Előző cikk Következő cikk

Barnás Márton: Olvasat az olvasás és (mellék)hatásai

Egyszer volt, hol nem volt... Így is kezdődhetnek gyermekkorunk meghatározó olvasmányai. Nem járunk messze az igazságtól, ha úgy gondoljuk, a gyermekkor határozza meg életünket és az olvasáshoz fűződő viszonyunkat, olvasási kedvünket, szokásainkat. Ideális esetben már egészen apró gyermekként barátainkká válnak a könyvek, az olvasás. Mély, fontos barátság lehet ez, mely elkísér minket egy életen át. Természetesen nem az számít, hogy mikor találjuk meg a könyvet, hanem az, hogy egyáltalán olvasunk: valóban olvasunk, és ez életforma is. 

mMikor és miért kezdünk el olvasni? Miért olyan jó olvasni? Aki olvas és tényleg csak az olvasmányára koncentrál, az sejtheti, hogy a szó, melyet olvas: az élet. A leírt, az elolvasott szó ugyanúgy lehet élet, mint amit minden nap teszünk, amiben létezünk. Az olvasás maga is lehet igazi élet, ami olyan amilyen, de a miénk. Nem vehetik el tőlünk. A tapasztalatszerzés, a vágy az örömre, az alapvető kíváncsiság, egy szeretett ember óriási hatása életünkre mind lehetnek olyan tényezők, melyeknek köszönhetően elkezdünk olvasni, megszeretjük az olvasást.
Sohasem felejtem el apámnak, hogy amikor általános iskolásként egész nap csak fociztam a haverokkal (ez volt az életem), egy idő után azt mondta, hogy mostantól kezdve pontosan annyit focizhatok, amennyit olvasok. Annyi időt töltök a pályán, amennyit előtte olvasásra fordítok. Szinte észre sem vettem, de nem is oly soká, több időt töltöttem olvasással, mint focival. A könyvek barátaimmá lettek, akik soha el nem hagynak. Mikor ezt megéreztem, már tudtam, hogy én már soha többé nem leszek focista és nem leszek magányos. Boldog voltam, vagyok.

 

A régi, ókori bölcsek úgy mondták, hogy „a könyvek néma társalkodók”, és e megállapítás már akkor is nagyon igaz volt. Úgy van ez, hogy aki olvas, az az esetek többségében válaszokat vár a kérdéseire. Kérdéseket tesz fel, és élete legfontosabb kérdéseire a könyvekben, az olvasás által keresi a válaszokat, ezt pedig helyesen teszi.
Ha egy kicsit mi is bölcsek vagyunk, leszünk, akkor azt is sejthetjük, hogy nem feltétlenül csak akkor olvasunk, amikor olvasunk. Speciális megközelítés, merőben más gondolkodás- és látásmód lesz a miénk, amivel a világ és a többi ember felé közelítünk, fordulunk. Nagy valószínűséggel mélyül az emberségünk, emberismeretünk is. Jó lenne abban hinni, hogy egy jó könyv elolvasása által, vagy már pusztán csak az olvasás által is jobb vagy épp jó emberek lehetünk. Az olvasás közelebb visz minket önmagunkhoz, igazi önmagunkhoz, egymáshoz, a jobb, teljesebb megismeréshez, az élethez, az igazi élethez is.
Vajon mi történik, ha azt, amit olvasunk, meg is éljük? Ha átéljük, az olvasás az életünk része lesz. Valami legbelső igazságról, a valódi irodalomról, az olvasás hatalmáról, a boldogságról van itt szó. Az olvasás öröméről. Mire elolvasunk egy letehetetlen könyvet, más emberek leszünk. Mikor letesszük a könyvet, régi önmagunkat tesszük le tulajdonképpen. Már nem élhetünk úgy, mint korábban. Nem élhetünk úgy, ahogy addig éltünk. Nem is akarunk. Az olvasmányaink hatása lehet egyrészt etikai vonatkozású, másrészt úgynevezett intenzív, pillanatnyi hatású. Az olvasással kapcsolatban vannak bizonyos elvárásaink, de azok az igények, melyek tudatosulnak, mélyítik és így koncentrálják a valós hatást.
Miért olvasunk? Azért is, mert az olvasás valójában egy társadalmi hiányérzetre adott válasz. Mi az, ami hiányzik, ami nincs meg? Mi kellene, ami nélkül nem tudunk élni? Mi az, ami nélkül nem is élet az élet? Pilinszky után szabadon: Élet az élet. Mi az, ami hiányzik? Ahány ember, annyi hiány. Az embertől függ, embere válogatja, alakítja. Azáltal, hogy az egyik ember változik, a többi is változik. Talán mindannyian. A szó, az olvasás megváltoztat, megváltoztatjuk egymást. Az olvasás szociális tevékenység. Hatással van ránk, s egymásra is hatással vagyunk. Jó ez a hatás vagy éppen rossz? Valóban a mi feladatunk eldönteni? Mikor, hogyan fejti ki hatását az olvasás? Gyaníthatóan egy életen át. Milyen módon jelentkezik ez a hatás, amit még érzékelhetünk is? Egy hatás alatt álló olvasó...
A hatás alatt álló olvasó, nem is oly meglepő módon alkotó olvasóvá is válhat. Létezik az az olvasási módszer, az az egyedi olvasási szokás, melynek köszönhetően az ezután következő olvasmányainkat, új (olvasmány)élményeinket, életünket, saját világunkat is máshogyan alakítjuk, építjük egy komoly könyv elolvasása után. Megalkotjuk azt, ahogy csak és kizárólag mi olvasunk. Sok múlik rajtunk. Az igazán fontos, megkerülhetetlen mű olvasása után másképp élünk és máshogyan olvasunk is. Óriási tétje van az olvasásnak, ha jól olvasunk.
Olvasási szokásaink nagyban függnek attól, mely olvasói típusba tartozunk.

