V. Baboth Borbála: „Síppal-dobbal, nádi hegedűvel”

Milyen kihívásokkal néz szembe az ének-zene oktatás
a magyar iskolarendszerben? Hogyan lehet megszólítani a fiatalokat a zene nyelvén, és hogyan lehet elérni, hogy aktívan álljanak hozzá ehhez a sok szempontból elhanyagolt tantárgyhoz, az énekórához? 
Az Oktatásfejlesztési Intézet
Dr. Nemes László Norbertet, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Kodály Intézetének igazgatóját kérte fel, hogy az új Nemzeti Alaptantervre épülő kerettantervek kidolgozásában működjön közre.

Ön rendszeresen utazik Szingapúrba tanfolyamokat tartani. Mesélne bővebben erről a munkájáról?

Lényegében tanártovábbképző kurzusokról van szó, a helyi általános és középiskolák diplomás énektanárai számára. A Kodály-koncepció elméletére és gyakorlatára épülő tanfolyamok lényege, hogy a tanárokat zenei és módszertani képzésben részesítse. Az ottani iskolákban a művészetoktatás mára egyre nagyobb hangsúlyt kapott, ezért is hoztak létre egy továbbképző központot, amelynek az a feladata, hogy az iskolai művészetoktatás fejlesztésén dolgozzon, illetve hogy a tanárok folyamatos továbbképzését biztosítsa. Ha sikerül előbbre lépniük, akkor egy nagyon nívós művészetoktatási program valósulhat meg az iskolákban, és sikerülhet egy művészetértő és -pártoló generációt felnevelni.

Hogyan lehet egy magyar módszert átültetni egy teljesen más kultúrájú ország oktatási rendszerébe?

Ez nem könnyű feladat. Nem egyszerű egy olyan multinacionális és multikulturális országban bármiféle egységet kialakítani, ahol kínai, indiai, arab, maláj és európai lakosság keveredik, és minden népcsoport tartja a vallását, őrzi a tradícióit. Egyedül az angol gyarmati múlt jelent a zeneoktatás harmonizálásához szükséges egység létrehozásához némi alapot, ami az angol, skót és amerikai tartalmú iskolai tananyagot is nagymértékben magával vonzza. Az angol nyelvet mindenki beszéli, erre építve lehet a magyar módszeren alapuló zeneoktatást is kialakítani.

Hogyan került a Kodály-módszer az ázsiai államba?

2009 őszén a szingapúri oktatási miniszter Magyarországon járt,
hogy tájékozódjon a  magyar zenepedagógia gyakorlatáról. A Zeneakadémián,
a Magyar Rádió Gyermekkórusánál és a Bartók Konzervatóriumban látottak
és hallottak olyan nagy hatást gyakoroltak rá, hogy elhatározta,
a Kodály-módszerre épülő iskolai gyakorlat alapján megreformálja a saját zeneoktatási rendszerüket. Ehhez elsősorban a saját tanárképzésükön kellett javítani. Ennek az elképzelésnek köszönhető, hogy évente kétszer kéthetes
Kodály-kurzusok indultak az ottani tanároknak. Nemsokára a kecskeméti Kodály Intézetben végzett szingapúri hallgatók veszik át a tanfolyamok vezetését Szingapúrban, így már ott is folyamatosan lesz lehetőség a továbbképzésre.

A Kodály Intézet, amelynek jelenleg ön az igazgatója, harminchét éve működik.

A Kodály Intézet azért jött létre 1975-ben, hogy ellássa azoknak a külföldi zenepedagógusoknak a továbbképzését, akik érdeklődnek a Kodály-koncepcióra épülő magyar zeneoktatási gyakorlat iránt. Az 1964-es budapesti ISME (International Society of Music Education) konferenciát követően jelentősen megnőtt a külföldi érdeklődés a magyar iskolai zeneoktatás iránt, s ez a nagyfokú érdeklődés szülte meg a Kodály Intézet létrehozásának gondolatát. Kezdetben csak nyári tanfolyamokat rendeztek Kecskeméten, de néhány év múlva az éves kurzusok is elindultak. 2005 óta a Zeneakadémiához tartozik az intézmény,
így lehetőség nyílt egyetemi szintű tanárképző programok indítására is.

Milyen állomások vezették el önt mostani feladataihoz?

Pályaválasztásomat jelentősen meghatározta az az élmény, hogy olyan zenei közegben nőttem fel, ahol sok inspiráló tanárral találkoztam. Kalocsán
és Kecskeméten tanultam általános és középiskolában, utána pedig
a Zeneakadémián végeztem el az ének-zene tanár és karvezetés szakot.
Négy évig éltem Kanadában, ahol doktori fokozatot szereztem kórusvezénylésből. Ezután hívtak a Magyar Rádió Gyermekkórusához karnagynak, ahol 12 évig dolgoztam. Ez életem egyik legörömtelibb, emberi és zenei élményekben rendkívül gazdag időszaka volt. A kórusvezetés mellett mindig is tanítottam, egy időben a Kodály Zoltán Intézetben, majd pedig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Budapesti Tanárképző Intézetben vezettem a szolfézs-zeneelmélet szakot. 2007 óta a Zeneakadémián a Zenepedagógiai Tanszék vezetője vagyok, 2008 óta vezetem a Kodály Intézetet.

