Bánsághy Nóra: Tündérmesék az élethez

A könyvipar ontja magából az olvasnivalót, a megfelelő könyv kiválasztása pedig néha igen nagy kihívások elé állítja a vásárlót. Főleg igaz ez, ha nem magunk számára keresünk valamit, hanem gyermekeinknek – ilyenkor nemcsak a korosztályt kell eltalálnunk, de nagy felelősség is hárul ránk, mivel akár azon az egy könyvön is múlhat, hogy csemeténk mennyire szeret majd olvasni. Ezekről beszélgettünk Ábrahám Annával és Bozsik Rozáliával egy kis könyvesbolt tulajdonosaival.

aA nyolcadik kerületben van egy kis könyvesbolt, egy kis sziget, ahol gyerekkönyveket árunak. A tavaly megnyílt üzlet alapfilozófiája, hogy megszerettesse és megismertesse az olvasást a gyerekekkel, de az iskola közelsége miatt számos fejlesztő könyv is található a polcokon.

„Folyamatosan bővül a repertoárunk, igyekszem különlegesebb könyveket begyűjteni, de a kortárs könyveken kívül a klasszikusakat is szívesen kiteszem a polcokra” – meséli Ábrahám Anna, az üzlet egyik tulajdonosa. És hogy miért a gyerekkönyvek mellett döntöttek a tulajdonosok? Az anya-lánya üzlet családi indíttatásból született meg, hiszen mindketten jártasak a könyvkészítés, könyvgyártás területén.

UNIVERZÁLÓDÁS

Sokan írnak gyerekkönyveket, a 21. században pedig már nem ritka, hogy vannak kifejezetten olyan írók, akik csak a gyerekek számára írnak. „Én fontosnak tartanám, hogy legyenek olyan írók, akik a most felnövekvő gyerekek hangvételét, stílusát el tudják találni. Szülessenek olyan könyvek, amelyek érdeklik a gyerekeket, hozzájuk szólnak, vagyis megszólítják az olvasójukat” – mondja Bozsik Rozália.

Kezd Magyarországra is beszivárogni egyfajta univerzális, európai sztenderdek alapján szerveződő irodalom. Azok a dolgok, amik régen a népmesékben voltak jelen, például az etnikumspecifikus jegyek, kezdenek eltűnni, és az interneten, számítógépes játékokon, televízión keresztül a gyerekek képi világa egységessé válik, függetlenül attól, melyik országban élnek. „Ennek ellenére minden népnél van egy fontos lépcsőfoka az olvasóvá nevelésnek: ha ugyanis a gyermek nem találkozik igényes irodalommal, az ő értelmi képességének, szintjének, érdeklődésének megfelelő anyanyelvi szöveggel, sokminden kimarad az életéből. A szókincsfejlesztése szegényesebb lesz, verbális, kommunikációs képességei nem fejlődnek megfelelően. És lehet, hogy egy angol vagy német nyelvű kötet ezeket a dolgokat nem tudja helyretenni” – fűzi hozzá a szakember.

KÍVÜL-BELÜL

Szerencsére válogatni nagyon sokféle könyvből lehet, de a gyerekeket körülvevő felnőttek szerepe sem elhanyagolható, az a mikrokörnyezet, amiből a gyerek elindult. Az olvasási készséggel, vággyal általában nincs probléma, ha otthon a szülők már kicsi kortól könyvekkel veszik körül a gyereket. „Ahogy a többi dolog, ez is az utánzásból ered – teszi hozzá Bozsik Rozália. Ha a gyerek azt látja, hogy az anyukája, nagymamája vagy a testvére könyvvel a kezében ül és olvas, akkor rögzülnek benne ezek a képek és ő is ezt szeretné tenni. Sőt, az utánzás következő lépése, hogy neki is legyen külön könyvespolca saját könyvekkel.”
Nagyon tudatos odafigyeléssel persze később is ki lehet alakítani ezt az igényt. Ehhez azonban az szükséges, hogy amikor a gyerek kikerül a családi környezetből, bölcsödébe, óvodába megy, ott megkapja ezeket az impulzusokat. Ebben pedig nagy szerepe van annak, hogy az intézmény mekkora hangsúlyt fektet az olvasás megszerettetésére és hogy milyen könyveket vásárol meg. „Fontos, hogy legyen könyvespolc, legyenek olyan játékok, amelyek felkeltik az érdeklődését, és legyenek lapozgatók az egészen kicsik számára.”