Megkülönböztetünk bekapcsolódó, köznapi, valamint lényegi olvasói típust bekapcsolódó olvasó tulajdonképpen egyfajta (belső) menekülési útvonalat, lehetőséget szeretne teremteni magának. Azért olvas, mert a külvilág bizonyos hatásai elől inkább az olvasás felé fordul. A köznapi olvasó esetében az információ megszerzésének igényéről van szó. Ő informálódni akar a világ, az ember, az élet dolgairól. A lényegi olvasó pedig a mű esztétikai hatásának adja át magát. Az olvasás mikéntje nyilván az olvasmányainkon is múlik. Irodalmi, valamint funkcionális olvasást is megkülönböztetünk. Az olvasás a saját, egyéni életünk (illetve életünk történetének) terméke, melyre az örökké változó világ óriási hatással van, de mi arra szeretnénk figyelni, ami örök. A megnyugtató állandóságra, ott legbelül. Beszélhetünk aktív-passzív, elemző-azonosuló, valamint tudatos-naív olvasásról is. Az, hogy melyik olvasói beállítódás a sajátunk, eddigi életünk alakulásától, múltunktól, jelenünktől, sőt, habitusunktól is függ.

Sokat elárul rólunk, jellemünkről, lelkületünkről az, ahogyan és amit olvasunk. A kultúra- vagy művelődésszociológia területe a szellemi javak társadalmi elosztásának és fogyasztásának vizsgálata, például az olvasási szokások figyelembevételével, a generációs különbségek, a művészet szempontjából, oldaláról indult változások elemzésével. Az olvasás mikéntje, a mű befogadása nagyban függ a befogadó műveltségétől és kulturális hátterétől (mert a mű létrehozásához szükséges: alkotó, alkotás, közvetítő, valamint befogadó). A könyvolvasók és az írásbeliséghez fűződő viszony vizsgálata is érdekes tanulságokkal szolgál (ezzel foglalkozik az olvasásszociológia: a szociológia írásbeliséggel kapcsolatos társadalmi viselkedésformáival).
Az olvasás által mi magunk is új könyvet alkotunk, így új világot hozunk létre. Magunkban, legbelül, egymásnak. Miért is olyan jó olvasni? Van egyfajta terápiás célja, jellege is. Az olvasás éltet, művel, tanít minket. Más emberek gondolatait, más világokat ismerünk meg, tanulunk, egyre többet szeretnénk tudni, kíváncsiak vagyunk. Tudjuk, hogy az olvasás olyan érték, mely tényleg a javunkat szolgálja. Megszerezzük a tudást, melyet aztán bővítünk, árnyalunk és közben nem feledkezünk meg arról, hogy a tudás bizony hatalom.
Érdemes megnézni az olvasáshoz kapcsolódó értékeket is, melyből fontos következtetés(eke)t vonhatunk le. Magyarországon ilyen értékek a munka, a takarékosság, az egészséges életmód. Ezzel szemben például Németországban az olvasáshoz kapcsolódó értékek: udvariasság, tolerancia, emberismeret. Ha jobban meggondoljuk, a tolerancia kifejezetten az olvasáshoz kapcsolódó értéktartomány.
Az elmúlt években a különböző értékrendekben változások mutatkoztak. Felértékelődött az érvényesülés, a tudásszomj, az emberismeret, a tolerancia. Viszont leértékelődött a munka, a takarékosság, valamint a beilleszkedés. Nekünk bölcsen kell tudomásul vennünk ezeket az eredményeket, és tanulnunk belőlük, hogy meglévő, valódi értékeink tényleg a javunkra váljanak.

