a tanyagazdaságok megújítására; utóbbi forrásból pedig a negyven évnél fiatalabb, pályakezdő agrárvállalkozók alapozhatják meg jövőjüket.

Megválaszolandó kérdésből és megoldandó feladatból tehát a politikusok és a gazdák számára egyaránt kijut az idei ősszel is. Azonban míg a döntéshozók munkájának tulajdonképpen csak a parlamenti ciklusok végessége, esetleg a jó ízlés szab határt, addig a termelők problémái közül jó néhány – uniós és pártpolitikától független – azonnali megoldásokat sürget. Némi könnyebbség lehet ugyan a képviselők számára, hogy vetésforgóval, vagy állománybeállítással közvetlenül nem kell foglalkozniuk. Látniuk kell viszont, hogy az általuk alkotott jogszabályok bizony nagyban befolyásolják a mindennapi termelői gyakorlatokat. Pártállástól függetlenül látniuk kell azt is, hogy amíg a magyar föld még mindig többszázezer családot tart el, addig döntéseiknek valóban inkább a széles körű egyetértésen és belátáson kell alapulniuk, semmint a szavazatoptimalizáláson vagy a befektetői profitmentésen.