A gyerek bármit a kezébe vesz, szívesen nézegeti, lapozgatja a könyveket, de természetesen a legjobb az, ha a korának megfelelő irodalom van körülötte. „Ebben a gyerekkönyvesboltoknak, a pedagógusoknak is igen nagy szerepük van, hiszen ők vásárolják meg a könyveket” – hívja fel a figyelmet a szakember.
Bár a tartalom nagyon lényeges, a könyvek formai megjelenése is fontos. Ha a kiadvány gusztusos, jó minőségű, a gyerekek képességeit is fejleszti. Fontos, hogy különböző anyagokkal találkozzanak, amelyekre a pamut könyvek például tökéletesek – nem véletlen, hogy az utóbbi időben elterjedtek ezek a kiadványok. Később pedig, amikor már olvasni is tudnak, a könyvben megjelenő illusztrációk jutnak nagyobb szerephez. Ezeknek el kell találniuk a hangulatot, hogy egyfajta visszajelzései legyenek a történetnek. „Az persze jó kérdés, hogy mi tetszik a gyereknek és mi a felnőttnek. A felnőttek készítik a könyveket, vásárolják meg azokat, de nem biztos, hogy a külalakban szép, igényes könyv az, ami megmozgatja a gyermek fantáziáját. Lehet, hogy kedvesebb számára az a könyv, amit egy olyan felnőttől kapott, akihez érzelmileg kötődik vagy amit egy ilyen ember olvasott fel neki. És itt visszakanyarodtunk a felnőttek felelősségéhez...”

VÁLTOZÓ VILÁGBAN

A klasszikus mesék, történetek mellett mindig ott voltak/vannak a kortárs gyerekirodalom darabjai is. Ahogy a világunk változik, úgy a tartalom is igazodik az új követelményekhez. Bár a klasszikus formát még meg-megtartják, új tartalmakkal töltődnek meg ezek a történetek. „Ebben az az érdekes, hogy a gyerekek egy része erre a formarendre igényt tart. Attól ugyanis nem lehet eltekinteni, hogy klasszikus meséket, világirodalmi meséket, népmeséket is hallanak a gyerekek: látják a tévében, szüleik könyvespolcán megtalálják a régi könyveket, egyszóval átöröklődik. Ezek olyan általános érvényű igazságokat, tanulságokat hordoznak magukban, melyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy később a gyerekek a társadalomban, a saját mikrokörnyezetükben megtalálják a helyüket” – fejti ki Bozsik Rozália. A modern irodalom is ezzel próbál operálni, de oly módon, hogy a meseformából csupán egy-egy példát metsz ki és azzal dolgozik.
A kortárs mesék másik példája, ami az utóbbi időszakban egyre inkább elterjedt, az úgynevezett én-mese, amely nem egy fantasztikus, mitikus világot közelít meg, hanem reális környezetben játszódik. Ezek a mesék nagyon közel állnak azokhoz a történetekhez, amiket a gyerekek maguk is ki tudnak találni. „Minden gyereknek élnek a fantáziájában saját magáról vagy a környezetében lévőkről mesék, és ezek jelennek most meg az irodalomban is. Tulajdonképpen ezek az olvasmányok olyan dolgokról, szituációkról szólnak, amelyekkel a gyermek a mindennapokban találkozik. 50 évvel ezelőtt elképzelhetetlennek tartottunk volna egy ilyen könyvet vagy témát, és azt, hogy ilyen megfogalmazásban, illusztrálva megjelenjen. Ezek a könyvek inkább az ismeretközlés és a paródia határán mozognak, nem sorolnám őket a gyermekirodalom közé. Én az irodalmat tisztábban kezelem: szerintem azokat a dolgokat lehet gyermekirodalomnak tekinteni, amik valamiféle élményhez, akár nyelvi, akár tartalmi élményhez juttatják az olvasót vagy éppen a hallgatót, és abból számára valamiféle emlék, élmény, érzés, egyfajta minikatarzis születik” – mondja Bozsik Rozália.

Ezekre a könyvekre azért van szükség, mert az élet mindennapi helyzeteire visszacsatolást adnak. Lehet velük azonosulni, vagy épp ellenkezőleg, el lehet tőlük határolódni: a gyermek nem szeretne olyan lenni, mint a történet szereplője. Ez pedig a gyerek belső önfejlődését segíti, irányítja. Ettől függetlenül egy jól összeállított „gyerekkönyvtárban” mindennek helyet kell kapnia. Fontos, hogy a gyerekek halljanak állatmeséket, később tündérmeséket, reális meséket, majd furfangos meséket, végül pedig jöhetnek azok a könyvek, amelyek átvezetnek a komolyabb olvasás felé, vagyis a regények irányába.

A gyermekirodalom tehát nemcsak szórakoztat, hanem segít is, hogy a gyermekek önismerete kifejlődjön. Egymásra építkezve, fokozatosan, hogy később ne rossz emlékként maradjon meg bennük ez az élmény, hanem arra ösztönözze őket, hogy olvassanak – lehetőleg minél többet.