Nemrég készült el az ének-zenei tantervre is vonatkozó új Nemzeti Alaptanterv, és a kerettantervek, amelynek kidolgozásában Ön is részt vett. Hogyan érinti az új törvény a zenei oktatást? Milyen új szempontok kerültek előtérbe?

A NAT és a kerettanterv írása közben célul tűztük ki, hogy élőbbé tegyük az iskolai zeneoktatást. A zenélést mint élményforrást, a zenélésben való aktív részvételt helyeztük előtérbe. A jelenlegi száraz elméleti és műveltségi anyagként kezelt énekórák helyett még több zenei gyakorlattal igyekeztük élővé tenni az oktatási tartalmat.

Ezáltal az éneklés, illetve zenélés eredeti funkciójához közelítettek. De miért olyan fontos az éneklés, a rendszeres énekóra?

A zenetanítás legfontosabb elve, hogy a növendékeket a zenélésben való folyamatosan aktív részvételre inspiráljuk. A zenélésben történő aktív részvétel legkézenfekvőbb formája az éneklés. Az éneklés a zenei önkifejezés csodálatos eszköze, a kóruséneklés a társas együttlét élményekben gazdag formája.
Az éneklésen keresztül a fiatalok nemcsak zenei hallásukat fejleszthetik, hanem felfedezhetik a zeneművészet kincsestárát, s ezáltal sok lelki élménnyel lesznek gazdagabbak. Az éneklés pozitív hatással van mindenkire, de a dalolás különösen sokat segít az érzelmi problémák leküzdésében.  Pszichológiai kutatások bizonyítják, hogy éneklés közben boldogsághormonok szabadulnak fel az emberben, amely magyarázza az éneklés érzelmekre gyakorolt jótékony hatását.
A másik fontos örömforrás a zenetanulás során a zenehallgatás.
Nem a háttérzenére gondolok, hanem a teljes figyelemmel megélt zenehallgatásra, amit bizony gyakorolni kell. A zenehallgatási készség kialakítása rendszerességet igényel. Egy zenemű üzenetének megértéséhez teljes figyelemre, sokoldalú tapasztalatra van szükség.

Felmérések igazolták, hogy a rendszeres, mindennapos zenei tevékenység egyéb – például nyelvi és matematikai – képességeket is fejleszt.

A művészeti nevelésnek valóban nagyon erős transzferhatása van. Nemcsak a lelki folyamatokra, hanem a kognitív fejlődésre és az intellektus fejlődésére is hat. Nem lehet másodlagos tehát a zenei oktatás kérdése. Az ideális valóban az lenne, ha mindennap foglalkoznának a tanulók a zenetanulással, ahogyan azt az ének-zenei általános iskolákban teszik. Heti egy órában igazából nem beszélhetünk zenepedagógiáról. Az új tantervben  viszont történt egy fontos előremozdulás: alsó tagozatban heti két órára nőtt az énekórák száma. Így azok a gyerekek, akik például délutáni zeneiskolai képzésben is részesülnek, naponta foglalkozhatnak
a zenével. A szemléletváltás tehát most még nem fog bekövetkezni az oktatásban, de ez az óraszám-növekedés azért sem elhanyagolható lépés,
mert kisgyermekkorban a legfogékonyabbak a gyermekek
a képesség- és készségfejlesztésre.

A Kodály-módszerből milyen elemek kerültek bele az új tantervbe?

Az éneklésközpontúság, a népzenei alapú zenetanulás, a zenei írás és olvasás elsajátítása, a zenei újraalkotás és improvizáció. S a cél: a teljes ember nevelése. A legfontosabb a Kodály-módszerből, hogy énekelni kell. Az alapkoncepciója, hogy éneklésen keresztül lehet megszerettetni a zenét, illetve éneklésen keresztül kell eljutni a mesterművekig.

A könnyűzene belefér az oktatási anyagba?

Ennél a kérdésnél figyelmbe kell venni az adott korosztály érdeklődését, értelmi
és érzelmi fejlettségét. Tekintettel arra, hogy a fiatalok rendkívül nyitottak
arra a zenei sokszínűségre, amely körülveszi őket, segíteni kell őket ebben a zenei világban való pontos tájékozódásban. A könnyűzene vagy a populáris zene ezért
is kell, hogy szerepeljen a tananyagban, de nem lenne szerencsés, ha központi helyet foglalna el. Elsősorban olyan értékeket kell az iskolának közvetítenie, amely vagy már kiállta az idő próbáját, vagy nagy valószínűséggel ki fogja állni. Javaslatom szerint a klasszikus zene és a népzene tapasztalatára építve lehet
a fiatalokat a zene sokféle stílusával és műfajával megismertetni, azonban
a tanulók iskolán  kívüli zenei tapasztalatára építve is lehetséges orientálni őket
a klasszikus műfajok felé. Ne felejtsük el! A zenetanulás ízlésformálásról is szól, fontos, hogy műfaji határok nélkül, mindig értéket közvetítsünk diákjaink felé!