Az olvasói elitre jellemző egyébként még a környezet szeretete, a művészetek kedvelése, a belső harmónia, az emberi önérzet, az alkotó szellem, és természetesen az önálló gondolkodás is. A ritkán vagy ritkábban olvasókra az engedelmesség, a megbocsátás jellemző, valamint az, hogy anyagilag nagyon rendben vannak, igazán élvezik minden bizonnyal kellemes életüket.
Miért olvasunk? Mi befolyásolja azt, hogy mit olvasunk, ha egyáltalán olvasunk? Ilyen tényező a nemünk, az iskolai végzettségünk (az, hogy milyen szakmát választunk), életkorunk, de a település mérete is, ahol élünk. A legerősebb korreláció a szülők és gyermekeik olvasási szokásai között mutatkozik.
A statisztika azt mutatja, hogy bár a nők többet olvasnak, de a férfiak valóban minőségi irodalmat olvasnak. Mást is mutat a statisztika. Az a nagy és szomorú helyzet Magyarországon, hogy ha egy hónapban egy könyvet olvasunk (tehát 1 év alatt 12 könyvet), akkor az már remek átlag. Amit elolvasunk, azt milyen mértékben fogadjuk be, tesszük magunkévá? Van olyan olvasó, aki nem érti vagy éppen félreérti a művet. Olyan is van, aki kapcsolatot teremt a mű bizonyos elemeivel. Nyilván az a legszerencsésebb olvasó (és persze ilyen is van), aki ténylegesen kapcsolatot teremt a művel, mármint a mű egészével.

Valóban nagyon sokat számít, hogy minél könnyebben és gyorsabban siklik szemünk az olvasottakon, annál egyszerűbben, gyorsabban értjük meg a szöveget. Olvasás közben tulajdonképpen betűképeket fogunk fel. Ebben az esetben is nagyon fontos a betűk szerkezeti aránya (a nyomdabetű olvashatóságát természetesen behatárolja bizonyos szempontból az olvasó kora és műveltsége is, de amúgy is sokan és sokat foglalkoztak, foglalkoznak a betűtípusok olvashatóságának mérésével).

Arra is gondoljunk, hogy egy szépen illusztrált könyv óriási érték (és ugye a szép az lenne, ami tényleg érdek nélkül tetszik), mert az illusztráció egyrészt nagyobb kedvet csinálhat az olvasáshoz, másrészt megkönnyítheti azt, valamint olvasmányaink értelmezését, megértését, az azonosulást. Az olvasás valódi élmény lehet. Itt elgondolkodhatunk azon, mi a jobb nekünk: nyomtatott, elektronikus módon vagy mondjuk hangoskönyv formájában ismerkedni olvasmányainkkal. Felmerülhet bennünk az a gondolat, hogy a valódi olvasmány attól az ami, hogy kinyomtatják, kezünkben tarthatjuk, érezzük a könyv, az olvasmány, a papír illatát (mert semmiképp sem szaga van, hanem illata), ami elvarázsol. Persze haladni kell a korral is, és az is lehet a cél, hogy a könyv egyáltalán eljusson az emberekhez (és akár a könnyebb utat választva ismerkedjenek a művekkel), de jó lenne arra is figyelni, hogy így az olvasás (szeretete) ne veszítsen még többet értékéből. Mert az olvasás létfontosságú. Nem csupán elviselhetőbb, hanem felemelően szép is lehet az életünk, de mindenképpen több lesz általa. Ahogy apósom írta kedves ajánló sorait kislányomnak legújabb mesekönyvébe (Kacor király): „Sok-sok szép mesét – boldog órákat – sok-sok szép könyvet, örömet az olvasáshoz!” Én is ezt kívánom mindannyiunknak: jó olvasást, jó életet.