A kamaszokat talán problémásabb lehet motiválni az énektanulásra. Az ő korosztályukban mit jelent az élményszintű oktatás?

Először is nem gondolom, hogy az ének-zene oktatásnak más lenne a helyzete, mint a többi tantárgynak. Egy irodalom- vagy egy történelemtanárnak ugyanúgy küzdenie kell e lázadó korosztállyal, mint mondjuk egy ének-zene tanárnak. Másodsorban pedig ismét csak azt tudom mondani: nem biztos, hogy csak
a könnyűzene teszi élményszerűvé az oktatást. Sokan azt tanítják a gyerekeknek, amit a fiatalok éppen hallgatnak. Szerintem ezen nincs mit tanítani, mert ezt ők jobban tudják, mint mi, tanárok. A könnyűzenére lehet hivatkozni, de biztos, hogy nem annak kell a központi anyagnak lenni. Azt, hogy mi történik a kamaszkorban, nagymértékben a gyermekkori zenei élmények befolyásolják. Azoknál, akik zeneileg inspiráló közegből jönnek, sokkal természetesebben lehet a zenetanulást továbbvinni. Akiknél az éneklés és a zenetanulás nem volt része
a mindennapoknak egészen kicsi kortól kezdve, azokat később nagyon nehéz megénekeltetni, a gyakorlati zenélés felé vinni. Azt hiszem, ebben a tanár személyisége a döntő fontosságú. Hiszek abban, hogyha a diákok elfogadják, szeretik a tanárt, és ez a tisztelet kölcsönös még akkor is, ha néha nem egyszerű, akkor meg lehet találni a közös hangot. Ebben az „összetartozás-élményben”
a diákok elfogadják a tanár zenei preferenciáit, és nyitottá válnak arra a zenei világra, amit be akarunk mutatni nekik. Természetesen nagyon fontos a tanár sokoldalú zenei tájékozottsága, képzettsége, hangszeres tudása, előadókészsége és pedagógiai rátermettsége is.

Ön számos országban szerzett szakmai tapasztalatokat. Útjai milyen új felismerésekre ébresztették rá a zeneoktatás terén?

Amikor külföldön járok, mindig megerősödik bennem az, hogy mennyire szerencsés vagyok, hogy a magyar zeneoktatási rendszerben kaptam meg az első indíttatást a zenélés felé. Ezt nemcsak a professzionális, hanem az amatőr zenész ismerőseim is így látják. A külföldi gyakorlatból egyet emelnék ki, aminek nagy jelentőséget tulajdonítok: Émile Jaques-Dalcroze svájci zenepedagógus nevéhez fűződik az a módszer, amely összekapcsolja a mozgást a zenetanulás élményével. A mozgást a zenetanulás kezdeti szakaszában különösen fontosnak tartom. Elsősorban azért, mert a zenélés elsősorban fizikai dolog. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint amikor bizonyos zenéket hallgatva libabőrös lesz a karunk. Lehet
ez bármiféle tevékenység: stilizált, koreografált, például néptánc vagy Kokas-féle zenei szabadmozgás, mind-mind nagyon elősegíti a zenei befogadás, a zeneérzet kialakulását. Egyre inkább úgy látom, hogy a gyerekeket fel kell állítani a padból, a legjobb lenne egy tornateremben tartani az énekórákat. Nem padban ülve kell
a zenét tanulni, hallgatni vagy művelni. Például elengedhetetlen lenne
a népzenetanulást folyamatosan összekapcsolni a néptánccal, a népi játékokkal alsóbb osztályokban. A mozgással egybekötött zenélés nagyon különleges, összetett élményhez vezeti a gyerekeket.

Mikortól kerül bevezetésre az iskolákban az új énekoktatásra vonatkozó törvény?

Az új tanterveket, illetve kerettanterveket törvényben kell rögzíteni, amelynek még csak egy része történt meg. Valószínűleg a gyakorlatban csak a 2013/14-es tanévtől kezdve kerül bevezetésre.

Mi a következő projekt vagy felkérés, amelyen esetleg már dolgozik is?

A tervem, ami a tanárképzés színvonalának javításához kapcsolódik: szeretném létrehozni a Zeneakadémián belül a Kodály Zoltán Szakkollégiumot, amelynek célja a legmagasabban kvalifikált általános iskolai és gimnáziumi zenetanárok kinevelése lesz. Jelenleg ennek a szakkollégiumnak a megvalósításán dolgozom, és szeretném, ha néhány éven belül meg is nyílhatna.